Növényvédelem
Növényvédelem

A napraforgó-betegségek állománykezeléséről

A napraforgó-betegségek állománykezeléséről

Agrofórum Online

Ebben a cikkben a legfontosabb napraforgó betegségek elleni kémiai védelem lehetőségeit, különösen azok időpontjának megválasztását és a védekezés hatását szeretném számba venni.

A napraforgóban végzett állománykezelések alapvetően két kórokozócsoportot céloznak meg. Az első állománykezelésnél a célszervezeteket a szárfoltosság okozók jelentik. Az utóbbi több mint egy évtized során két fontos szárfoltosság betegséget tartunk számon. Az egyik az alternáriás szárfoltosság, melyet két faj okozhat: az Alternaria helianthi és az A. helianthinficiens – a másik fómás szárfoltosság, melyet a Phoma macdonaldii okoz. (A diaportés szárfoltosság – okozója a Diaporthe helianthi – szerencsére annyira háttérbe szorult, hogy az utóbbi 2-3 évben még vizsgálati célból sem tudtunk fertőzött növényeket begyűjteni.)

A második állománykezelésnél a tányérbetegségeket okozó gombák a célszervezetek. Nevezetesen a két leggyakoribb tányérbetegség – a szürkepenész (Botrytis cinerea) és a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) – jelenti a veszélyt. (Sokkal kevésbé gyakori és általában rovarkártétel nyomán lép fel a rizópuszos (Rhizopus spp.) tányérrothadás – megjelenése esetén a védekezés azonos a két gyakori tányérbetegségnél elmondottakhoz.)

A szárfoltosságok fertőzésének mértéke csökkent az utóbbi években, aminek okát két tényezőben látjuk: egyrészről csökkent a túlságosan korai vetések részaránya, másrészt a napraforgó jövedelmezőségének alakulása támogatja védekezési hajlandóságot, elősegíti azt, hogy a napraforgó kétszeri kémiai védelembe részesüljön. A széles körben alkalmazott kétszeri állománykezelés segített számottevő mértékben csökkenteni a fertőzött növényi maradványok tömegét, melyek a következő év állománya számára a fertőzés forrását jelentik (1. kép).

1. kép: Fekete (fómás) szárfoltosság tünetei a napraforgó állományában

Két alkalommal van szükség kémiai védekezésre

Amennyiben az első védekezést földi géppel kell végrehajtanunk, úgy a védekezés alapvetően az erőgép közel 60 cm-es hasmagasságához igazodik, tehát 70-75 cm-es állománymagasságnál kerül rá sor. Ilyen esetben a szárfoltosságok fertőzését nem korlátozzuk ugyan kellő mértékben, de a várható fertőzésnek legalább felét eliminálhatjuk.

Kedvezőbb a helyzet akkor, amikor a kijuttatás nagy hasmagasságú géppel történik, vagy művelőutas rendszert alkalmazunk, ugyanis ez esetben megvárhatjuk a védekezés biológiailag legkedvezőbb időpontját, ami rendszerint a korai bimbós állapot és a kései, ún. csillagbimbós állapot közé esik. A két időpont között legalább 2 hét telik el – de hűvösebb időben ez 3 hét is lehet. Arra kell törekedni, hogy amennyiben kiadós esőre van kilátás és bimbózásban van az állomány, úgy már a csapadék érkezését megelőzve végezzünk az állománykezeléssel.

A második védekezés elsődleges célja a tányérbetegségek, a szürke- és a fehérpenésszel szembeni védelem. Mindkét betegséget elősegíti a párás csapadékos időjárás.

A szürkepenész kettős támadási stratégiája

A szürkepenész kórokozójáról érdemes tudnunk, hogy kettős támadási stratégiája van: az egyik a sebparazitizmus, a másik egy biológiai stimuláción alapul. Sebzéseken keresztül a kórokozó bejuthat a növény szöveteibe és a növényi részek elhalását okozzák. Rendszerint viharkárok, vagy rovarkárok után indul meg a fertőzés. Érdekes, hogy megfigyeléseim szerint a poloskakártétel elparásodik, és ezek nyomán nem alakul ki a fertőzés.

Ezzel szemben a levéltetvek, egészen fiatalkori, rügyben történt szívogatása nyomán gyakori a levelek fodrosodása és ilyenkor nem ritka a levélszél sebzést jelentő torzulása, ahol a szürkepenész megtelepszik. A 10-12 leveles, vagy ennél idősebb napraforgóban gyakran már meg sem találjuk a levéltetveket – korábbi jelenlétükre már csak a katicabogarak és lárváik jelenléte utal. Ezek a korai szürkepenészes gócok nem jelentenek közvetlen mérhető kárt – veszélyességük abban áll, hogy felszaporítják a kórokozó konídiumait a napraforgó állományában és újabb fertőzések forrásaivá válnak (2. kép).

2. kép: Korai botrítiszes góc a napraforgó levelén

A szürkepenész kórokozójának másik támadási stratégiája a virágzás pillanatától jelentkezik: ugyanis a konídiumok vízben nagyon nehezen, csak ezrelék nagyságrendben képesek kicsírázni és fertőzni. Ezzel szemben a virágporok vízoldható anyagai nagymértékben serkentik a konídiumok csírázását és ugrásszerűen megnövelik a fertőzés valószínűségét.

Ebből következik, hogy a szürkepenész második stratégiája szerinti támadás első feltétele, hogy megkezdődjön a napraforgó virágzása és számottevő csapadék hulljon vagy bőségesen képződjön harmat és így lehetővé váljon, a stimulatív anyagok kioldódása a virágporból és létrejöjjön a csírázást serkentő hatás.

A virágzás kezdetétől bekövetkező tartós esőzés – különösen a nagyon fogékony fajták állományában – akár közel 100 %-os mértékű tányérrothadást okozhat. Az időjárásnak később, az érés folyamán is nagy jelentősége van: minél csapadékosabb az idő, annál gyorsabban terjed a rothadás a tányérokon.

Tehát virágzáskor dől el, hogy a tányérok hány százaléka betegszik meg, a virágzás utáni időjárás „arról dönt”, hogy az adott fertőzött tányéron belül a rothadás milyen ütemben terjed.

Szürkepenész esetében a jó hír az, hogy ha virágzás végéig nem jött létre fertőzés – akár az idejében végrehajtott védekezés, akár a csapadékmentes, száraz időjárás miatt –, úgy a virágzás végétől a tányérok fertőzhetősége minimálisra csökken (3. kép).

3. kép: Szürkepenész a napraforgó tányérján

Amit a fehérpenészről érdemes tudni

A fehérpenész kórokozója „másképp működik”: leggyakrabban a talajban elfekvő szkleróciumokból indul ki a fertőzés. A talaj felső, akár 10-15 cm-es rétegében a több évig életképesen elfekvő szkleróciumok micéliumos csírázása szártő-megbetegedést okoz, ami a növények hervadásával jár, majd a folyamat súlyosbodik és az egész növény elhal (4. kép).

4. kép: A szklerócium micéliumos csírázása nyomán létrejött szártő fertőzés korai tünete

Azonban a legfelső 2,5-3 cm-es rétegben elhelyezkedő szkleróciumok kiadós csapadékhullást követően ivaros úton is csírázhatnak: kis nyélen ülő őzbarna színű, 4-8 mm átmérőjű tányérszerű képletekben (ún. apotéciumokban) aszkuszok, bennük aszkospórák milliói képződnek. Az aszkospórák kilökődnek a levegőbe és a légáram segítségével az állomány felső részeire kerülnek: a levélen és levélnyélen át a szárba, vagy közvetlenül a tányérra jutnak: Első esetben szárközép-fertőzés jön létre és a fertőzés helye feletti rész elpusztul, második esetben a tányér rothad (5,6. kép).

5. kép: Aszkospórás eredetű szárközép fertőzés. A kórokozó a levelet fertőzi, majd a levélnyélen keresztül a szárba jut – a szárfertőzés feletti rész elhal

6. kép: Fehérpenészes tányérrothadás

A rossz hír az, hogy amíg a szürkepenész kórokozójának támadása a virágzás folyamatához (vagy erős sebzésekhez) kötött, addig a fehérpenész kórokozója minden kiadósabb esőzést követően újra és újra fertőzhet. Fontos azonban tudnunk, hogy az aszkospórás fertőzés létrejötte árnyékoló hatáshoz kötött, ugyanis az ivarosan csírázó szklerociumból földfelszínre emelkedő termőtest-kezdemény (apotécium kezdemény) a közvetlen napfény hatására elpusztul. Ez a magyarázata annak, hogy a túl sűrű vagy gyomos állományokban mindig sokkal több aszkospóra képződik, és így súlyosabb a szárközép- és tányér-fertőzöttség.

A fehérpenész elleni védelem egyik lehetősége egy hiperparazita gomba, a Coniothyrium minitans felhasználása: a belőle készült készítmények Contans WG és ÖKO-NI néven kerülnek forgalomba. A Coniothyrium minitans használatával kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy drága a kezelés. Ez esetben azt is figyelembe kell venni, hogy a hiperparazita gomba addig hatékony, amíg életképes szkleróciumokat „talál” a talajban – tehát nagyon „szklerotíniás” éveket követően az elszennyezett táblákat érdemes kezelni akkor, ha ismét a kórokozó gazdanövénye (repce, napraforgó, szója stb.) kerül az érintett területre.

Kémiai védekezésre használható hatónyagok és kombinációik

A napraforgó betegségei ellen hatóanyagok és kombinációk egész sora áll rendelkezésre az állománykezelések végrehajtásához: strobilurin-azol kombinációk, folpet, prokloráz, azol-prokloráz kombináció, stobilurin-boszkalid kombináció, iprodion, cimoxadin-famozadon. A tapasztalat és az azzal összefüggő ár/érték arány alapján dönthet a termelő a szer kiválasztásában.

A védekezés idejének optimális megválasztására hívtam fel a figyelmet az egyes betegségeknél. A védekezés gazdaságosságának megítélésénél rendszerint csak a védekezés közvetlen hasznát, a megmentett értéket szoktuk figyelembe venni. Van azonban a védekezéseknek egy közvetett haszna, nevezetesen, hogy a jól végrehajtott védekezés nagyon hatékonyan korlátozza a korokozók biológiai tartalékait, a következő évre kiható fertőzőanyag-maradványok tömegét, megkönnyíti a következő időszak eredményes védekezését.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Dr. Békési Pál: A napraforgó-betegségek állománykezeléséről (2016. 05. 26. old.) című írása alapján

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Alma: megindult a varasodásfertőzés

2024. március 28. 12:40

Ha a márciusi időjárás átlagos lesz, már akár március 20-30. között számítanunk kell a varasodásfertőzés megindulására. Az előző év őszi fertőzése nyomán képződnek azok az áttelelő gombatestek, melyekben kialakulnak a tavaszi fertőzést elindító ivaros spórák.

Hasznos tanácsok a szója termesztéséhez

2024. március 28. 12:10

A Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület szervezésében idén négy helyszínen nyílt lehetőség a hazai szójatermesztéssel kapcsolatos információk gyűjtésére, tapasztalatcserére.

Nyugtalanító: a növényvédő szerek jelentősen növelhetik az antibiotikum-rezisztenciát

2024. március 26. 13:10

Magyarország több száz pontján vizsgáltak két közegészségügyi szempontból kritikusnak számító baktériumfajt a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet kutatói.

Most igazán veszélyesek a fénybogarak

2024. március 26. 05:40

A repce már zöldbimbós, illetve helyenként sárgabimbós állapotban van. A bimbók belsejében a portokok java részben már kifejlődtek, így az éhes fénybogarak találhatnak bennük számukra kedvező táplálékot.

Peronoszpóra fajok jelentősége szántóföldi kultúrákban

2019. január 23. 04:36

A szerző célja, hogy a peronoszpóra eredetű betegségeken belül felhívja a figyelmet és ismertesse a szóján (Glycine max) károsító Peronospora manshurica, valamint az őszi káposztarepcét (Brassica napus L. convar. napus) és az olajretket (Raphanus sativus var. oleiferus) fertőző Peronospora parasitica kórokozó gombafajok jelentőségére, bemutatva tüneti megjelenésüket és a védekezési lehetőségeket.

Fagyok után – fagyok előtt

2021. december 4. 05:36

Egyáltalán nem dőlhetünk nyugodtan hátra a téli fagyok csodatévő hatásában bízva. Jó pár kártevő és kórokozó képes ideig–óráig, akár nagyon sokáig is dacolni a téllel.

Puszpángmoly: mit fogott a csapda október második hetében?

2023. október 15. 14:10

A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakmai irányításával működő selyemfényű puszpángmoly csapdahálózatának fogási adatait láthatják. A munkához az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének Csalomon típusú csapdáit használják.

Szántóföldi növényvédelmi előrejelzés: kimerült a talajok vízkészlete

2022. augusztus 9. 09:13

A talajok vízkészlete kimerült, a növények lombozatának felszáradása folyamatos.