Az őszi lombhullást követően egészen a tavaszi lombfakadásig lehetünk tanúi annak, hogy a fák kérgét arany és ezüst színűvé „varázsolják” a fán megtelepedett zuzmófajok. Sokan hasonló bánásmódban részesítik ezeket az élőlényeket, mint a kert kórokozóit, megint mások érdektelenül figyelik a megjelenésüket. Mit kell tudni róluk? Valós veszélyt jelentenek a kertben?
A zuzmó több, teljesen eltérő, önmagukban is életképes faj együttélésével születnek meg. Algák és gombák szimbiózisa alkotja, vagyis két, egymástól rendszertanilag távol álló élőlény szoros együttműködésén alapuló életközösség, amelynek során mindkét szervezet segíti a másikat. A gombák ásványi anyagokat és vizet szolgáltatnak az algák számára, amelyek fény segítségével hasznosítják a tápanyagokat. Cserébe az algák az általuk előállított szerves vegyülettel látják el a gombákat. Az algák felelősek a fotoszintézisért is, mivel ezek rendelkeznek zöld színtestekkel. Mindez biztosítja a zuzmók önállóan táplálék-előállítását és körforgását. Ezáltal ez a szoros életközösség nem károsítja a fát, ezért a zuzmók nem minősülnek élősködő szervezeteknek. A fákat csupán élettérként „használják”.
A zuzmó élettere
Magyarországon több száz, a világon pedig mintegy húszezer zuzmófajt különböztettek már meg, amelyek alakjukat és színűket tekintve rendkívül változatos formát mutatnak, ezenkívül igen sok felületen képesek megtelepedni és terjedni. A különböző fajok megjelenhetnek fásszárú növényfajok kérgén, a növények levelein, sziklán és köveken, a háztetők cserepein, az épületek falain, fakerítésen, betonon és talajon, de még fémfelületeken is. A sivatagoktól kezdve a sarkvidékekig, a trópusoktól a mérsékelt éghajlatig mindenhol találkozhatunk velük.
Jellemzően az őszi lombhullástól kezdenek növekedni a telepek, amikor a fák és cserjék levelei nem takarják el az ágak elől a napfényt. Növekedési ütemük még így is alacsony, alig éri el az évi 1-2 mm-t.
A zuzmó csoportosítása
Növekedési formájuk alapján megkülönböztetünk kéregtelepű zuzmókat, leveles vagy lombos zuzmókat és bokros zuzmókat. A kéregtelepű zuzmók tapadnak a legszorosabban a felülethez, ide tartozik a térképzuzmó (Rhizocarpon geographicum) és a betűzuzmó (Graphis scripta). Ezek a zuzmófajok a kemény, szilárd alapot kedvelik (pl.: kő, szikla). A leveles vagy lombos zuzmók lazábban kötődnek a felületekhez, ezek a fajok a gyakoriak fás növényeken. Ide tartozik az széles körben elterjedt sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina). A bokros zuzmók laza szerkezetűek. Ide tartoznak a felületekről jellegzetesen lelógó szakállzuzmók (pl. Usnea spp.). A kertünkben legelterjedtebbek a leveles és bokros növekedési formájú zuzmók.
| Növekedési forma | Kéregtelepű zuzmók | Leveles/lombos zuzmók | Bokros zuzmók |
| Példák | térképzuzmó betűzuzmó | sárga kéregzuzmó | szakállzuzmó |
| Tapadás mértéke | nagy felületen, szorosan | nagy felületen, lazábban | kis felületen, nagyon lazán |
| Jellemző élőhely | kövek, sziklák | fásszárú növények | fásszárú növények Talaj |
Az „alkotótagok” alapján a zuzmók két osztályát különböztetjük meg: a tömlősgombás zuzmók (Ascolichenes) elterjedtebbek, míg a bazídiumos gombás zuzmók (Basidiolichenes) kisebb számú képviselője főleg a trópusokon fordul elő.
Az elterjedtebb tömlősgombák telepes szerkezetű zuzmók, amelyek vékony, gyökérszerű képleteket fejlesztenek, amelyekkel a felülethez rögzítik magukat. Ezek a gombafajok jellegzetes, tányér alakú termőtesteket, apotéciumokat fejlesztenek, amelyek szabad szemmel is jól láthatók.
A zuzmó jelenléte
A zuzmó, ahogy azt a cikk elején is leszögeztük, önellátó élőlény, így közvetlenül nem károsítja a fát. Jelenlétével azonban jelzi számunkra, hogy túl párás a terület mikroklímája, ami a fákat károsító gombabetegségeknek is kedvező. Ahol a zuzmó megtelepedett, ott a kórokozók is nagyobb eséllyel törnek utat maguknak a fa belseje felé. Az összefüggő zuzmótelepeken ezen kívül a kártevők is könnyen megtelepednek. Mindezért érdemes azokra a fákra nagyon figyelmet fordítanunk, amelyeken zuzmóval találkozunk.
Érdekességek
- egyes bokros zuzmófajokat dekorációs célra is felhasználnak. Ezek a dekorációs elemként szolgáló telepek már szárított formában, különböző szerekkel lekezelve és olykor színezve jutnak el a felhasználókhoz.
- Laboratóriumi kísérletekkel támasztották alá, hogy a sárga kéregzuzmó nem szenved kárt sem nehézfémekkel, sem kén-hidrogénnel történő érintkezést követően sem.
- A zuzmófajok általánosságban véve a tiszta, párás levegőjű térségekben terjednek el, a légszennyezést tolerálják legkevésbé a környezetszennyezés különböző formái közt.
- A zuzmóknak nincsenek gyökereik. Gyökérszerű képződményeik kapaszkodásra szolgálnak. A tápanyagokat és a vizet a teljes testfelületükön fel tudják venni.
- Talán a leghíresebb zuzmó a gyógyászatban nagy karriert befutott izlandi zuzmó (Cetraria islandica). Ennek a bokros növekedésű zuzmónak a szárított telepeit antibiotikus hatása miatt sikeresen alkalmazzák torokpanaszok, köhögés enyhítésére, tüdőbetegség ellen, és étvágyjavítónak is. Magashegységek talaján tömegesen terem, ezért a sarkvidékek lakói háziállataikat (rénszarvast) etetik vele, de a középkorban Izlandon zöldség helyett az asztalra is került.
