Felelős madáretető-tulajdonosként figyelnünk kell arra, hogy megfelelő időben hagyjuk abba az etetést. Fontos, hogy a madárszülők már ne magokkal etessék tavasszal a fiókáikat, mert az árthat nekik, de mit csináljunk, ha tavasszal még hidegebb hetekre lehet számítani?
Az előző cikkemben is bátorítottam mindenkit a madáretető kertben hagyására és feltöltésére, mivel a hasraütésszerűen beütő fagyos éjszakák még indokolttá teszik ezt. Az évszázados melegrekordokat döntögető január és február ugyan elkezdte éleszteni a rovarokat is, de a madarak még számítanak az etető kínálatára.
Minden tavasszal, minden áldott évben felvetődik a kérdés, hogy meddig lehet, meddig szabad etetni a madarakat. Erre sokan egy egyértelmű, dátummal megjelölt választ várnak, pedig ilyen nincs. A válasz ennél kicsit összetettebb, és igényli a környezetünk és időjárásunk folyamatos megfigyelését.
A fagyok és az etetőn kívüli élelemforrások
Alapvetően két dolog határozza meg azt, hogy mikor függesszük fel a madarak tavaszi etetését:
- mikor szűnnek meg a tartós hideg napok és a fagyos éjszakák,
- mikortól találnak a madarak a természetben élelemforrást.
Ez az elmúlt évszázadokban viszonylag egyszerűen körülhatárolható volt, de manapság, amikor január elején már virágoznak a tavaszi hírnökök, és tavasszal van zimankós, télre emlékeztető időjárás, akkor felmerül a kérdés: nem kellene a kerti gyakorlatoknak megpróbálni igazodni ehhez a szeszélyhez?
Ez megmagyarázza, hogy miért nincs egyértelmű, minden évre ugyanúgy érvényes időpontja a madáretetés befejezésének. Minden év más, ezért minden évben figyelnünk kell az időjárás alakulását és a természet (főként a legtöbb madarunk eleségének, a rovaroknak) az éledését.
Az időjárással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egy-egy fagyos éjszaka, esetleg egy pár napnyi lehűlés még áprilisban, rosszabb esetben májusban is meglephet minket, de a madáretetést nem kell szükségszerűen eddig kitolnunk. Itt a kulcsszó a tartós hidegeken és a kemény fagyokon van, amelyek zavart okoznának a madarak táplálkozásában is annyira, hogy még az etetőre lenne szükségük. Ilyen tartós lehűlésre már vajmi kevés eséllyel számolhatunk márciusban, ezért ha az elnagyolt előrejelzések szerint egyre melegszik az idő, szépen lassan abbahagyhatjuk az etetést.
Az etetés befejezése
Itt a következő kulcsszó az előző bejegyzésben: szépen lassan abbahagyni. Ami annyit tesz, hogy nem egyik napról a másikra behozzuk a madáretetőt, és volt-nincs terülj, terülj asztalkám, hanem 8-10 nap alatt, fokozatosan csökkentjük az eledel mennyiségét, hogy a madarak átálljanak a természetes élelemforrások keresésére!
Erre a köztes időszakra azért is van szükség, mert ez alatt az idő alatt a természet is megkezdi a tavaszi ébredését. Nem egyik napról a másikra kezdenek rügyezni és virágozni a fák és a bokrok, és a rovar- és hernyókínálat sem lesz pillanatok alatt elegendő táplálékforrás. Tavasszal mindig jó pár hétbe telik, mire a természet feléleszti a tartalékaiból a növényeket, és a jó idő előhozza a télen megpihent állatokat.
A tavaszi etetés ugyanolya fontos, mint a téli!
Gondoljunk bele, hogy ősszel, amikor a madáretetést megkezdjük, a növények még javában ontják a madarak számára megfelelő táplálékokat (a kökény, csipkerózsa, galagonya, vadszőlő bogyótermései), és egy átlagos időjárású október végén is akad még rovar is.
Viszont télen minden megmaradt tartalékot felélnek a télen aktív állatok: a madarak mellett a rágcsálók is keresik a magokat és megmaradt bogyókat, és hisszük vagy sem, nemcsak télen van a legnagyobb szükségük a madaraknak a segítségre, hanem tavasz elején is, amikor már minden, természetben fellelhető tartalék elfogyott, a rovarok jelentős része elpusztult vagy telelő formájában védett helyen pihen. Amíg nem érkezik meg a következő „tavaszi áruszállítmány”, addig etessük bátran a madarakat, és aztán fokozatosan szoktassuk le őket az etetőről!
Figyeljünk az itatóra is!
Minden cikkben megemlítem, hogy sose feledkezzünk meg róla: az itató ugyanolyan fontos, mint az etető, éppen ezért rendszeresen ellenőrizzük, hogy elegendő, tiszta víz legyen a madarak és az ébredező rovarok számára is a kertben!
Kapcsolódó cikkek:
- A madárbarát kert kora tavaszi teendői
- Madárodú kihelyezése a kertbe
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
- A téli madáretetés aranyszabályai
- Ragadozó madarak és macskák – veszélyben a madáretető vendégei
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
