A természetben a ritkábban előforduló kék árnyalatok igazán egyedivé, különlegessé teszik egy növény megjelenését. Az ősszel érő, kékes színű termésüket leszámítva a tapadó vadszőlő, a kökény és a közönséges boróka igen különböznek egymástól, de érdemes kicsit közelebbről megismerkedni velük.
Miután megismerkedtünk az őszi pirosas termésekkel, köztük az ehető termésű egybibés galagonyával, a csipkerózsával és a húsos sommal, illetve az ember számára mérgező termésű tiszafa és csíkos kecskerágó termésével is, álljanak itt most az alkalmanként lilás, feketés árnyalattal megbolondított, ősszel kékes színű termést hozó növények: a tapadó vadszőlő, a kökény és a közönséges boróka.
A tapadó vadszőlő mérgező bogyója
A tapadó, vagy más néven kacsos vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) Észak-Amerika és a Karib-térség területéről származik. Ez az akár 15 m magasra is felkapaszkodó vagy 20 m hosszúságban elkúszó, fás szárú, télálló, lombhullató indás növény kacsok és azokon lévő tapadókorongok segítségével hódít meg szédítő magasságokat: felkúszik épületfalakra, háztetőre, kapukra, kerítésekre, fatörzsekre. Mindemellett talajtakaró növényként is bevethető. Rendkívül gyorsan nő, ezért aki bevállalja kertjében, udvarában a növény gondozását, évente többször is metszőollót kell ragadnia. Városi vagy kastélyparkokban, botanikus kertekben, házikertekben is találkozhatunk vele.
Tenyeresen összetett, öt részből álló (erre utal a nevében a quinquefolia – vagyis öt-levélkés), fűrészes szélű, fényes levelei ősszel élénk színekben pompáznak. Zöldes színű, júniustól nyíló, ernyőszerű bugavirágzata vonzza a beporzókat, ezekből fürtösen fejlődnek október-november tájékán kékesfekete vagy liláskék bogyótermései, melyek a burgundi vörös, pirosas-narancsos levelekkel egyedi és ütős összhatást eredményeznek. Termése az ember számára mérgező, de a madarak a téli hónapok beköszöntével előszeretettel csipegetik a számukra kedves csemegét.
A kökény értékes, hamvas kincse
Az Európában őshonos, lassan növő, hosszú életű kökény (Prunus spinosa) lombhullató cserje, de kisebb, 2,5-4 m magas, ágas-bogas ágrendszerű fává is képes fejlődni. Kiterjedt gyökérsarj-telepeket képez, legnagyobb eséllyel erdőszéleken vagy ritkás, napfényes erdőkben, kiterjedt hegyoldalakon, cserjésekben találkozhatunk vele. Jómagam nemrégiben egy elkerített mezőn, a kerítés mellett találkoztam egy 3 méteres fájával.
Tüskével sűrűn borított ágairól könnyű felismerni, melyeken kisméretű, keskeny, lándzsa alakú, molyhos fonákú levelek nőnek. Sűrű ágrendszere biztos menedéket és fészkelő helyet jelent kisméretű énekesmadarainknak, bogyóit pedig előszeretettel fogyasztják. Lombfakadás előtt virágzik, fehér színű, apró, ötszirmú virágokat hoz, melyek kiváló mézelők. Csonthéjas termése szeptemberben érik. A hamvas, világosabb kék színű, éretlen bogyók emlékezetes fintorokat képesek az ember arcára csalni kesernyés ízükkel. Az éretten mély-kékesfekete, cukorszegény bogyókat fanyar íz jellemzi. A csipkebogyó álterméséhez hasonlóan az első dércsípésnek köszönhetően a termés megpuhul, és fanyar ízéből veszítve enyhén édes, „friss” íz alakul ki.
Terméséből különleges mártások, dzsem, befőtt, szörp és lekvár is készíthető, amelyet alkalmazhatunk emésztőrendszeri zavarok (különösen hasmenés, bélhurut) enyhítésére is. Ezenkívül készíthető belőle pálinka, de még gin és vodka is. Kísérletekkel igazolt tény, hogy ellagsav-tartalmának (EA) köszönhetően csökkenti a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát.
A régi idők emlékét felelevenítve tudnivaló, hogy fájával hosszú évszázadokig fűtöttek, levelét és virágbimbóját („kökényvirág”) pedig teafőzetként a népi gyógyászatban sárgaság ellen, aranyér kezelésére javallották. Mind a mai napig alkalmazzák vérnyomáscsökkentő, immunerősítő, hashajtó, vértisztító hatásáért, valamint anyagcsere-szabályozóként reuma kezelésében és testsúly-csökkentésben is segítségünkre lehet.
A közönséges boróka különleges tobozbogyója
A hazánkban is őshonos, örökzöld közönséges boróka (Juniperus communis) a legelterjedtebb borókafaj Földünk északi féltekének mérsékelt éghajlati övében. Az átlagosan 2-5 méter magas termetével – ami nem ritkán 8 m magas is lehet – egyaránt találkozhatunk házikertekben, parkokban és napos dombsági területeken is. A Duna-Tisza közi buckás térségek nyáras-borókás társulásainak állományalkotó faja (pl.: Bugac térsége), de hazánk karsztfennsíkjain a kökény és galagonya társaságában is fellelhetjük.
Könnyebb beazonosításáért meg kell jegyeznünk, hogy kétlaki növényről van szó, melynek hím- és női ivarú egyedei különböző megjelenésűek (ezt nevezik ivari dimorfizmusnak): a hímivarú növények habitusukat tekintve felfelé törekvők, a női ivarúak megjelenése jellemzően bokrosabb, szélesebb a szétterülőbb ágrendszerüknek köszönhetően.
1,5-2 cm hosszú tűlevelei jellegzetes ár alakúak, melyek hármas örvökben állnak. Pikkelylevelei nincsenek. Április és május folyamán hozza sárga virágait: az előző évi hajtások levélhónaljában fejlődnek a henger alakú porzós virágok, míg a levélhónalji törpehajtások csúcsán képződnek a rügyhöz hasonló termős virágzatok. Elhúsosodó áltermése három tobozpikkelyből nő össze, az első évben zöld, majd a második vagy harmadik évben éretten hamvas-kékesfekete tobozbogyó, vagy más néven borókabogyó. Felhasználás céljából nyár végén érdemes begyűjteni.
Az érett tobozbogyót friss vagy szárított formában is hasznosíthatjuk: kiváló ízt ad húsos – kifejezetten a vadhúsos – ételeknek, ízesíthetők vele alkoholos italok, de nemcsak fűszerként, hanem gyógyászati és kozmetikai célokra is alkalmas magas flavonoid- és C-vitamin-tartalma miatt. Teakeverékét légzőszervi megbetegedések és emésztési zavarok esetén javallott fogyasztani, köztudott étvágyjavító, enyhe görcsoldó és vizelethajtó hatása. Erős, aromás illata okán alkalmazzák az illatszer-gyártásban és rovarriasztó szerek összetevőjeként.
Bár sokat forognak a köztudatban ezek a növények, mindig tartogatnak számunkra valami újat. Legközelebbi sétáink alkalmával már ismerősként köszönthetjük a tapadó vadszőlőt, a kökényt és a közönséges borókát is.
Esernyővel és melegebb ruhákkal felkészülve kívánok mindenkinek gyönyörű őszi napokat!