Sokféle madárfaj látogathatja a kikészített eleséget a téli időszakban. A cinegefélék közül nemcsak a szén- és kék cinegével, de ritkább fajokkal is találkozhatunk. Ismerjük meg közelebbről a fenyvescinegét, a búbos cinegét, a kormosfejű cinegét és a lazúrcinegét!
Az előző cikkben részletesen áttekintettük a cinegék általános jellemzőit, és közelebbről megismerkedhettünk a széncinegével, a kék cinegével és a barátcinegével. Most ismerkedjünk meg a hazánkban ritkább cinegefajokkal is!
A kicsiny fenyvescinege
A fenyvescinege (Periparus ater) a legkisebb hazánkban előforduló cinegefaj. Európa nagy részén megtalálható, a Kárpát-medencében azonban ritka vendég. Elsősorban fenyőerdőkhöz, főként a lucfenyőhöz kötődik. Hazánkban az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi-középhegységben találkozhatunk vele.
A fenyvescinege alfajai meglehetősen változatos kinézetűek, van köztük sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú is. Mindig jellemző azonban az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.
A fenyvesekben vagy kevert erdőkben rak fészket fák odvaiba, de – a cinegék között egyedi módon – néha az avar mélyedéseiben vagy sziklarepedésekben is nevelheti a fiókákat. Fészke csésze alakú, melyet állati szőrrel és növényi részekkel tesz kényelmesebbé.
Az etetőket ritkán látogatja, de egy erdőhöz közel épült ház udvarán dióra, mogyoróra, földimogyoróra, napraforgómagra vagy kendermagra előszeretettel a vendégünk.
A különleges búbos cinege
A búbos cinege (Lophophanes cristatus) Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő énekesmadár. Az Alpokalján és kisebb egyedszámban az Északi-középhegységben is találkozhatunk vele.
A búbos cinege háta barna, hasa ennél világosabb, begye világos krémszínű. Az arcrész halványbarna, bóbitája fehér kis tollakkal tarkított sötétbarna és fekete. Fején jelen van a jellegzetes fekete szemfolt, nyakán pedig egy keskeny fekete szalag található. A szeme feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv a búbos cinegén egyedi módon nem olvad a nyakán lévő szalagba.
A búbos cinege öreg fenyvesekben és vegyes erdőkben (örökzöld és lomberdőben is) költ. Fészkének odvakat választ, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét aktívan védi a betolakodókkal szemben.
A gyakrabban előforduló cinegéinkhez hasonlóan állati zsiradékot, napraforgómagot, kendermagot, diót, mogyorót, földimogyorót, és cinkegolyót keres az etető környékén.
A halkszavú kormosfejű cinege
A kormosfejű cinege (Poecile montanus) Magyarországon ritka, de rendszeresen fészkel. Legnagyobb egyedszámban az Északi-középhegységben és a Kisalföld vidékein él.
Külseje sokban hasonlít a barátcinegééhez: teste barnás színű, a háta sötétebb, a hasa világosabb, kissé szürkés árnyalatú. A feje tetején fekete sapkát „visel”. Torkán ugyanilyen színű sáv látható, melyek körülveszik világos színű arcfoltjait. A barátcinegétől az különbözteti meg, hogy a kormosfejű cinegének nagyobb a feje és a torokfoltja, illetve a szárnyon látható matt tollazatban is eltér a rokonáétól. Énekhangját ritkán halljuk.
A kormosfejű cinege fészkét tűlevelű és bükkerdőkben rakja, amit egy saját maga vájta faodúban készít el. A fészket az odúvájás során keletkezett forgáccsal és más növényi részekkel bélel ki. Az odú környékét fáradhatatlanul védelmezi az esetleges beköltözőktől.
Ha szerencsénk van, és az etetőnél tetten érjük, a többi cinegének kikészített eledel számára is megfelel.
A gondoskodó lazúrcinege
A lazúrcinege (Cyanistes cyanus) Európa dús aljnövényzetű lombhullató erdeinek, folyók menti ligeterdőknek és bozótosoknak gyakori fészkelője. Magyarországon ritka vendég.
A lazúrcinege kék-fehér tollazata más cinegefajokéval összetéveszthetetlen. Testmérete ugyan megegyezik a kék cinegéével, ám farktollai valamivel hosszabb, mint rokonának. Fészkét agresszíven csivitelve védi, ha megzavarják. A párzási időszakban a hím a párválasztástól egészen az első tojások lerakásáig rendszeresen eteti párját.
Az etető közelében „fehér holló”, de ha mégis felénk tévedne, a többi cinegefajhoz hasonlóan aprómagvakkal, dióval, mogyoróval és faggyúval kedveskedhetünk neki.
A cikkben megjelent képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának!
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
