A parlagfűvel szembeni házikerti védekezésnek is az az alapja, hogy időben, még virágzás előtt felismerjük a növényt. Ezzel egyrészt meggátoljuk, hogy virágzása során szórja a sokak életét megkeserítő pollenjét, másrészt egyúttal megakadályozzuk azt is, hogy magot érleljen, így a következő években kevesebb mag indulhat csírázásnak.
A parlagfű felismerése már a növény 2-4 leveles állapotában is lehetséges, ha a fiatal növénynek egy-két sarkalatos tulajdonságát célzottan keressük és ezek által felismerjük.
Az ürömlevelű parlagfű kétszikű gyomnövény, induljunk hát ki ebből a tág jellemzésből. Ezt követően a parlagfű életciklusának megfelelően sorra vesszük, honnan ismerhető fel a szikleveles, pár lombleveles, fejlett és virágzó parlagfű. A cikk második részében felsorolásra kerülnek azok a növények, amelyek összetéveszthetők a parlagfűvel, majd a cikk harmadik részében megismerkedünk azokkal a módszerekkel, amelyekkel meggátolhatjuk a parlagfű terjedését a házikertben.
A kétszikű növények eszköztára
A kétszikű növények csírázásakor két sziklevél fejlődik ki a magból. A sziklevelek a parlagfű esetében nem hasonlítanak a növény lombleveleire. A gyökérzet fő- és mellékgyökerekből tevődik össze. A levelek gyakran tagoltak, erezetükben főér és az ezekből kiágazó oldalerek különböztethetők meg. A virágokra kettős virágtakaró (csésze és párta) jellemző.
A fiatal parlagfű
A parlagfű csírázásának kezdete március vége-április eleje, tömeges kelésének időszaka pedig áprilisban és májusban jellemző. Ekkor van lehetőség a lehető legkisebb erőfeszítéssel, növényvédő szer nélkül is hatékonyan védekezni ellene.
A parlagfű sziklevelei hasonló alakúak és nagyságúak, mint egy kiskanál: széles tojásdad alakjuk lekerekített csúcsban végződik. A sziklevél nyele vastag és rövid. Az első lomblevelek szeldeltek és apró szőrök borítják őket, csakúgy, mint a levélnyelet. A levél szeldeltsége nem egyenletes: a csúcsi hármas nagyobb, az oldalakon egyenlőtlen. A további lombleveleket sűrűbben borítják majd a levélszőrök.
A fejlett parlagfű
A parlagfű erőteljes növekedésű, dúsan elágazó nyárutói egyéves (egynyári) lévén a nyári hónapokban elérheti a 130-150 cm-es magasságot is, és nemegyszer találkozni 2 méteres növénnyel is. Ez utóbbi magasság eléréséhez a legkedvezőbb időjárási körülményeknek kell teljesülniük amellett, hogy a növény környezetében nincs versenytárs a vízért és tápanyagért folytatott hajszában.
Azokban a kertekben, ahol folyamatosan gondozzák a gyepet, alig nő meg 30-40 cm-re a növény. Ha szőrökkel borított szárát keresztben elvágjuk, akkor láthatjuk szárának négyzet alakú keresztmetszetét. Levelei szárnyaltan szeldeltek. A levél fonáki oldalát és a levél nyelét pelyhes szőr borítja.
A virágzó parlagfű
Az időjárástól függően a parlagfű hazánkban júniustól egészen októberig virágozhat.
Kétivarú, egylaki növény, vagyis a porzók és a termő külön virágzatban találhatók, de egy növényen. A termős virágzathoz képest 7-10 nappal korábban virágzik a porzós virágzat. A porzós virágzat a hajtások végén elhelyezkedő füzérvirágzat, amely a szakirodalom szerint 10-100 apró, világossárga virágból is állhat.
A porzós virágzatok alatti levélhónaljban helyezkednek el a murvapikkelyekkel borított, jól védett termős „fészkek”. A szélbeporzást követően ezekben a fészkekbe elhelyezkedő, citrom alakú kaszattermésekben érik a tojás alakú mag. Könnyű, csapos pollenje a széllel könnyen száll, alakjának és viszonylag nagy felületének köszönhetően a légköri szennyező anyagok könnyen megtapadnak rajta, kiváltva ezzel közel 2,5 millió honfitársunkban az allergiás reakciót.
Kapcsolódó cikkek: