A parlagfű-olajosbogár 2013-tól van jelen Európában, és gyorsan terjed mindazokon a helyeken, ahol kedvenc tápnövénye, a parlagfű megtalálható.
Az Észak-Amerikából származó ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) széles körben az egyik legfontosabb invazív idegenhonos növény világszerte. Elsősorban Ázsiában, Ausztráliában és Európában terjedt el. Kedvező biológiai tulajdonságai (erős kompetitív képesség, allelopátia, széles ökológiai spektrum stb.) miatt jelentős terméskiesést okozhat a növénytermesztésben (elsősorban a gyökérnövényekben, például a napraforgóban). Allergizáló hatású pollenje pedig súlyos egészségügyi problémákat idéz elő, Magyarországon a legjelentősebb allergénnek tekinthető.
Új bogárfaj hozhatja a megváltást
A parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa) a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába és az olajosbogár-formák (Galerucinae) alcsaládjába tartozó bogár, írja a Wikipédia. A fajt 1986-ban írták le Észak-Amerikából. Jelentősége, hogy elsőrendű tápnövényei a parlagfűfajok, köztük Magyarország leggyakoribb, legtöbb gondot okozó gyomnövénye, az ürömlevelű parlagfű.
Őshazája Észak-Amerika, ahol széles körben elterjedt Kanadádától Mexikóig, és most már stabilnak tűnő populációi élnek Európában is. Első európai megjelenése 2013-ra tehető. Valószínűleg sok más újvilági fajhoz hasonlóan Amerikából származó vetőmag-, illetve takarmányszállítmányokkal juthatott el a többi kontinensre. Az új területeken rendkívül gyorsan terjedhet. Magyarországi első példányait 2020-ban találták meg Budapest környékén, mára pedig elterjedőben van az egész országban.
A biológiai védekezésben is szerepet játszhat
Világszerte megfigyelhető az a tendencia, hogy csökkenteni próbálják a kijuttatott vegyszerek mennyiségét, és az integrált gyomirtás során más, nem vegyszeres megközelítéseket részesítenek előnyben. Különösen a gyomok biológiai gyomszabályozásának lehetőségeivel kapcsolatos kutatások váltak intenzívebbé, a célszervezetek elleni védekezésre alkalmas biológiai szerek alkalmazásával.
Ugyan a parlagfűszámos természetes ellensége ismert világszerte (beleértve a kártevőket és kórokozókat is), de a legtöbbjük polifág és kevés kárt okoz, ami alkalmatlanná teszi őket a rendszerszemléletű kezelésre. A biológiai szerek közül éppen a parlagfű-olajosbogár tűnik a legígéretesebbnek, amelyet néhány országban, különösen Ázsiában már sikeresen alkalmaznak.
A parlagfű-olajosbogár szűk gazdanövénykörrel rendelkezik, elsősorban az Asteraceae családba tartozó növényeket károsítja. Aggodalomra adhat okot, hogy nemcsak a gyomnövényeket (A. artemisiifolia, Iva xanthiiifolia, Artemisia vulgaris, Xanthium spp., Conyza canadensis, Inula graveolens, Persicaria maculosa), hanem a kultúrnövényeket (napraforgó és csicsóka) is károsítja. Ugyanakkor a laboratóriumi körülmények között végzett táplálékválasztási vizsgálatok bizonyították, hogy a parlagfű-olajosbogár a parlagfüvet részesíti előnyben más gazdanövényekkel szemben. A megfigyelések szerint is felbukkanása szorosan kötődik elsődleges gazdanövénye jelenlétéhez, és ahol a parlagfű tömegesen van jelen, ott szaporodik el jelentős mértékben.
Számokban mérhető megkönnyebbülés
A bogár lárvái és kifejlett példányai az ürömlevelű parlagfű levelein táplálkoznak, és erős fertőzés esetén a parlagfű-populációkat virágzás előtt teljesen elpusztíthatják, vagy jelentősen csökkenthetik a mag- és pollentermelést.
Európában mintegy 13,5 millió ember (más forrás szerint 33 millió) szenved az Ambrosia által kiváltott allergiában, ami évente 7,4 milliárd euró költséget okoz. Hazánkban pedig minden tizedik ember allergiás a növényre. Az előrejelzésekből kiderül, hogy az A. artemisiifolia elleni biológiai védekezéssel a betegek száma körülbelül 2,3 millióval, az egészségügyi költségek pedig évi 1,1 milliárd euróval csökkennének.
Tekintettel a parlagfű-olajosbogár tápnövényének rendelkezésre állására és a bogár terjedésének ütemére elképzelhető, hogy aktív, biológiai védekezésre szolgáló felhasználása nélkül is mind a gazdálkodók, mind az allergiások hamarosan fellélegezhetnek.
Fotó: Pixabay
