A történelem, a múlt évtizedek, évszázadok, évezredek történései, eseményei mindig érdekes adatokat, információkat közölnek szűkebb és tágabb környezetünkről. Így van ez a tájtörténettel is, ahol a vizsgálati fókusz a táj változásaira helyeződik – nem hagyva figyelmen kívül a sorsfordító történelmi eseményeket. A tájban minden változik: a területhasználatok, a vonalas infrastruktúra elemek, a beépítések – az emberi jelenlét mértéke minőségi és mennyiségi értelemben. A következő sorokban a zöldinfrastruktúra történeti lenyomatait értelmezzük röviden.
A tájtörténeti vizsgálatok, következtetések sok, jelenben zajló tájváltozási folyamatot, illetve napjainkra bekövetkező változás okait támasztják alá. Egyik legfontosabb kutatási forrásaink a katonai felmérések, melyek az akkori (XVIII-XIX. század) időkben meglévő térképészeti eszközökkel készítve rendkívül részletes, pontos adatokkal szolgáltak. Nem csoda, hiszen mindennek stratégiai okai voltak főként. A katonai felméréseket kiegészítik, pontosítják évkönyvek, statisztikai adatsorok, összeírások, települési archív adatállományok, szakági archív felvételek és még számos hiteles írott, illetve képes forrás.
Most viszont koncentráljunk a történeti térképekre. Mely zöldinfrastruktúra elemeket tudjuk felfedezni ezeken? Milyen jellegzetességekre lehetünk figyelmesek? A térképek ábrázolásmódja az évek előrehaladtával egyre finomabbá vált. Mindez tapasztalható a vízjárta területek vizsgálata során is. Megfigyelhető többek között, hogy melyek azon területek, ahol évszázadok óta a vízborítás dominál, hol és milyen mértékben kezdték meg a lecsapolásokat, ezen területek művelésre alkalmassá tételét. A II. katonai felmérésen (1819-1869) különválasztották a száraz és a nedves, vizenyős gyepeket. Nagy hangsúlyt fektettek a vízborította területek részletezésére – hiszen a mocsarak, lápok több tekintetben is átjárhatatlannak bizonyultak és bizonyulnak napjainkban is.
Az erdőterületek ábrázolása is változott az évek során. A kezdetben egyöntetű, homogén területeket felváltotta a fő állományalkotó fajokkal történő megnevezés, majd ez később kiegészült a tagok, részletek határának jelölésével. Az erdők mellett elkülöníthetőek a facsoportok, gyepes-fás mezsgyék, a keskenyebb sávként megjelenő erdősávok, melyek legtöbb esetben mezővédő szerepet töltöttek be. Külön jelöléssel látták el a cserjésedő, bozótos területeket, ahol vélhetően vagy újulat növekedése vagy a terület korábbi művelésének felhagyása volt jellemző.
A gyümölcsösök, szőlők is nagy múlttal rendelkeznek hazánkban. A térképeken a nagyobb foltok esetében a domináns fajok is leolvashatóak a térképekről vagy éppen kikövetkeztethetőek a parcellák, tagok, kertek megkülönböztetésére adott jellegzetes elnevezésekből.
Itt kell megemlíteni a vadaskerteket, az uradalmi birtokok kertjeit, parkjait, melyek legtöbb esetben tájképies elrendezésben (fák elszórtan) vagy pont ellenkezőleg mértani rendben kerültek megtervezésre, majd kivitelezésre. A birtokkönyvek, birtokleírások pontosítják a birtokok gazdálkodási formáit, a beültetett fajokat, fajtákat, ezek darabszámát, melyekről a birtoktérképek ábrázolásában is találhatunk adatokat.
A zöldinfrastruktúra egyik fontos elemét adják a fasorok. Történeti jelentőségük nagy, gondoljunk csak néhány védett, országosan is méltán nevezetes fasorra, mint például a nagycenki hársfasorra vagy a szombathelyi fekete fenyő fasorra.
A fasorok lineáris elemek a tájban, irányultságot szemléltetnek. Számos esetben nehéz rájönni elhelyezkedésük okára, amennyiben csak a jelen állapotokat szemléltető térképeket vizsgáljuk. Azonban a történeti térképek segítségével felkutatható, hogy miért úgy és miért azon az adott területen telepítették őket. Legtöbbször majorokhoz, tanyákhoz, birtokokhoz vezettek vagy elválasztották az egyik földesúri területet a másiktól. Nem ritka, hogy ezen fasorok településhatárt is jelöltek. Sajnos napjainkra nagyon kevés maradt fenn belőlük.
Végül a jelölőfákról, hagyásfákról is érdemes pár szót ejteni. Ezek egy-egy, magányosan álló, de karakteres egyedek, melyekkel a fasorokhoz hasonlóan a legtöbb esetben birtokhatárok, központok kerültek jelölésre. Lehetnek egykori fasorok, fás legelők, erdők „hagyásfái”, maradványai is, melyek azon túl, hogy utalnak a korábbi területhasználatokra, hozzájárulnak a táj képének mozgalmasságához, vizuális értéket teremtenek.
A történeti térképek elemzése érdekes feladat, nincs két hasonló területegység. Mindig kiderülnek apró részletek, melyek az adott település, térség, illetve a táj változásának értelmezését megkönnyítik vagy éppen tarkítják. Mert néha nem egyszerű feladat elkülöníteni egy fás legelőt egy gyümölcsöstől vagy egy felhagyott, cserjésedő területtől. Éppen ezért is olyan izgalmas a múlt lenyomatait – akár „zöld”-ről, akár beépített terület változásáról is van szó – visszakeresni régi adatbázisokban, térképeken, fórumokon, évkönyvekben.
Felhasznált források:
– https://mapire.eu/hu/map/firstsurvey-hungary/?bbox=1905813.9808628361%2C5946647.926530163%2C1942178.897069509%2C5958113.4807729395&map-list=1&layers=osm%2C147
– https://mapire.eu/hu/map/secondsurvey-hungary/?bbox=1905813.9808628361%2C5946647.926530163%2C1942178.897069509%2C5958113.4807729395&map-list=1&layers=osm%2C5
– https://mapire.eu/hu/map/thirdsurvey25000/?bbox=1905813.9808628361%2C5946647.926530163%2C1942178.897069509%2C5958113.4807729395&map-list=1&layers=osm%2C129
– https://mapire.eu/hu/map/cadastral/?bbox=1905813.9808628361%2C5946647.926530163%2C1942178.897069509%2C5958113.4807729395&map-list=1&layers=osm%2C3%2C4
– https://mapire.eu/hu/map/hungary1941/?bbox=1905813.9808628361%2C5946647.926530163%2C1942178.897069509%2C5958113.4807729395&map-list=1&layers=osm%2C29
– https://funiq.hu/3646-h%C3%A1rsfasor-%C3%A9s-s%C3%ADrbolt-nagycenk