Mi is pontosan az a grincsfa? Van-e valamilyen hagyománya, vagy kapcsolódik hozzá valamilyen legenda vagy mese? Miből készül? Minden, amit érdemes tudni erről az új dekorációról.
A grincsfa (más néven manófa vagy manósipka) az utóbbi évek egyik legnagyobb adventi és karácsonyi slágerdísze. Népszerűségét egyedi, bohókás, meseszerű külsejének köszönheti, és kedvelt az otthon kézműveskedők körében is: pár egyszerű összetevőből gyorsan elkészíthető a jópofa, egyedi grincsfánk az étkezőasztalunkon is.
A kész dekoráció helyet kaphat kint és bent is: sok háznál a bejárati ajtónál vagy a terasz lépcsőjénél „fogadja a vendégeket”, más helyeken az előszobában, nappaliban kap helyet. Vannak, akik adventi koszorú és vasárnapi gyertyagyújtás helyett grincsfát vesznek, megint mások karácsonyfa helyett is egy nagyobb manófát állítanak a lakásba.
A grincsfa és a zanót
A manófát legegyszerűbben és legkönnyebben seprűzanótból (Cytisus / Sarothamnus scoparius) készítik, amelyet sokan tévesen zsurlónak vagy örökzöld növénynek néznek. A sokféle zanótfaj közül a hazánkban is honos seprűzanót a legalkalmasabb grincsfa készítésére.
Ez a növényfaj azért tökéletes alapanyag, mert hosszú, ötszögletű, vesszőszerű ágai télen is zöld színűek maradnak, és könnyen hajlíthatóak, alakíthatóak. A zanóton kívül készítenek még örökzöldek (pl.: tuja, Leyland-ciprus, fenyőfélék) ágaiból is manófát, de ebben az esetben kicsit „kócosabb” manófát kapunk végeredménynek.
A manófa története
Ha ránézünk egy zanótból készített grincsfára, valahogy az az érzésünk, hogy lennie kell itt valaminek, ami miatt így néz ki ez a furcsa dísz… Biztosan van története, biztos, hogy kötődik hozzá valami, biztos, hogy érdemes megismerkedni vele. Lássuk, honnan is jött az ötlet.
A német származású amerikai meseíró és karikaturista, Theodor Seuss Geisel (írói néven Dr. Seuss) (1904-1991) tollából született meg 1957-ben A Grincs című mese. Ez a mese szolgáltatta az alapot az animációs filmhez, majd később az élő szereplős mozifilmhez (amelyben Jim Carrey a főszereplő), amelynek főhőse egy sértődött, cinikus, zsémbes, ijesztő, zöld és szőrös manó, akinek Grincs a neve. Grincsnek gyermekkorából nagyon rossz emlékei vannak a karácsonyról egy félresikerült ajándék miatt, ezért utálja ezt az ünnepet, és a történet szerint elhatározza, hogy ellopja a karácsonyt, hogy az embereknek se legyen benne örömük. A mese szerint a gonosz manó gúzsba kötve lopja el a karácsonyfákat, amiknek a tolvajlás közben elgörbül a csúcsuk, innen a díszként szolgáló grincsfa jellegzetes alakja, és készítésének eredete.
A mesének csupán csak egy kiegészítő motívuma volt ez a csúcsánál meggörbült, összekötözött örökzöld növény, mégis rövid időn belül hatalmas felhajtás lett belőle az amerikai kontinensen, majd Nyugat-Európában is elárasztották a karácsony előtt feldíszített kirakatokat a grincsfák (más néven manófák). 5-6 évvel ezelőtt már nálunk is összekötözve és felcicomázva sorakoztak a zanótok és a kis tuják a kertészetekben, virágboltokban és áruházakban.
Mögöttes tartalom?
A műfenyő-élő fenyő nézeteltérés mellett mostanában a grincsfa osztja meg a legjobban az embereket az adventi és karácsonyi időszakhoz köthető motívumok közül. Sokan úgy gondolják, hogy a grincsfa formája (szorosan megkötözött növény, lefele néző csúcs) és a Grincs meséből való származása miatt egy negatív szimbólum. Én személy szerint ennyire nem mennék bele egy ártatlan dísz megbélyegzésébe, függetlenül attól, hogy tetszik-e, vagy sem.
Magának a grincsfának semmilyen kulturális gyökere nincs, sem legendák, sem hagyományok nem kötődnek hozzá, egyszerűen egy mese alapján egy befutott, divatos téli dekoráció lett belőle.
A kisgyermekeknek íródott könyvnek és a filmeknek megvan a maga szívet dobogtató tanulsága, mégpedig az, hogy a gonosz manó végül nem járt sikerrel, mivel a karácsonyból csak a tárgyi dolgokat (fényfüzéreket, karácsonyfákat, ajándékokat) tudta ellopni, de az emberek szívében lakó szeretethez nem fért hozzá, így nem tudta elrontani az ünnepet. A mese így rávilágít arra, hogy mi is igazán ennek az ünnepnek a lényege.
Én csupán azt nagyon sajnálom, hogy ebből a történetből főként ez a furcsa dekorációs elem maradt meg a nagyközönségnek. A manófában – bár szépen és ízlésesen is fel tudják díszíteni, és jól tud mutatni bent a lakásban vagy a bejárati ajtó mellett – én nem látok mást, csak egy drótok közé gyömöszölt, nyomorgó és hosszú hetekre természetellenes pozícióba kényszerített növényt vagy növényi részeket. Ettől függetlenül tisztelem azoknak az ízlését és véleményét, akiknek meg tetszik ez a modernebb karácsonyi dísz.
Nem mindegy, miből készül!
A legrosszabb esetben nem a seprűzanót, a különböző tujafajták vagy a Leyland-ciprus levágott ágaiból, hanem élő, földbe ültetett fiatal növényből készítik el. Ha már mindenképpen szeretnénk vásárolni vagy otthon készíteni grincsfát, az vágott növényi részekből álljon össze!
Ha pedig mégis ragaszkodunk az élő növényhez, igyekezzünk „grincsfa” korában is gondozni (főként öntözni!) a növényt, különben rövid időn belül elpusztul. Ha bevisszük a lakásba a grincsfát, tegyük messzebb a fűtőtestektől és semmiképpen ne gyújtsunk közel hozzá gyertyát, nehogy baleset történjen!
Végezetül, ennek a cikknek nem az a célja, hogy bárkit lebeszéljen erről a különleges díszről, sőt, ha ez a szíve vágya valakinek, ott van a helye az otthonában! Viszont hadd kérjem arra sok növénybaráttal együtt az élő növényből készült grincsfákat kedvelőket, hogy az ünnepek után szabadítsák meg a zanótot vagy a kis örökzöld növényt a díszeitől és a drótoktól, és adjanak neki egy esélyt kint a kertben! Ültessék ki tavasszal, gondozzák, vigyázzanak rá! Meglátják, jobban meghálálja, mint gondolják!
Áldott, boldog, békés, szeretetben gazdag karácsonyt és egészségben, sikerekben bővelkedő Újesztendőt kívánok Mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
