A tél elmúltával a korábban egységes zöld gyep foltos, barnás elszíneződést mutat. A hótakaró visszahúzódása után megjelenő vattaszerű bevonat és elhaló fűszálak gyakran a hópenész, más néven Typhula-fajok vagy Microdochium nivale okozta gyepbetegség jelei.
Ezek a kórokozók főként az őszi-téli időszakban támadják a legyengült gyepállományt. Megfelelő megelőzéssel és szakszerű tavaszi ápolással azonban a károk nagy része visszafordítható.
Mi is az a hópenész, és mikor alakul ki?
A hópenész a hidegkedvelő gombák közé tartozik, amelyek 0-10 °C között is aktívan fejlődnek. Tartós hótakaró, magas páratartalom és oxigénhiányos környezet mellett a gombafonalak gyorsan elszaporodnak.
A mezőgazdasági gyakorlatban ezt a jelenséget „kifagyásos kárként” vagy „kifulladásos pusztulásként” is említik, mivel a növények anyagcseréje lelassul, miközben a kórokozók aktívak maradnak.
A taposás és a tömörödött hó szerepe
Az egyik leggyakoribb hiba télen a hóval borított gyep rendszeres taposása. A lenyomott hó alatt megszűnik a levegőcsere, a hőmérséklet állandósul, a páratartalom pedig magas marad. Ez ideális környezetet teremt a hópenész számára. A letaposott, elfekvő fűszálak ráadásul mechanikailag is sérülnek, ami tovább gyengíti a gyep ellenálló képességét.
Milyen tünetek árulkodnak a fertőzésről?
A hó elolvadása után szabálytalan alakú, szürkésbarna vagy sárgás foltok jelennek meg. Nedves időben gyakran megfigyelhető a szürkésfehér, esetenként rózsaszínes micéliumbevonat is. A fertőzött területeken a fű ritkul, a regeneráció lassú, különösen tápanyaghiányos vagy rosszul szellőző talajokon.
Tavaszi beavatkozások a gyep regenerálására
A jó hír, hogy a hópenész általában nem pusztítja el teljesen a gyepet. Tavasszal az első lépés az alapos gereblyézés vagy mélyhúzás, amely eltávolítja az elhalt növényi részeket és javítja a levegőzöttséget. Erősebb fertőzés esetén a vertikutálás is indokolt, mivel ez serkenti az új hajtások képződését.
A gyep megerősítéséhez kiegyensúlyozott, nitrogént is tartalmazó tavaszi műtrágya kijuttatása javasolt. A rendszeres, de nem túl gyakori nyírás – hetente legfeljebb egyszer – segíti az egyenletes újrasarjadást. Fontos, hogy a talaj ne maradjon tartósan vízzel telített, mert ez újabb fertőzési hullámot indíthat el.
Megelőzés: az őszi gyepápolás jelentősége
A hópenész elleni védekezés alapja az őszi felkészítés. Az utolsó nyíráskor nem szabad túl rövidre hagyni a füvet, az őszi káliumtúlsúlyos trágyázás pedig javítja a télállóságot. A lehullott lomb eltávolítása és a jó vízelvezetés biztosítása szintén kulcsfontosságú a kórokozók visszaszorításában.
Képek: Pixabay.