Napjainkban több mint 8 milliárd ember él a Földön, amely hatalmas felelősséget ró a gazdálkodókra, hiszen fontos, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszer álljon rendelkezésre. Ez eddig sem volt egyszerű feladat, azonban a megváltozott klimatikus viszonyok mellett ez még nehezebbé vált.
Szinte napról napra kevesebb a rendelkezésre álló, jó minőségű, tiszta ivóvíz. A hosszú időn keresztül végzett helytelen talajművelés miatt pedig folyamatosan csökken a művelésre alkalmas, jó minőségű termőterület. Mindez komoly kihívások elé állítja a termelőket az egyébként sem könnyű gazdasági helyzetben. Gondot jelentenek az elszálló termelési költségek, változó piaci árak, magas elvárások, munkaerőhiány, a támogatási rendszerek bizonytalansága.
Az előrejelzések szerint a jövőben várhatóan tovább fognak erősödni az időjárási szélsőségek. Ezért kiemelten fontos, hogy olyan gazdasági növények termesztését növeljük, amelyek kevesebb vizet igényelnek, jobban tudnak alkalmazkodni a változékony időjáráshoz és extrém esetben gyors regenerációra képesek. Ezekre a megváltozott környezeti feltételekre és klimatikus viszonyokra, valamint az általuk támasztott komplex elvárásokra szolgálhat megoldásként a szemes cirok (Sorghum bicolor L. Mo ench) termesztése.
A szemes cirok egy rendkívül jól alkalmazkodó, tág tűrőképességű növényfaj, amely a szélsőséges homok- és szikes talajok, valamint a 4,5 pH alatti savanyú talajok kivételével szinte mindenhol eredményesen termeszthető. A helyes talajművelési technológia kiválasztása azonban kulcsfontosságú a szemescirok-termesztésben. Az ellenállóképességet ugyanis erősen befolyásolhatja a művelési mélység és az alapművelési technológia.
A kutatás célja
Kiemelt célunk volt annak feltárása, hogy a különböző alapművelési módszerek (direktvetés, tárcsázás, lazítás és szántás) miként befolyásolják a talaj fizikai állapotát és szerkezetét rövidtávú (1 éves) szántóföldi kísérletben. Vizsgálataink során kiemelt figyelmet fordítottunk a porosodás és a kéregképződés mértékére. Ezek ugyanis jelentős hatással bírnak a szemes cirok kelésére, a kezdeti fejlődésre és a termésbiztonságra.
A kísérlet területét a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Gödöllő-Szárítópusztán található Szántóföldi Tanüzeme biztosította. A terület a Gödöllői-dombság kistájon található, amely a Cserhát és a Duna-Tisza homokhát között képez átmenetet. Tengerszint feletti magassága 247 méter, alapkőzetét tekintve lösz. A területre jellemző a talajerózió és a defláció. Ezen degradációs folyamatok jelentős területváltoztatásra képes hatások, de a terület fokozottan érzékeny a tömörödésre is. A talajminta-vizsgálatok eredményei alapján a vizsgált terület pH-ja 6,42, míg a terület Arany-féle kötöttségi száma 37, így az a laza (kisebb kötöttségű) talajok közé sorolható.
A többismétléses talajművelési kísérletet 2023-ban állítottuk be, ahol négy alapművelési eljárást vizsgáltunk, a hagyományos szántást, a talajkímélő tárcsázást és lazítást, valamint a direktvetést (no-till), 1,1 ha nagyságú területen. A kísérletben vetett hazai nemesítésű szemes cirok hibrid piros szemű, középkorai érésű fajta, agronómiai jellemzőit tekintve nagyon jó kezdeti fejlődési eréllyel rendelkezik. Termésstabilitásának, kiváló stressztűrésének és termőképességének köszönhetően évek óta a hazai piac egyik legnépszerűbb hibridje. Még kevésbé intenzív technológia esetén is ajánlott a termesztése.
A tárcsázás egy 3,6 méteres vontatott „V” tárcsával, a lazítás egy Vogel Noot TerraDig XS lazítóval történt. A szántást egy Kverneland EG-LB 4 fejes függesztett, váltvaforgató ekével és egy Kverneland Packomat szántáselmunkálóval végeztük el június legvégén, a zöldborsó elővetemény betakarítását követően. A művelési mélységek a következők voltak: 3-5 cm (direktvetés), 12-16 cm (tárcsázás), 28-32 cm (szántás), 40-45 cm (lazítás).
A vetésre június legvégén került sor egy 4 soros MaterMacc MAGICSEM 4000 vetőgéppel, 75 cm-es sor- és 7,8 cm tőtávolsággal. A vetőmagnorma 300 000 szem/ha, 9 kg/ha volt. A vetést követően Vaderstad Rolex 620 típusú hengerrel történt a talajfelszín lezárása.
Eredményeink
A rög-, nagymorzsa-, kismorzsa- és porösszetétel alapján agronómiai szempontból korántsem volt kedvező a területek talaja. A morzsafrakciónak legalább 80%-ot kellene képviselnie. Agronómiai szempontból legkedvezőbb az 1-3 mm átmérőjű morzsa, földművelési szempontból pedig értékesek a 0,25 mm-nél nagyobb talajmorzsák, amelyek nagyságrendileg a makroaggregátumok csoportjába tartoznak. A talaj szerkezete meghatározza tehát a növények kelési arányát, fejlődését és a termesztés sikerét. A különböző alapművelési módok eltérő hatást gyakorolnak az egyes frakciók arányára, vagyis arra, hogy a talajunk milyen arányban tartalmaz rögöket, morzsákat, aprómorzsát vagy port.
Eredményeink szerint a szántás eredményezte a rögfrakciók legnagyobb arányát (45,09%). Ez kedvezőtlen, ugyanis nehezítik a magágy megfelelő kialakítását, megnövelve a talajelőkészítés idő- és energiaigényét. Ezzel szemben a lazítás és a direktvetés alapművelésekben tapasztaltuk a legkisebb rögfrakció arányt (38,09% és 38,23%). A lazítás továbbá kedvezően befolyásolta a morzsafrakció mennyiségét (26,68%) is, amely a jó víz- és levegőgazdálkodás, valamint a gyökérfejlődés szempontjából a legkedvezőbb talajszerkezeti forma. A direktvetés esetén az aprómorzsa aránya (29,29%) kiemelkedően magas volt, ami javítja a csírázás feltételeit.
Az összesített morzsafrakciók (nagymorzsa és aprómorzsa) arányai szerint a következő sorrend állítható fel a vizsgált alapművelési módok között: lazítás > direktvetés > szántás > tárcsázás. A lazítás és a direktvetés mint talajkímélő alapművelési módok eredményezték tehát a legmagasabb morzsafrakciót. A szántás (46,06%) és a tárcsázás (46,06%) morzsafrakcióinak arányai között mindössze kis eltérés mutatkozott. A tárcsázással volt a porfrakció aránya a legnagyobb (10,75%), ami hosszú távon a talaj szerkezetének romlásához, talajtömörödéshez és az eróziós kockázat növekedéséhez vezethet.
Következtetések
A változó klimatikus körülmények között talajaink állapotának fenntartása és védelme kiemelt jelentőséggel bír. Ezért egyre több gazdálkodó ismeri fel a talajkímélő művelési technológiák létjogosultságát, a korszerűtlen szakmai döntések mögött ugyanis komoly gazdasági következmények lapulnak.
Az energiaárak folyamatos emelkedése mellett kiemelten fontos a művelési menetszám és az üzemanyag-felhasználás mérséklése. Ezek a tevékenységek nem csupán a termelési költségek csökkenését, de a környezetterhelés és a talajtaposás mérséklését is szolgálják.
A különböző alapművelések energiaigénye jelentősen eltér egymástól. Ugyan a lazítás energiaigényes munkafolyamat és a direktvetéshez szükséges a legkisebb menetszám, de a jelentősen lecsökkentett időablak miatt elképzelhető, hogy nem sikerül kialakítani a megfelelő minőségű magágyat a kultúrnövényeink számára, a bizonytalanság így tovább fokozódhat.
Összefoglalás
Eredményeink alátámasztják, hogy a fenntartható növénytermesztés kulcsa a talajállapot megőrzése és javítása. A művelési mód megválasztása láthatóan nem csupán gazdasági, de környezetvédelmi és ökológiai szempontból is stratégiai jelentőségű döntés, amely közvetlen hatással van a szemes cirok eredményes termesztésére.
Bozóki Boglárka, PhD hallgató
MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézet, Szent István Campus, Gödöllő
A felhasznált szakirodalmi források a szerzőnél érhetők el.
A közlemény a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-MATE/2025/26/D kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2025. októberi számában olvasható el. KATTINTSON!
