Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy a növényvédelem ellen hangolják a társadalmat (legutóbb pl. itt: https://www.facebook.com/elet.okos/posts/2221541688075879). Azok kedvéért ide másolom, akik nem rendelkeznek Facebook profillal:

Nem nyújtanak egészséges látványt a deszikkáláson, azaz vegyszeres állományszárításon átment napraforgótáblák az utak mentén. Ennek célja a betakarítás elősegítése, gyorsítása, és a veszteség csökkentése (érésegyenletesség). A deszikkálást legtöbbször légi úton, totális gyomírtószerekkel végzik; a szer beszívódik a növénybe. Az ilyen módon kezelt napraforgómagból készül a legtöbb köznapi sütő- és főzőolaj, általában hexános, azaz szerves oldószeres (vegyszeres) kioldással. Vegyszerek mindenhol. No komment.

És teszik ezt olyan, nagy követőtáborral rendelkező „szakemberek”, akik azzal sincsenek tisztában, hogy idén a napraforgó nagy része jóval előbb érik és magától…

Szóval, kezdem azzal, hogy rálátásom van mindkét vonalra, hiszen az alapszakomon ökológiai gazdálkodás szakirányon végeztem először és csak évekkel később döntöttem úgy, hogy a növényorvosit is el kell végeznem. Miért?
Mert már akkor láttam, hogy ennyire nem lehetünk feketék vagy fehérek. Ennyire nem lehet letenni a voksunkat egy-egy termesztéstechnológiai irányzat mellett, mert ez sokkal, de sokkal összetettebb dolog.
Kezdjük talán ott, hogy ha tetszik, ha nem, a Föld népessége növekszik, sokkal nagyobb ütemben, mint azt élelmezéssel tudjuk követni (azt hiszem ezt nem kell magyaráznom). Növénynemesítők, biotechnológusok, agrárszakemberek sokasága küzd nap, mint nap azért, hogy növeljük az egységnyi területről leszedhető termés mennyiségét, hogy a növekvő számú éhes szájat, kisebb területről, nagyobb terméspotenciállal tudjuk megetetni.

Első tény: Kizárólag biogazdálkodással ez nem oldható meg! (Mint írtam, kizárólag bioval. Tehát nem baj, hogy van, nem vagyok ellene, de nem reális elvárás, hogy minden területen bioval termeljünk.)
Másik oldal: Beszéljünk a szabályokról!
Magyarországon nagyon szigorú törvényi háttérrel állítunk elő élelmiszert és végzünk bármilyen növényvédelmi tevékenységet. Egy fehér könyves szakirányító minimum 5 évet tanult felsőfokú intézményben, az engedélye kiváltásáért. (Nem az internetről szedtük össze a tudásunkat.) Az engedélyünk hosszabbításához 5 évente saját zsebből kötelező továbbképzésen kell részt vennünk; minden egyes megkötött szerződésünket be kell jelenteni a hatóság felé; a termelés minden szakaszában felelősségre vonhatóak vagyunk, hiszen minket bármikor ellenőrizhetnek.

A vásárlástól kezdve, a kijuttatásig, az adminisztráción át mindenért az engedélyünkkel, aláírásunkkal, pecsétünkkel együtt mi vagyunk a felelősek! (Egy hiba és milliós bírság kiszabásával /voltam ezen az oldalon is, mint hatóság/, vagy az engedélyünk bevonásával járhat!)
A magyar növényvédelmi szabályozás az egyik legszigorúbb! Elsőként tiltottuk be a DDT-t (van, ahol még most is használják); jellemzően hosszabbak az itt kiszabott várakozási idők, mint máshol akár az EU-ban is.

Második tény: A növényvédelmi tevékenység szigorú törvényi szabályozáshoz kötött!

Harmadik oldal: fogyasztói társadalomban élünk, ahol bizony túl sok a szemét, túl sok a pazarlás és túl nagy az árérzékenység!
A cél tehát az is, hogy minél olcsóbban állítsuk elő azt az élelmiszert, takarmányt, ipari alapanyagot. (Főleg, hogy egy magyar gazdának 7 ft-os vételáremelésért 2 hétig kell tüntetnie, ahelyett, hogy a gazdaságában dolgozna – lsd. alma felvásárlási ára.)
Viszont sajnos nem tudatosul a fogyasztókban, hogy a multikban vásárolt élelmiszer (igen sokszor a bio is!) ezer kilométereket utazik azért, hogy szezonon kívül, vagy olyan helyen jussunk hozzá, ahol egyébként nem terem meg. Gondolkodjon el rajta, hogy vajon mitől olcsóbb a lengyel burgonya; a chilei szőlő; a spanyol paradicsom, mint a magyar, amikor többet utazik? Nem árulkodó ez egy kicsit? Ott tudja mivel kezelték, vagy tényleg csak az ára számít?

Harmadik tény: Fenntarthatósági szempontból (is) az a legjobb, ha helyi élelmiszert vásárol, szezonális termékeket fogyaszt!

Negyedik oldal: A fogyasztói társadalomra visszavezetve: a vásárló a tökéleteset keresi a boltban. Nem veszi meg a kukacos almát, nem örül a pluszhúsnak a káposztafej közepén, nem szereti, ha kibontás után látszik a kukoricán, hogy az bizony egy penészes cső, de nem szereti a krumpli felét sem kidobálni…, ugye?
Tökéletes, szép, kártevő- és kórokozómentes ételt szeretne enni. (Ez mondjuk nem egy rossz döntés, bár ez elvezetett odáig, hogy a másodosztályú termék el sem jut a boltig, rögtön a kukában végzi…)
Egészségügyi szempontból viszont tudnunk kell, hogy egyes mikotoxinok százszor, ezerszer veszélyesebbek lehetnek, mint a növényvédő szerek! Igen, mi növényvédősök ezek ellen is küzdünk.

Végül, de nem utolsó sorban (nem akarok kisregényt írni, lehetne!): Élelmiszert termelni bizalmi dolog. Ne gondoljuk már azt, hogy a gazda direkt, szánt szándékkal mérgezi azt. A legtöbb gazdálkodónak ez az élete! Higgyék el, számtalanszor eldöntötte már, hogy befejezi, hogy elad mindent és elmegy a gyárba dolgozni, hogy végre akkor nem kel hajnal 5-kor és fekszik éjjel, hanem normális, 8 órás kiszámítható munkarendben fog dolgozni, kiszámíthatóan érkező bérrel. Hogy végre elmegy nyaralni, akkor, amikor mindenki más. Hogy végre, amit reggel felvesz ruha, az este is majdnem tisztán kerül le róla. Mennyi, de mennyi ilyennel találkozom naponta?! De nem adják fel, mert ez az életük!

Viszont az ilyen ellenhangolások miatt lassan eljutunk arra szintre, hogy félnünk kell attól, hogy egy gazdát kirángatnak a traktorból, meglincselik?

Ne, kérem ne hagyják, hogy ez az ellenhangolás idáig fajuljon! Köszönöm, ha végigolvasták, írják le nyugodtan véleményüket Önök is! 😉