A komposztálás egy olyan eljárás, amely természetes biológiai folyamatokon alapul, és amelynek eredményeképpen humuszképző anyagok és szervetlen ásványi sók keletkeznek. Ezen belül megkülönböztetünk hideg és meleg komposztálást.
A komposztálás egy folyamat, amelynek során az összegyűjtött, természetes eredetű hulladékot mikro- és makroorganizmusok lebontják. Így keletkezik a komposzt, amely tartalmazza a növények számára szükséges tápanyagokat. Egy korábbi cikk behatóbban foglalkozott az alapokkal, ezért itt egy rövidebb összefoglaló olvasható csak az általános tudnivalókról, és részletesebben megtudhatjuk, mit jelent a meleg és a hideg komposztálás.
Röviden az alapok
Élelmiszer-eredetű hulladék szükségszerűen keletkezik minden háztartásban. Ezek közül szerencsére sok alkalmas arra, hogy komposztáljuk. A komposztálás az egyik legkönnyebben megvalósítható, kiváló lehetőség arra, hogy az emberi szervezet számára nem hasznosítható élelmiszer „részekkel” (pl. tojás-, hagyma-, burgonyahéj stb.) ne a kommunális hulladék mennyiségét növeljük, hanem megtaláljuk a legjobb felhasználási módját a konyhában keletkező, természetes hulladékoknak.
A komposztálás során nemcsak a konyhai hulladékot, hanem a kerti zöldhulladékot is hasznosíthatjuk, így kerülhetnek a komposztba falevelek, nyesedékek, lekaszált fű, fáról lepotyogott gyümölcsök, viharban letört növényi részek és így tovább.
A komposztot széleskörűen alkalmazzák a mezőgazdaságban és a házikertekben is. A kertünkben használhatjuk „virágföldként”, vagy szervesanyag-utánpótlásra, trágyaként. Ezzel nemcsak a növényeinknek teszünk jót, hanem hozzájárulunk az egészséges talajélet fenntartásához is.
Komposztot készíteni sokféleképpen lehet, ehhez pedig különösen alkalmasak a nyári és az őszi hónapok, hiszen a kertünk ilyenkor van igazán tele a könnyen bomló, szénben vagy nitrogénben gazdag szerves anyagokkal – például falevéllel, fűkaszálékkal, a metszéskor keletkezett nyesedékekkel.
Hideg komposztálás
A hideg komposztálás során a kerti és a konyhai hulladék (felaprítva) fokozatosan adagolható a komposztládába, és a szénben gazdag fás részek, nyesedékek, és a nitrogénben gazdag zöld növényi részek is vegyesen kerülnek a kupacra. A hideg komposztálás során komposzt nagyjából fél-egy év alatt képződik.
A kupac tartalmát néhány hetente érdemes átforgatni. A komposzt elkészüléséhez szükséges időt nehéz pontosan megbecsülni, mert ez a halomban lévő anyagoktól és azok méretétől is függ. Mire az alkotórészek lebomlása végbemegy, és létrejön a komposzt, addigra a késztermék végül csak 20%-a lesz az eredeti kupac térfogatának.
Még egy fontos tudnivaló, hogy a kupacunkat távol kell tartanunk a közvetlen napfénytől, ugyanis lassítja a folyamatot, ha kiszárad a komposztanyag – ezért kell árnyékos helyet keresni a hideg komposztálásnak. Ez a folyamat ajánlatos mindenkinek, aki most ismerkedik meg a komposztálással, és mindazoknak, akik nem tudnak elegendő időt szánni a meleg komposzt előkészületeinek.
Meleg komposztálás
A meleg komposztálás folyamatához kicsit több odafigyelésre van szükség a végeredményhez, de cserébe gyorsabban (fél vagy egy hónap alatt) végbemennek a lebomló folyamatok.
Itt még egy pillanatra álljunk meg, mert azt fontos tudni, hogy az egészséges komposzt létrejöttéhez alapvetően 4 tényezőre van szükség:
- „barna” alkotóelemekre (szén): ősszel lehullott falevél, metszésből keletkezett nyesedékek, faforgács;
- „zöld” alkotóelemekre (nitrogén): fűkaszálék, zöldség- és gyümölcshulladék;
- oxigénre;
- vízre.
A meleg komposztáláshoz minimum egy köbméter növényi hulladékot egyszerre össze kell halmozni. Ennek a mennyiségnek egyszerre tartalmaznia kell rétegesen fás és zöld növényi részeket is. Arra kell még figyelni, hogy ebből 2/3 a „barna”, 1/3 a „zöld” elemeknek kell lennie összességében. A rétegeket úgy kell egymáson elhelyezni, hogy „egy kör” barna-zöld réteg után alaposan be kell öntözni a már elhelyezett kupacot, mielőtt a következő rétegeket rárakjuk.
Ahogy az előbb végigvettük, ezeken kívül még egy nagyon fontos momentuma van az „építkezésnek”: a lebomláshoz szükség van oxigénre is. Ezt a levegőzöttséget többféleképpen lehet biztosítani a kupacban (pl.: a leendő kupac helyén 2-3 helyen elhelyezünk csöveket, amelyeket kivehetünk akkor, amikor a kupac pár nap elteltével összeesett, és kihúzva a csöveket ottmarad a helyük, mintegy „levegőoszlopként”.
A folyamat így zajlik:
- szükségünk van egy legalább 1×1 méter nagyságú ládára;
- ezt a ládát belülről béleljük ki geotextillel úgy, hogy a legvégén be is tudjuk takarni a kupacunkat felülről is;
- ha csöveket szereztünk be a levegőzés biztosítására, azt most elsőként helyezzük a ládába függőlegesen, és az első réteggel ékeljük majd ki;
- legalulra elsőként egy kb. 20 cm vastag nyesedékréteg (tehát egy barna réteg) kerüljön;
- erre kb. 7-10 cm vastagon zöld növényi részek kerüljenek (az a lényeg, hogy a 20 cm barna rétegnek legalább a harmada legyen, de ha sok lombunk vagy fűkaszálékunk van, akkor a zöld réteg lehet kicsit nagyobb is);
- amit eddig letettünk, azt most jól beöntözzük;
- ezeket a rétegeket ismételjük, és öntözzük ugyanígy.
Miután teljesen megtöltöttük a komposztládát (utoljára egy zöld réteget letéve, amelyet a többihez hasonlóan jó alaposan beöntözünk), takarjuk be a geotextillel, és hagyjuk „dolgozni” a halmot! Érdemes egyszer vagy kétszer ránézni: kicsit levegőztessük meg (készüljünk fel, mert erőteljes szaga van a bomlásnak), és öntözzük is meg!
A lebomló folyamatok akár 2 napon belül is elindulhatnak. A meleg komposztálódás során a kupac akár 65-70 oC-ra is felmelegedhet. Ennek a hőmérsékletnek számos előnye van:
- akár 3 hónap alatt „elkészül” a tökéletes állapotú és állagú komposzt;
- sterilizálja az esetlegesen bekerült gyommagokat;
- a kártevők petéi és lárvái is elpusztulnak ezen a hőmérsékleten.
Összességében a meleg komposzt tehát nagyobb kezdeti munkát igényel, és a láda, valamint a geotextil miatt egy kicsit nagyobb beruházás is lehet, de sokkal hamarabb elkészül, garantáltan elpusztulnak benne a „túlélő” gyommagok, kórokozók és kártevők, és a képződő „késztermék” is térfogatában megegyezik a kezdeti mennyiséggel – szemben a hideg komposztálással.
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
