A gyökérzöldségek esetében felmerülő minőségi hibák okait vizsgálva, kétségtelenül első helyre kívánkoznak a rossz talajszerkezetből és a nem megfelelő talaj-előkészítésből adódó fejlődési zavarok, de a talaj kedvezőtlen tápanyagösszetétele is sok esetben közrejátszik.
A magas termelési és műtrágya költségek nem engedik meg a szakmai megalapozottságot nélkülöző tápanyag-gazdálkodást. A gyökérzöldségfélék esetében is kulcskérdéssé vált a talajvizsgálatra alapozott, és a várható terméshozam alapján számított, mérleg szemléletű, a technológiához igazított műtrágya mennyiség és trágyaválasztás, továbbá a tápanyag-kijuttatás és megosztás helyes módja, amivel nemcsak a termésmennyiséget és a minőséget garantáljuk, de a termesztés biztonságáért is sokat tehetünk.
Alapvető fajtatulajdonság, a kereskedelemben követelmény a céklánál a termés egyenletes, sötétlila színeződése. A termés csíkosodását (gyűrűsödésnek is nevezik) – pontos adatok nincsenek rá – de egyes megfigyelések és a szakirodalom szerint a klórtartalmú műtrágyák is kiválthatják az arra egyébként is hajlamos fajtáknál (1. kép).
A retkek esetében gyakori a pudvásodás, amelyet sokan fajtatulajdonságnak tartanak és az öregesedés jelének, túlfejlődésnek tulajdonítanak. Az említett okok valóban nagymértékben összefüggésben vannak a pudvásodással, de a rendszertelen vízellátás is hatással van az üregesedés kialakulására.
A nitrogénnel „felfújt” retekgumó, ahol a nitrogén-kálium arány a trágyázások során nem volt megfelelő, azaz a nitrogénhez képest kevés káliumot használtak, gyakoribb. Legtöbbször az aránytalan N:K adagolást a termés fakó színe, felvágáskor az üveges színű szövetállomány is jelzi.
A gumófejlődés idején (kb. borsószem nagyságtól) magas káliumtartalmú komplex műtrágya tápoldatozásával javítható a szín és a szövetállomány, mérsékelhető az üvegesedés és a pudvásodás veszélye.
Míg a szabadföldi répánál a sok fény (napégés), a répafej zöldülése, addig a korai hajtatásban a fényhiányból adódó levél-megnyúlás, etioláltság okozhat gondot. A laza szövet miatt a levelek szakadása különösen nehézzé teszi a répa és a petrezselyem csomózását.
A fólia és üvegfelület tisztán tartásával, nagyobb tenyészterület (ritkább növényállomány) alkalmazásával egy bizonyos határig lehetséges a védekezés, mérsékelhető a megnyúlás, de nagymértékben az időjárástól, a fényviszonyoktól függő.
Fény és a hőmérséklet összhangját megteremtve, azaz borús időszakban, alacsonyabb léghőmérséklet tartásával, továbbá kevesebb öntözéssel és a nitrogénezéssel a megnyúlás, a laza levél-szövetállomány kialakulása, ha nem is megszüntethető, de mérsékelhető, egy határig a fényhiány ellensúlyozható.
A gyökérzöldségek hidegtűrőek, egyes fajok néhány fokos fagyot károsodás nélkül elviselnek. A kálium, azáltal, hogy növeli a sejtfalak vastagságát, a szárazanyagtartalmat, javítja a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegség-ellenálló képességet, és növeli a sejtnedv-koncentrációt is, azzal egy határig fokozza a fagytűrő-képességet és csökkenti a hidegérzékenységet.
Egy-egy jól termő tárolási vagy ipari sárgarépa káliumigénye megközelíti a 400-500 kg/ha K2O-t. A káliumhiány lassabban mutatkozik a leveleken, mint a nitrogéné, de később jellegzetes tünetével, az erek közötti klorózissal illetve nekrózissal biztosan elkülöníthető a többi tápelem hiánytünetétől. A tenyészidő közepén adott többszöri fejtrágyával, jobb esetben tápoldatozással a kálium pótolható.
A káliumigényt figyelembe véve, közel nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, de így is számottevő, nem csak „mikroelemnyi mennyiség”, amit egy lombtrágyázással fedezni lehet! A gyakorlatban majdnem ismeretlen magnéziumhiány tünet, a narancssárgás lombozat, több homokon (főleg mezes homokon) termelő gazdánál egyre gyakrabban megfigyelhető (2. kép).
Sokszor a hiány oka nem a talaj alacsony magnéziumtartalmára vezethető vissza, többször a tápelemek, illetve a trágyázás aránytalanságából és a talaj magas mésztartamából adódik (5% feletti szénsavas mésztartalommal rendelkező talajok). A termés minőségét kevésbé, de a klorotikus lombozatból adódó gyengébb asszimiláció a termésmennyiségre kihat.
A magnéziumhiány – ellentétben a nitrogénnel – ritkán a tenyészidő elején, inkább a közepén, végén alakul ki. Tekintettel arra, hogy a magnéziumot leveleken keresztül is jól tudja hasznosítani a növény – bár a sárgarépa és a petrezselyem lombozata kevésbé ideális lombtrágyák hasznosítására – a növényvédő szerekkel ismételten kijuttatott magnézium (magnéziumszulfát, magnéziumnitrát) mérsékli, ideje korán adva megszünteti a hiányt.
A gyökérzöldségfélék jól ismert és sokszor emlegetett élettani betegsége a szívrothadás, amelyet a bór mikrotápelem hiánya okozza. Cukorrépánál, zellernél és sárgarépánál gyakrabban, petrezselyemnél és reteknél ritkábban fordul elő. Főleg meszes, lúgos talajon, valamint a talajnedvesség hiány következményeként alakul ki.
A beteg növény levelei fejletlenek, törékenyek, a levélnyél parásodik, a levélalap közelében feketére színeződnek. A répatest belsejében később mutatkozik a tünet, amely során a termés belsejének színe kezdetben világosbarna, majd sötétbarna, fekete lesz, üregessé válik, súlyos esetben sötét színű váladék képződik benne.
A bórhiány tüneteinek megjelenése esetén történő védekezés késő, kevés hatása van. Ott, ahol a megjelenése várható – főleg meszes, lúgos talajokon – a preventív védekezés javasolható, ami történhet gyökéren és lombon keresztül, tekintettel arra, hogy a bór, mint tápanyag levélen keresztül is jól érvényesül.
- Talajon keresztüli trágyázás az alaptrágyákhoz kevert bórral oldható meg (pl. bóros szuperfoszfát), de speciális esetekben bórozott gipsz használata is megoldás lehet. Intenzív sárgarépa termesztésnél, ahol komplex készítményekkel tápoldatoznak, a műtrágyák más mikroelemek mellett rendszerint bórt is tartalmaznak.
- Lombtrágyázásra jól bevált a bórax (nátrium-tetraborát), de használhatók a különböző komplex levéltrágyák is, amelyek többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak, legtöbb esetben növényvédő szerekkel is keverhetők.
A bórkezelést – mérgezés (bórtúladagolás) veszélye miatt – csak korlátozott mennyiségben szabad alkalmazni. 2-5 kg/ha/év az a mennyiség, az a felső határ, amely még biztonságosan adható. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os adagokban, 0,2-0,4%-os töménységben tanácsos. A bórax mellett a kereskedelemben számos egyéb, jó hatású lombtrágya is kapható, amelyekre szintén érvényes a túladagolás veszélye miatt említett felső határ.
