Október utolsó dekádjában folytatódott a nyárvégi időjárást idéző, a megszokottnál jóval melegebb, csendes, nyugodt időjárás. A meleget csupán a hó végi napokban váltotta fel egy sarkvidéki hidegfront, némi csapadékkal és erőteljes lehűlés. A nappali és éjszakai hőmérséklet egyaránt 10 °C alatt maradt, sőt derült éjszakákon talajmenti fagyok is várhatók. A betegségek és kártevők túlnyomó többsége nyugalomba vonult, csupán néhány, az évszakra jellemző, növényvédelmi szempontból kevésbé fontos bagolylepke faj repül még.
A száraz, meleg időt kihasználva a migráló levéltetű fajok intenzíven keresik gazdanövényeiket. Az érő és erjedő gyümölcsökön és szőlőn még most is sok a pettyes szárnyú muslica, de mérhető gazdasági kárt már nem tudnak okozni, de a jövő évi populációt még erősíthetik.
Malaccsiga (Tandonia kusceri)
Az alma kivételével minden lombhullató haszon- és dísznövény intenzíven vetkőzi le leveleit. A füvesített kertekben a lehullott lombot mielőtt még maradandó károkat okozna, el kell távolítani, mert a tartós takarás alatt, különösen, ha nedves is a falevél befülledhet a pázsit. Az az optimális megoldás, ha néhány naponta összegyűjtjük a lehullott lombot és komposztáljuk. A lehető legrosszabb megoldás, ha elégetjük, mert ezzel nemcsak a levegőt szennyezzük, de értékes szerves anyagot, illetve tápanyagokat égetünk el.
Spanyol csupaszcsiga
A hideg idő közeledtével már felszedhetők a sárgarépa, petrezselyem, zeller és a cékla. Tartós tárolásra csak az egészséges, sérüléstől mentes termés alkalmas, a csökkent értékűeket a lehető leggyorsabban dolgozzuk fel. A hidegtűrő káposztafélék betakarításával még várhatunk, sőt a leveles kel, a bimbóskel akár télire kint is hagyható a kertben. A póréhagyma áttelelő változata szintén alkalmas szabadföldi tárolásra.
Feketefejű csiga (Krinickillus melanoformis)
Az eddigi kerti munkák szomorú tapasztalata, hogy rengeteg a telelésre elvermelő csupaszcsiga, azok közül is a spanyol csiga. Az idén újabb, hazánkban eddig ismeretlen csupasz-csigafajokat találtak, így a malaccsigát és a feketefejű csigát. Még nem ismeretes, hogy miként viselkednek az itteni klímán, de sok jóra ne számítsunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a megjelent inváziós fajok többsége akklimatizálódott és természetes ellenségeik híján nagy nehézségeket okoz kordában tartásuk.
