Nem maradhatnak ki a sorból a hazánkban elterjedt rendkívüli egyéniségek: a rigófajok. A fekete rigó, a fenyőrigó és a sárgarigó érkezik! Kit vendégelhetünk meg télen? Hogyan ismerhetjük fel őket? Hogyan viselkednek az etetőnél?
Fontos tudni!
A fenyőrigó és a fekete rigó a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a rigófélék (Turdidae) családjához tartoznak, míg a sárgarigó a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozik. Mindhárom faj védett Magyarországon, természetvédelmi értékük 25 000 Ft.
A fekete rigó fiókái már azelőtt kiugrálnak a fészekből, hogy biztonsággal megtanulnának repülni. Emiatt gyakran előfordul, hogy jó szándékú emberek az elhagyottnak tűnő fiókákat megfogják, és hazaviszik, nehogy elpusztuljanak. Ezeket a fiókákat azonban szüleik szemmel tartják, és még hetekig etetik őket!
Régi barátunk, a fekete rigó
A fekete rigó (Turdus merula) az egyik legközismertebb énekesmadarunk, és a rigófajok közül ő alkalmazkodott legjobban az emberi környezethez. Európában és Ázsiában általánosan elterjedt, de betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra is. Hazánkban szinte mindenütt megtalálja a számára megfelelő életteret: városi parkokban, kertekben, lakótelepeken, fasorokban is fészkel. Territoriális madár, a hímek már februárban hangos énekükkel jelzik a területhatárokat. A településeken fészkelő párok nagy része helyben marad és hazánkban telel át.
A fekete rigó hímet és tojót könnyű elkülöníteni egymástól: a hímek teljesen feketék, csőrük és a szemük körüli gyűrű narancssárga. A tojó hátoldala sötétbarna, alul világosabb, sötétebb sávokkal, torka fehéres, csőre barna. A fiatalok tollazata vörösesbarna, sűrű barnás mintázattal.
A fekete rigó évente kétszer, vagy akár háromszor is költ. A fészket a tojó építi gallyakból, fűszálakból és sárból, leggyakrabban bokorra, fákra, épületekre, ereszcsatornákba, vagy akár a talajra. Általában 4-6 tojást rak.
A felnőtt fekete rigók gilisztákkal, lószúnyogokkal táplálkoznak, melyeket főként a talajon zsákmányolnak. A hidegebb hónapokban fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de nagyobb gyümölcsöket (pl. almát) is szívesen fogyaszt. A téli etetés során lágyeleséggel, olajosmagvakkal, gyümölcsökkel, szárított bogyókkal segíthetünk nekik, amelyet a talajon helyezünk ki a részére. Az etetőnél igen agresszíven viselkedik, nem szeret osztozkodni: nemcsak más madárfajokat, de saját fajtársait is elkergeti.
Észak „fekete rigója”, a fenyőrigó
A fenyőrigó (Turdus pilaris) Európában általánosan elterjedt, a tőlünk északabbra fekvő országok „fekete rigója”. Kis számban költ nálunk a hazai középhegységekben és nedvesebb élőhelyeken, télen viszont nagy csapatokban érkezik hozzánk telelni. Hazánkban az árterekben, ligeterdőkben, és a középhegységekben számíthatunk leggyakrabban a megjelenésére. Az észak-európai országok egyes településein – hasonlóan a mi fekete rigónkhoz – elterjedt városi madárrá vált. Az itt élő madarak nagy része hazánkban vészeli át a hideg hónapokat, de keményebb teleken még tőlünk is délebbre vonul.
A fenyőrigó testhossza 25-26 cm. Feje, tarkója és nyaka szürke, háta sötétbarna, hegyes farktollai feketések. Mellkasa a világos alapszínen sűrűn pettyezett, a mintázat barna színű. A tojó és a hím hasonló kinézetű, viszont a hímeknek a homloka és fejtetője kékesszürke, a tojó színezete barnásabb, mellkasán ritkább a mintázat.
A fekete rigóval ellentétben a fenyőrigó évente csak egyszer, legfeljebb kétszer költ. Fészkét fára építi, melynek pontos helyét a tojó választja ki. Ezután a fészket is ő építi meg. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeket a tojó egymaga költ ki. A fiókákat mindkét szülő eteti.
A fenyőrigó tápláléka igen változatos: télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót fogyaszt, de rájár a boróka és a vadszőlő termésére is. A hazánkban telelő madarakat a lábon álló etetőbe kitett lágy madáreleséggel, gyümölcsökkel, dióval, mogyoróval, szárított bogyókkal várhatjuk. Tavasszal és nyáron a legfőbb tápláléka a földigiliszta, de rovarokat és csigákat is eszik.
A 2002-es év madara, a sárgarigó
A bájos sárgarigóról (Oriolus oriolus) is röviden megemlékezünk, bár a teleket nem tölti velünk ez a gyönyörű madár: csak április-májusban érkezik meg hozzánk, augusztusban pedig el is vonul a társaság nagy része, hogy a melegebb éghajlaton töltse a telet. A sárgarigó – más néven aranymálinkó – szűkebb rokonságának egyetlen Európában is előforduló faja. Kontinensünk jelentős részén és Észak-Afrikában is elterjedt. Hazánkban ligetes erdőkben költ, de falusi környezetben, tanyák körül, gyümölcsösökben, temetőkben, parkokban és telepített erdőkben is előfordul. A fekete rigóhoz hasonlóan az emberi környezethez jól alkalmazkodott, de nagyon óvatos, a fajtársaival és más madárfajokkal szemben agresszíven viselkedő madár.
Testhossza 24 cm, a hím és a tojó kissé tér el egymástól: mindkét nem csőre vöröses, farkuk vége és szárnyuk fekete. A hím testének többi része élénksárga, a tojó testének alsó része szürkésebb.
Jellegzetes fészkét egy ágvillába építi és növényi szálakkal rögzíti. Fészekalja 3-5 tojásból áll. A költésben mindkét szülő részt vesz. A fiókákat a szülők együtt és sokáig etetik.
A sárgarigó a fák lombkoronájában élő rovarokkal táplálkozik, és a fiókákat is ezekkel eteti. Különösen örvendetes a kerti lakmározása, ugyanis megeszi azokat a hernyókat is, amelyeknek kevés természetes ellensége van. Táplálékát lédús gyümölcsökkel egészíti ki.
Érdekesség
Meglehetősen elővigyázatlan, emiatt rendszeresen megsemmisülnek fészekaljai. Sok esetben előfordul, hogy a tojásos fészekaljakat elhagyja és máshol kezd költésbe.
A sárgarigó úgynevezett hurokvonuló: tavasszal nyugatabbi útvonalon érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, mint ahol ősszel elvonult.
A fekete rigóról készült képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának!
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék I.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Cinegefélék II.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Verébfélék
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A vörösbegy és a szürkebegy-fajok
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A tengelic és a meggyvágó
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A házi rozsdafarkú és az őszapó
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A csuszka és a fakusz
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – Galambfélék
- Madáretető másképp – madárkarácsony
- A téli madáretetés aranyszabályai
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
