Ilyen tiszta, gyönyörű őszi időben érdemes beiktatni egy-egy kirándulást a varázslatos hazai erdőkben. Lépten-nyomon színpompás növényekre bukkanhatunk, amik ezekben a hetekben nemcsak tarka leveleikkel tűnnek fel. Értékes beltartalmú, nem ehető vagy éppen mérgező terméseket hozó növényekre bukkanhatunk. Tekintsük át a cikksorozatban, vajon milyen növényfajokat keresztezhet az utunk az őszi kirándulások alkalmával!
A tudatos természetjárók egy növényhatározóval és pár gyűjtögetésre alkalmas zacskóval felszerelkezve indulnak neki az őszi túráknak. Nagy megelégedéssel töltheti el az embert, ha egy idő után segédlet nélkül ismeri fel a környezetében felbukkanó növényeket.
Ez a cikksorozat az első lépésekben kíván segítséget nyújtani, hogy az ősszel termést hozó növényeket, amelyekkel őszi kirándulásainkon találkozhatunk erdőben, városokban, kertekben, a következőkben már magunktól felismerjük. Elsőként a jótékony hatású, pirosló terméssel büszkélkedő növények tábora kerül bemutatásra: az egybibés galagonya, a csipkerózsa és a húsos som. A következő cikkben a mérgező termésű tiszafáé és a csíkos kecskerágóé lesz a főszerep.
A szív megmentője: az egybibés galagonya csontáralma termése
Dombvidékeink erdőségeiben találkozhatunk vele, a tölgy- és vegyeserdőink tipikus vegetációalkotó tagja. Szélnek erősen kitett, napsütötte és félárnyékos helyeken is fellelhetjük. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó egybibés galagonyán (Crataegus monogyna) kívül még 3 galagonyafaj őshonos a Kárpát-medencében, a fekete, a rózsaképű és a kétbibés, vagy más néven cseregalagonya. Közülük a legelterjedtebb egybibés faj április-május folyamán hozza fehér színű, ötszirmú virágait, melyek sűrűn betakarják az átlagosan 3-5 méter magasra növő cserjét (kertben nevelve 5-8 méter magas kis fává is alakítható, de természetes élőhelyén jellemzőbb a szabálytalanul szétterülő koronájú cserjehabitus).
A 3-5 m magasra is megnövő galagonya mélyen szeldelt levelei segítenek a beazonosításában
Segítik a felismerését a tüskés ágain szórtan álló, mélyen szeldelt levelei, és a szeptember-október folyamán érő, sötétvörösre színeződő, tojásdad alakú csontáralma termése.
Virágos hajtásvégéből és terméséből is értékes tea készíthető, melyet napi rendszerességgel fogyaszthatunk étkezés előtt (szívpanaszok esetén napi 1-2 csészével is). Abszolút kiérdemelte az „Isten gyümölcse” és a „szív megmentője” címeket is: teája stresszoldó, altató hatású, szíverősítő és szívnyugtató, értágító hatásának köszönhetően enyhíti a vérkeringési problémákat. Fogyasztása ajánlott öregkori szívpanaszok és koszorúér-betegség esetén. Nem javasolt a fogyasztása alacsony vérnyomás esetén, és a 12 évnél fiatalabb gyermekeknek is várniuk kell, amíg megkóstolhatják. Fűszeres íze miatt mártásokban, salátakeverékekben is visszaköszönhet, de lekvár és gyümölcszselé is készíthető belőle.
A galagonya csontáralma termése értékes eleség a madaraknak is
Személyes tapasztalatomat megosztva, volt egy időszak, amikor sokat rendetlenkedett a szívem – félrevert vagy nagyon meglódult teljesen nyugodtnak vélt helyzetekben is. Nagyon nyugtalanított a dolog, ezért úgy döntöttem, kipróbálom a galagonya virágos hajtásából készült teát. Pár hét rendszeres fogyasztása után már éreztem a változást: szabályszerűen éreztem, hogy egészségesebben ver a szívem, erősebbek lettek a szívizmaim, így sokkal kevesebbet is rendetlenkedett. Hozzáteszem, rendszeresen, minden nap minimum egy csészével ittam, nemcsak hébe-hóba, amikor eszembe jutott; és mivel igen megszerettem az ízét is, nem éreztem kényszernek, élvezettel ittam. Meleg szívvel ajánlani tudom azoknak a fiataloknak (is) a tea fogyasztását, akik hasonló észrevételeket tettek már szívtájékon.
A sokoldalú legenda: a csipkerózsa áltermése
A galagonya közeli rokonaként a csipkerózsa (Rosa canina) szintén a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, hazánkban őshonos, 1-3 m magasra növő lombhullató, tüskés cserje. Hazánk mészkő- és dolomithegységeiben egészen bizonyosan találkozunk vele, mert a semleges – enyhén lúgos kémhatású (meszes) talajt szereti a legjobban, de középkötött vályogtalajainkon is megél. E sokoldalú gyógy- és fűszernövénnyel növényhatározókban fellelve vagy népies nevén emlegetve találkozhatunk a vadrózsa, csipkerózsa, parlagi rózsa, ebcsipke vagy tüskefa elnevezésekkel is.
A csipkebogyó ívelt ágrendszerű, 1-3 m magasra növő cserje
A csipkerózsát ovális alakú, fogazott szélű, 5-7 levélkéből álló összetett levelei is elkülönítik a rokon galagonya mélyen szeldelt leveleitől, de virágzásának ideje is eltér: a csipkerózsa később, május-június hónapokban hozza világos vagy élénkebb rózsaszín, esetenként fehér ötszirmú virágait. Az ívelt ágrendszerű cserje virágoktól pompás ágait szeptemberre a madarakat is megörvendeztető, narancsos-pirosas, hosszúkás áltermések (Rosae pseudo-fructus) borítják.
Ezt az értékes áltermést sima felületéről, kissé megnyúlt tojás alakjáról ismerhetjük fel. Többféle néven illetik: csipkebogyó, hecsedli, csitkenye, csipke, bicske, mely tartalmaz A-, B1-, B2-, és K-vitamint is. Legfontosabb hatóanyaga a C-vitamin, mely fokozza a szervezet védekezőképességét, télen ezért nátha megelőzésére kiváló, ezenkívül erősíti az érfalakat, ezáltal megelőzhető és jól kezelhető vele az érelmeszesedés, továbbá szilárdítja a kötőszövetet, és támogatja a csontképződést és a csontok erősödését. Szedését az első őszi dércsípések utánra érdemes időzíteni, amikor a termés enyhén ráncosodni kezd.
A belőle készült teát a legtöbb gyógynövény teájával ellentétben nem szabad forralni vagy forrázni, mert hő hatására az értékes C-vitamin elbomlik. Általában 5-6 órás áztatás javasolt hideg vízben. Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy kissé meghosszabbítva ezt az időt, éjszaka, mielőtt nyugovóra térek, beáztatom a kis csipkebogyó-adagokat (fémszűrő használatát kerülve), majd másnap reggeli után elfogyasztom. A csipkebogyó-tea íze karakteresebb, mint a galagonyáé, de e jellegzetességének köszönhetően nagyon finom lekvár, íz, szörp és likőr is készül belőle.
A csipkebogyó álterméseitől roskadoznak ősszel az ágak
Kevesen tudják, de a csipkebogyó levelének, virágának és magjának is igazolt gyógyhatása van: levele hasfogó, virága enyhe hashajtó hatású, E-vitaminban gazdag magjának fogyasztása pedig hólyagbántalmak, illetve epe –és vesekő esetén ajánlható. Végezetül, a csipkebogyó húsa jótékonyan szabályozza a vércukorszintet, ezért cukorbetegeknek étkezés után ajánlott a fogyasztása a zsír lebontásának támogatására.
A szeptemberi vitaminbomba: a húsos som
Az egész kontinensen, így hazánkban is őshonos, lassan növő, lombhullató, akár 5 méteresre is megnövő, hosszú életű húsos som (Cornus mas) terebélyes cserjéjével középhegységeink erdeinek határában találkozhatunk. Kiválóan tűri a szárazságot. A csipkebogyóhoz hasonlóan kedveli a meszes talajokat, a legszebben napsütötte domb- és hegyoldalakon fejlődik. Árnyékos helyen egyáltalán nem hoz termést, ezért nem lelhetjük fel erdeink fái alatt.
A húsos som lombfakadás előtt hozza a virágait
Tél végén – tavasz elején bogernyőkben nyíló apró, sárga virágait nem lehet összetéveszteni más növény virágaival ekkortájt, amelyek a lombfakadás előtt, a többi mézelő növényfaj ébredezésének időszakában hiánypótló méhlegelőt jelentenek. Rövid nyelű, átellenesen álló levelei ép szélűek, alakjuk tojásdad, csúcsuk hegyes. Éretten piros héjú, hosszúkás tojásdad alakú, csonthéjas magvú gyümölcse az ősz második felében szedhető – hasonlóan a csipkebogyóhoz, az első dér „csípése” után.
A húsos som virága nehezen téveszthető össze más növények virágaival
A C-vitaminban és karotinban gazdag gyümölcséből jellegzetes, pikáns ízű, vadhúsokhoz ajánlható mártások, továbbá lekvár (akár önmagában, akár őszibarack mellé), kompót, dzsem, szörp, pálinka és bor is készíthető. Csersav-tartalmának köszönhetően hasmenésre ajánlják fogyasztásra a fent felsorolt formák bármelyikében.
Érésben lévő som
Járjunk nyitott szemmel kirándulásaink során, akkor nem maradunk le a körülöttünk növő csodanövényekről!
A kellemes őszi kirándulásokhoz elegendő szabadidőt és bőséges napsütést kívánok!
