Arid jellegű klímánkon a kertészeti növények termesztése csak öntözött körülmények között képzelhető el. A vízellátás hiánya a legnagyobb akadálya a versenyképes és dinamikusan fejlődő zöldség- és gyümölcstermesztésnek úgy a nagyüzemekben, mint a kisgazdaságokban.
Az idei rendkívül száraz nyár bizonyította, hogy a gabonafélék, a kukorica, a napraforgó, a szója esetében is egyre inkább a víz dönti el a jövedelmezőséget, de magát a növényfaj termeszthetőségét is. Liebiget idézve megállapítható: a növénytermesztésben „minimum tényezővé” vált a vízellátás.
A természetes formában lehulló 500-600 mm csapadék a legtöbb növényfaj vízigényét fedezné, ha kedvezőbb eloszlásban a tenyészidőben hullana le, vagy a talajok képesek lennének a nedvesség jobb megőrzésére. Sajnos a csapadék jelentős része tenyészidőn kívül érkezik, így a fényben leggazdagabb és legmelegebb nyári hónapokban egyre nagyobb a vízhiány.
A vízhez, illetve az öntözéshez kötődő fokozott kihívásokkal kell a jövőben szembenézni, szükségessé válik a növények vízellátásával kapcsolatos alternatív megoldások felkutatása és azok gyakorlati alkalmazása is.
A klímaváltozással kapcsán, a száraz időszakokban a növények tápanyag- és vízellátását jobban össze kell hangolni. A gazdák számára nehéz feladat a termesztett növénykultúrák tenyészidő folyamán történő optimális szintű vízellátása, továbbá a hosszabb száraz periódusok esetén a rendelkezésre álló vízmennyiség lehető leggazdaságosabb hasznosítása.
Cél a növény számára felvehető talajvíz hosszabb idejű tárolása, amivel a csapadékban szegény időszakban is megfelelő vízellátás biztosítható.
Döntő a talaj pórusösszetétele
Vízhasznosítás szempontjából döntő a talaj pórusösszetétele. A növény kizárólag csak azt a vizet tudja felvenni, amely a közepes nagyságú talaj-pórusokból származik. A nagyméretű üregek nem képesek a gravitációval szemben a vizet megtartani, ezért az a növény számára elvész. Az egészen kis pórusok vízkészlete viszont olyan erősen kötődik a talajhoz, hogy az a növény számára hozzáférhetetlen.
A növekvő káliumadagok hatására a talaj szerkezeti tulajdonságai javulnak. A kálium a talajban „hidakat” képez (1. ábra), amely megosztja a nagytérfogatú pólusokat, ezáltal a talaj a vizet jobban megtartja, de még a növény számára felvehető formában. A talaj magas káliumellátottságával javítja a biomasszaképződést, és ezzel nagyobb terméseredmény-elérést tesz lehetővé.
Lipcse mellett folytatott trágyázási tartamkísérletekkel több növény esetében, így burgonyánál is sikerült kimutatni a különböző mélységekben elhelyezett vízszondák segítségével, hogy a káliummal jól ellátott parcellákon a jobb talajszerkezetből, a jobb vízmegtartó képességből adódóan kedvezőbb volt a természetes csapadék vízkihasználása.
Hátrányos a nagymértékű vízingadozás
A talaj nedvességtartalmának szabályozása fontos része az intenzív zöldségtermesztésnek. Az állandó (változatlan) talaj-nedvességtartalom a vegetatív fejlődést segíti, a változó vízellátás egy határon belül a generatív folyamatokat erősíti.
A nagymértékű vízingadozás eredménye, ami adódhat a rossz öntözésből, de egy-egy kiadós nyári záporból is, az ismert fiziológiai zavart, a termésrepedést okozhatja (1. kép). A talaj humusztartalmához hasonlóan a káliumellátottság is hatással van a talaj víztároló-képességére.
Egy vízhiányos időszakban fajtaválasztással, talajművelés és egy jól megválasztott káliumtrágyázással tudjuk a növényállományt védeni, a talaj vízellátottságát kiegyenlítettebbé tenni.
