Az előző cikkemben szereplő Haag-sövény kifejlesztésével közel egyidőben Olaszországban egy másfajta sövényforma kidolgozását kezdte el egy innovatív, Ferrara környéki őszibaracktermesztő. Nyomdokain haladva aztán ez a forma, a Palmetta művelési rendszer, más gyümölcsfajoknál is elterjedt.
A palmetta szó olaszul azt jelenti, hogy „pálma levél alakú”. Ha megnézzük ezeket a sövényeket, a vázágrendszer valóban ilyen képet mutat. Egy függőleges központi tengelyen egymással szemben, a vízszinteshez képest 45 fokban álló vázágakból álló vázágemeleteket látunk.
Alma, körte és csonthéjas gyümölcsfajok ültetvényeiben egyaránt előszeretettel neveltek ilyen fákat az olaszországi gyümölcstermesztők az elmúlt évtizedekben. Ma már kezd kimenni a divatból.
A Palmetta az erős növekedési erélyű fajta-alany kombinációkon működik jól, ezért az almafákat M 4-es vagy vad alanyon, a körtét is általában vad alanyon szaporították, a csonthéjasokhoz pedig a hagyományos erős növekedésű alanyokat használták (nem is nagyon volt más). A fákat általában 4 x 4 méteres sor- és tőtávolságra telepítették. A tőtávolság legfeljebb 3 méterig csökkenthető.
Hogyan alakítsuk?
A Palmetta alakításának és fenntartásának sokféle módszere alakult ki, a végeredmény azonban minden esetben a szabályos vázágrendszerből álló, maximum 1 méter vastagságú, 4 méter magas termékeny lombfal.
A fák törzsmagassága 60-70 centiméter, a vázágemeletek közötti távolság pedig 80-90 centiméter. A koronanevelés időszakában évente egy vázágemeletet nevelnek ki. A vázágemeletek távolsága attól függ, hogy milyen magasan metszik vissza a központi tengely vezérvesszőjét. A kívánt távolságtól 15-20 centiméterrel magasabban elvágva a vezérvesszőt, a megfelelő szinten fognak növekedni a következő vázágnak való hajtások.
A végálló rügyből képződő hajtást függőlegesen nevelik tovább, alatta két egyforma erősségű, közel egy magasságból induló, ellentétes oldalon növekő hajtást választanak ki, ezeket a nyár folyamán 45 fokos szögben rögzítik a huzalos támrendszerhez. Ehhez a művelethez célszerű kisebb bambusz rudat vagy műanyag csövet használni, amihez több ponton is rögzíthető az a hajtás, amiből a vázágat kívánjuk kialakítani.
Négy év alatt kialakul
A klasszikus Palmetta általában 4 vázágemeletből áll, így alakító metszése 4 évet vesz igénybe. A fák végleges magassága 4 méter, ilyen magasságú erős támrendszerre van szükség. A 45 fokos szögben álló vázágakból álló koronaszerkezet könnyebben kialakítható és fenntartható, mint a vízszintes elemekből álló. A szakértelem és a rendszeres metszés azonban itt is nagyon fontos.
Olaszországban szinte minden gyümölcsfajból előszeretettel alakítottak ki Palmettát, a legelterjedtebbé azonban az őszibarack ültetvényekben vált (1. kép).
Helyenként még ma is találkozhatunk vele. A fák magassága miatt segédeszközökre van szükség a műveléséhez, a legtöbb olasz őszibarackültetvényben önjáró, gördülő platformokról végzik a metszést, a gyümölcsritkítást és a szüretet.
Módosított Palmetta
A Palmetta módosított változata az, ahol nem nevelnek egymás fölötti vázágemeleteket, a koronaszerkezet csak a központi tengelyből és az alsó szinten kialakított két vázágból áll (2. kép).
A tőtávolság 3 méteres, a fák magassága 3,5 méter. Szálvesszős metszéssel fenntartva közel akkora a termőképessége, mint a klasszikus Palmettáé, metszése, fenntartása viszont sokkal egyszerűbb. Ezt újabban kandeláber koronának nevezik, és más gyümölcsfajokból, például kajsziból is készítenek ilyet.
A magyar változat
Az olaszországi Palmetta művelési rendszer alapelveit követve Mihályffy József és munkatársai magyarországi viszonyokra dolgozták ki a ferde karú sövény művelési rendszert, almatermésűek és csonthéjasok számára. A kísérleti ültetvényekben szerzett tapasztalatok alapján a különböző fajta-alany kombinációkhoz más-más térállást, faméretet és vázág szögállást javasoltak.
A ’Starking Delicious’ őszibarackfajtát keserűmandula alanyon például egy átlagos hazai termőhelyen 4,8 x 4 méteres sor- és tőtávolsággal, a vízszinteshez képest 30 fokos szögben álló vázágakkal javasolták kialakítani.
A ’Meteor korai’ és a ’Pándy’ meggyfajtákhoz 3,75 x 2,7 méteres sor- és tőtávolságot és 45 fokos vázág szögállást tartottak jónak. A ’Vilmos körte’ vad alanyon, 4 x 3,7 méteres sor- és tőtávolsággal, 45 fokos vázág szögállással adta a legtöbb termést.
Két sövény forma kombinációja
A Haag-sövény és a Palmetta előnyeit egyesíti az a sövényforma, amelynél az alsó vázágakat 45 fokos szögben állítjuk be, de fölfelé haladva a vázágak szögét egyre inkább közelítjük a vízszinteshez. Ennek leírásával először 1974-ben találkozhattunk a szakirodalomban, de azóta sokan ajánlják ezt a formát az erős növekedésű fajta-alany kombinációkhoz. Segítségével jól biztosítható a vázágak közötti egyensúly és elkerülhető az alsó szint legyengülése és a fölső vázágak túlzott megerősödése.
A képek a szerző felvételei.
