Áprilisi lapszámunk 195. oldalán megemlékeztünk elhunyt barátunkról, Wellisch Péterről. Azzal köszöntünk el olvasóinktól, hogy a részletes életpályát bemutató búcsúbeszédének egyes részleteit, amelyet egykori munkatársa tartott, itt a weboldalunk Blog rovatában tesszük közzé.
Kérem, hogy szenteljenek figyelmet Dr. Zsilinszky László nyugalmazott főigazgató-helyettes írásának. Szerény, de tartalmas életpályát fognak megismerni.
Dr. Bódis László
Nehéz szívvel köszönünk el végleg szeretett kollégánktól, barátunktól Wellisch Pétertől, Péter bácsitól, ahogy mi kissé fiatalabbak magunk között Őt szólítottuk. Végső megítélésében nem az a meghatározó, hogy ki mennyire vált híressé, gazdaggá, ismerté élete során, hanem az, hogy Istentől kapott talentumával élni tudott-e, vagy csak visszaélt azzal, esetlegesen tehetségét elherdálta, közösségét cserbenhagyta.
Isteni ajándékként fogom fel, hogy megismerhettem, évekig dolgozhattam vele együtt, hallhattam halk hangját, érveléseit, megtapasztalhattam utolérhetetlen logikáját és nem utolsó sorban kézbe vehettem írásban rögzített, több kötetnyi, az informatikai rendszerfejlesztéseinknek nélkülözhetetlen alapanyagait. Ezekből uniós követelményeket kielégítő jelentős digitális rendszerek születtek, országos szinten bevezetésre kerültek és az óta is jól működnek. Folyamatos fejlesztéseikben Péter sok-sok éven át aktívan részt vett.
Természetesen nemcsak én vagyok vele kapcsolatban nagyon pozitív és elismerő véleménnyel, hanem számtalan jeles kollégánk is. Megemlítem a napokban sajnálatosan elhunyt Dr. prof. Tomcsányi Pál neves akadémikusunkat, aki a Fajtakísérleti Intézetnél évekig dolgozott Péterrel együtt. Magasra értékelve tudását, többször kijelentette, hogy Wellisch Péter, ha nem egy különösen szerény ember, akkor ma az MTA akadémiai tagjaként, közismert emberként tisztelhetnénk Őt. Sokan megismertük ugyancsak a magas szintű humán műveltségét is.
Péter az 1950-es évek első felében az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem matematikai szakán, évfolyamelsőként, kitüntetéssel végzett. Egyszer véletlenül megismerkedtem egy évfolyamtársával, aki akkor azt mondta nekem, Péter tehetségét és tudását maguk között, háta mögött kis „Bolyaiként” értékelték. Sajnos az 50-es évek súlyos politikai rendszere nem kedvezett a polgári származású tehetséges matematikusnak sem. Nem lehetett elméleti matematikus, hanem 1954-ben kihelyezték Szarvasra, az Öntözési és Rizstermesztési Intézethez tudományos munkatársnak. Később 1956-tól Budapesten, az Országos Növényfajta Kísérleti Intézetben dolgozott, 1962-től csoportvezetőként, 1978-tól tudományos osztályvezetőként irányította intézetében a fajtakísérletek statisztikai értékeléseit. Eredményeiről számos önálló publikáció jelent meg és társszerzője volt több tudományosan kimagasló szakdolgozatnak is.
Bedolgozott az akkori Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium STAGEK Számítóközpontjába, majd később az ÁTMI Számítóközpontjába, ahol a szarvasmarha-tenyésztés első, országos méretű (mainframe) számítógépes rendszerét fejlesztették ki és működtették.
Eredményes munkásságáról sokan, az agrár-szakigazgatási szakmánk elismert prominensei is többször úgy nyilatkoztak, hogy intelligenciája és tudása egészen kivételes. Természetesen Péter hallva ezt, mindig szerényen elhárította a vele kapcsolatos ily megnyilvánulásokat és természetesnek tartotta, hogy racionálisan, csak a lényeggel foglalkozzon, erőt nem kímélve dolgozzon. A címek, rangok nem érdekelték, a kitüntetéseit is szerényen fogadta.
Habár szerénysége puritán életvitelére is kiterjedt, széles látóköre miatt nem volt számára idegen az sem, amikor a rendszerváltás előtt megjelentek már a magánvállalkozási, üzleti lehetőségek is. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kollégáival megalakítsa még a 80-as évek elején az egyik első gmk-t, az Aktuel munkaközösséget. A fiatalok talán már nem is tudják, mit jelentett ez és mekkora lehetőség volt ez akkor. Majd a 90-es évek elején fiával családi vállalkozást alapított, lányát és családját is támogatta hasonló törekvéseikben.
Munkabírására jellemző, hogy 1992-ben ment ténylegesen nyugdíjba, de 2017-ig aktívan dolgozott az OMMI-ban, ill. később a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalban, fejlesztve az élelmiszer-biztonság alapjait jelentő rendszereket. Munkájára mindvégig szükség volt, tartalmas és aktív életet élt, mindenkinek segített, ahol csak tudott. Nem egyszerűen dolgozott, hanem alkotott.
Ember volt, nagybetűvel EMBER!
Dr. Zsilinszky László