A tél közepe sok kertbarát számára nyugtalan időszak. Ránézünk a teleltetett muskátlira vagy leanderre, és úgy érezzük, tenni kellene valamit, mert „nem néz ki jól”.
Január azonban nem a beavatkozások, hanem a türelem hónapja. Most dől el, hogy tavasszal egészséges, jól induló növényekkel számolhatunk-e, vagy magunk okozunk visszafordíthatatlan károkat.
Muskátli: a nyugalom megőrzése a legfontosabb
A muskátli téli állapotában természetes, hogy megnyúlt hajtásokat, sárguló leveleket látunk. Januárban azonban még tilos erőteljesen metszeni vagy visszavágni, mert a kevés fény és az alacsony hőmérséklet miatt a sebek lassan gyógyulnak, a növény könnyen legyengül.
Megengedett a teljesen elszáradt, beteg részek eltávolítása, de ezt is óvatosan, tiszta eszközzel végezzük. Öntözéskor a „minél kevesebb, annál jobb” elve érvényesül: csak annyi vizet adunk, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen, pangó vízről szó sem lehet.

Leander: türelem és hidegfej
A leander sokaknál még nagyobb kísértést jelent, hiszen lombos marad, és „aktívnak” tűnik. Januárban azonban ennél a növénynél is a visszafogottság a kulcs. A metszést ilyenkor még halogatjuk, mert a hajtásvégeken található rügyek érzékenyek, és a korai beavatkozás a virágzást is veszélyeztetheti.
A levelek hullása részben természetes reakció a fényhiányra, ezért emiatt sem kezdünk tápoldatozásba. Öntözni ritkán kell, de teljes kiszáradás itt sem megengedett, különösen fagymentes, világos teleltetőben.
Amit januárban biztosan ne tegyünk
A leggyakoribb hiba, hogy a növényeket „felébresztenénk”, több vízzel, tápanyaggal vagy melegebb környezettel. Ezzel csak gyenge, megnyúlt hajtásokat kapunk, amelyek tavasszal könnyen visszafagynak vagy elfertőződnek. Januárban még nem a fejlődés, hanem az életben tartás a célunk, minden más ráér február végén, március elején.
Képek: Pixabay.