A levendula a magyar kertek egyik legkedveltebb, mediterrán hangulatot idéző dísznövénye. Illata, virága és sokoldalú felhasználhatósága miatt mára nélkülözhetetlen része lett a díszkerteknek és a gyógynövényágyásoknak.
Ahhoz azonban, hogy bokrai formásak maradjanak és minden évben gazdagon virágozzanak, rendszeres és szakszerű metszésre van szükség. A megfelelő időpont és technika kiválasztása nemcsak a szépséget, hanem a növény hosszú élettartamát is biztosítja.
Miért fontos a levendula metszése?
A levendula természetes habitusa szerint évek alatt könnyen felkopaszodhat, elfásodhat, ha nem tartjuk kordában. A rendszeres metszés megakadályozza, hogy a növény széteső, ritkás bokorrá váljon, és segíti az új, fiatal hajtások fejlődését. Emellett a metszéssel serkentjük a virágzást, hiszen a friss hajtásokon jelennek meg a legtömegesebben a virágok. Ha elhanyagoljuk, a levendula kevesebbet virágzik, és idővel akár el is pusztulhat.
A levendula metszésének két fő időpontja
A levendula metszését évente kétszer ajánlott elvégezni: egyszer nyár közepén, a fő virágzás után, majd egyszer ősszel vagy kora tavasszal.
- Nyári metszés: A legjobb időpont közvetlenül a virágzás után, július végén vagy augusztus elején van. Ilyenkor a hervadó virágokat és a felnyurgult hajtásokat távolítjuk el, így serkentve a másodvirágzást és megelőzve a magérlelést.
- Őszi vagy tavaszi metszés: Szeptemberben, de legkésőbb október elején érdemes egy alakító, erősebb visszavágást végezni. Alternatív megoldásként a fagyveszély miatt sokan inkább tavasszal, márciusban vágják vissza a bokrokat. Fontos, hogy soha ne vágjunk az elfásodott részekbe, mert onnan a növény már nem hajt ki.
Hogyan metsszük helyesen?
A metszés során mindig ügyeljünk arra, hogy a levendula zöld részeibe vágjunk, és hagyjunk legalább 2–3 cm fiatal hajtást a fás rész felett. A virágzás utáni nyári metszéskor elég a szárak egyharmadát visszavágni, míg az őszi vagy tavaszi alakító metszéskor akár a hajtások feléig is visszavághatjuk a bokrot. Ezzel szép, gömbölyű formát érhetünk el, amely nemcsak esztétikus, de a növény szellőzését és fényellátottságát is javítja. A metszés után a növény gyorsan regenerálódik, és új hajtásokat hoz.
Különbségek a közönséges és a füzéres levendula metszésében
A közönséges levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb hazánkban, bokrosodása miatt erősebb metszést is elvisel. A füzéres levendula (Lavandula stoechas) érzékenyebb, így nála a nyári virágzás utáni visszavágás inkább enyhébb legyen, nehogy legyengüljön a növény. Az közönséges levendula hosszú évekig díszíthet megfelelő metszéssel, míg a füzéres változat rövidebb életű, ezért különösen fontos a szakszerű ápolás.
Mire figyeljünk a metszés idején?
A metszést mindig száraz, napsütéses időben végezzük, így elkerülhető a sebek fertőződése. Nedves időben a vágási felületeken könnyebben megtelepedhetnek a gombás betegségek. Éles, tiszta metszőollót használjunk, hogy a hajtások ne roncsolódjanak. A levágott virágokat és hajtásokat érdemes külön gyűjteni, szárítani, hiszen illatos csokrokhoz, potpourrihoz vagy gyógynövényként is felhasználhatók.
Gyakori hibák, amelyeket érdemes elkerülni
A legnagyobb hiba, ha túl mélyen, az elfásodott részekbe vágunk, mert ezekből a levendula már nem tud kihajtani. Ugyanígy kerülendő a teljes metszés elhagyása is, mert így a növény idő előtt elöregszik. Sok kerttulajdonos túl későn, a fagyok közeledtével vágja vissza a növényt, ami szintén veszélyes, mert a friss hajtások nem tudnak kellően megerősödni a tél előtt. Ha a bokrot rendszeresen, de kíméletesen metsszük, hosszú éveken át megőrzi formáját és díszítő értékét.
Képek: Pixabay.
