Mindent az indiai futókacsáról
Amióta a spanyol csupaszcsiga szó szerint lerohanta a hazai kerteket, és elképesztő gyorsasággal tünteti el a dísznövényeinket a veteményeskertben növekvő palántáinkkal együtt, azóta kétségbeesetten keressük a megoldást a falánk csigák ellen. Hogy jön a képbe ez a vicces kinézetű kacsa?
Az indiai futókacsát régen, „a spanyol csupaszcsiga előtti békeidőkben” magas tojáshozama miatt kedvelték elsősorban.
Amiért az elmúlt időszakban nagyobb népszerűség övezi, az a megnyerő és érthetetlen tulajdonsága, hogy a legkedveltebb eledele a meztelencsiga. Ezekre a csemegéikre a kiváló szaglásuknak köszönhetően egész nap „vadásznak”. Mivel a kifejlett példányokon kívül a csiga petéit is előszeretettel elfogyasztják (amiből csak egyetlen spanyol csupaszcsigának van évente több száz), ezért igazi áldás a meztelencsigával teli kertekben a jelenléte.
Ismerkedjünk meg ezzel a bohókás kinézetű kacsával egy kicsit közelebbről!
Már az ókorban is…
Az indiai futókacsa, ahogy beszédes neve is mutatja, Ázsiából származik. A források eltérnek a pontos őshazáját tekintve, de leggyakrabban Malajziára, Kínára és Észak-Indiára hivatkoznak. Az első példányok a gyarmatosítások idején kialakított kereskedelmi útvonalak mentén Délkelet-Ázsián keresztül jutottak el elsőként Angliába, majd terjedtek el Európában.
Indonéziában igen nagy számban tartották őket már évezredekkel ezelőtt. Jáva szigetén a régészkutatók egy 2000 éves, kőbe faragott ábrázolást találtak róla. Elterjedt és igen kedvelt háziállat lehetett, ugyanis a források alapján nem volt ritka, hogy egy kacsapásztornak 1000 kacsa is volt a birtokában. Az ázsiai sztyeppéken tartották őket, vándorolva, zöldebb legelőket keresve. Miután felhizlalták őket, hosszú ideig tartott ezt a terebélyes állományt a piacra terelni (a lakóhely függvényében ez az út akár hat hónapig is eltarthatott). Az utazás során az indiai futókacsák az ösvény szélén és a rizsföldeken találtak táplálékot. Útközben a pásztorok összegyűjtötték a kacsák tojásait, és azokat is eladták a piacon.
Ez a nehéz, embert és állatot próbáló életvitel azt eredményezte, hogy az indiai futókacsák közül csak a legerősebbek maradtak életben. Így lett a ma ismert fajta betegségekkel szemben ellenálló és szívós. Jó körülmények között akár 10-12 évig is élhetnek, ezzel szemben a vadon élő példányok általában 2 évig maradnak életben.
Miért van ilyen alakjuk?
A kacsák őshazájában a terelő állattartás nagy hatással volt az állatok jelenlegi alakjának kialakulására. Ahogy a pásztorok a kacsákat a távoli füves területekre, majd a piacra terelték, és az állatoknak több száz km-t kellett megtenniük, úgy idővel a kacsáknak hosszú, erős lábaik, és magas, karcsú, egyenes alakjuk lett. Jellegzetes tartása miatt palackos kacsának vagy pingvinkacsának is nevezik. Az életmódjukból fakadóan igénytelenek, egészségesek és szívósak is voltak, és mind a mai napig azok.
Nemcsak alkatában, de mozgásában is eltér a „klasszikus” kacsától. A pingvinekéhez hasonló járásával gyorsan halad, mert ezt lehetővé teszi hengeres teste és erős lábai, amelyek sokkal hátrébb helyezkednek el, mint más kacsafajtáknak.
A koponyájuk ék alakú, a csőrük egyenes, szemeik a fejükön magasan helyezkednek el. Leggyakrabban a fekete, a fehér, a kékesszüre, a világosbarna, a csokoládébarna, a sötétbarna és a zöld barnás árnyalataiban nőnek a tollaik.
Mire kell gondolnia az indiai futókacsa-tulajdonosnak?
A következő cikk ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozik majd, itt összefoglalásképpen álljon annyi, hogy az indiai futó a mai napig egy szerény kacsa, aki tud vigyázni magára. Két nagyon fontos igénye azonban van: a víz és a tágas tér. Nincs szüksége nagy vízfelületre, de a fürdéshez, tollápoláshoz és az evéshez elengedhetetlen számára egy tágas tartály vagy kisebb tó. Helyből viszont annál több kell neki a szaladgáláshoz, mert nevéhez hűen igazi energiabomba.
Fentiek miatt kicsi kertben (ahol nagy valószínűséggel nem élnek tömegével a meztelencsigák sem) nem érdemes próbálkozni velük. Ahol viszont akad hely bőven, és meztelencsigából sincs hiány, ott akár 3-4 kacsa is rendet tart az éhes csigák között.
Miért kell nekik annyira a víz?
Az indiai futókacsa mindent vízzel nyel le. A darát és a tápot is vízbe áztatva fogyasztja – belemártogatja a csőrében, így nem kell azt beáztatni nekik: megoldják maguk, csak legyen mindig elérhető nekik a friss és tiszta víz. Először az eleséget felkanalazzák a csőrükkel, majd odalépve a vízhez abban eszik meg (kicsit olyanok, mint a mosómedve).
A kacsakombájnok
A futókacsák hatékony porszívóként még az elszórt magokat is összeszedik, és maguk szedik ki a rejtekükből a csigát is: egész nap kutatnak a földben, nemcsak meztelencsigák, hanem rovarok, magvak után is, ezért ha elég nagy és változatos növényzetű helyen tartjuk őket, akkor csak kiegészítő tápozásra van szükségük. Ha remek szaglásukkal szagot fognak egy csiga után, úgy jár a csőrük, akár egy kereplő, és a sikeres zsákmányolástól örömükben mókásan járatják a hátsójukat.
A tojásrakók legjei
Egy tenyészkacsa képes 80-100 tojást rakni, de a források szerint egy rekordtartó kacsa Indiában egy év alatt 298 tojást rakott! Mostanság a tenyésztési preferenciák (más fajtákkal való keresztezéssel, különböző színekkel) hatására a tojásrakási arány sokkal alacsonyabb. De a klasszikus indiai futóknál a 150 tojás körüli mennyiség lerakása nem egyedi. Annak ellenére, hogy a futókacsa súlya kisebb más kacsafajtákénál, a tojásának súlya elérheti a 60 grammot.
A tojásrakás a kacsáknál februárban kezdődik és általában májusban ér véget. Nem raknak tojást rendszeres időközönként. Előfordul például, hogy 5 napig tojnak, majd két nap szünetet tartanak, mielőtt újra tojni kezdenének. Vannak olyan tojók, amelyek 12 napig tojnak, majd 4-5 napig pihennek. Ez minden tenyészkacsánál egyéni.
Futókacsa-tojás a konyhában
Bármennyire is csábító, hogy a futókacsák növényvédő munkája mellett még a tojásáért is tartsuk, ez sajnos nem lehetséges. A szigorú higiéniai előírásokat betartva a konyhában nem szabad a futókacsa tojását használni. Ennek az az oka, hogy igen nagy a szalmonella-fertőzés veszélye. Vannak, akik azt vallják, hogy elégséges főzéssel a tojások megszabdíthatók a kórokozóktól, én azt javaslom, hogy inkább kerüljük a futókacsa-tojást, jobb a békesség.
Habár emberi fogyasztásra nem javasolt, azonban egyes tenyésztők az egzotikus madarak számára készült tojáskeverékekben használják a tojásait, vagy csirkéknek, kölyökkutyáknak adják a házi eledelhez.
Kacsát veszek!
A cikk megjelenésekor a keltetni való tojásoktól kezdve a pár napos kiskacsán át a felnőtt gácsérig, tojóig, vagy „összeszokott csapat költözne” jeligével egész hadseregnyi futókacsát lehet vásárolni.
A csapadékos éghajlatáról méltán híres (és valószínűleg meztelencsigás) Angliában terjedt el az indiai futókacsa-bérlés („Rent an ent!”). Pár évvel ezelőtt fülembe jutott pár helyről, hogy nálunk is vannak, akik „kacsa bérbeadással” foglalkoznak, arra az esetre, ha valakinek az udvarában gyorsan kell a segítség, de egyébként állandó jelleggel nem tartana kacsát. A közelmúltban nem találkoztam olyan állattartóval, aki felajánlaná ezt az opciót, sőt vannak gazdálkodók, akik eladással foglalkoznak, és már az elején kiemelik, hogy nem foglalkoznak bérbeadással.
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
