Hogyan leheljünk életet egy elhanyagolt sziklakertbe? Nézzük lépésről lépésre, miként varázsoljuk ismét üde színfolttá!
Egy új otthon egy új kerttel elképesztően sok lehetőséget rejt magában – sok örömet és sok agybajt is. Ez utóbbi jön rá az emberre, amikor egy hajdanán szépen kigondolt sziklakertet – tele nagy, egymásnak zsúfolt kövekkel és elgyomosodott „sziklafolyosókkal” – fel szeretne újítani. Ha rajtam kívül még mások is nekirugaszkodnának ennek a feladatnak, íme egy kis segítség egy túlélőtől.
Szerszámok és segédeszközök
Első és legeslegfontosabb bajtársunk egy pár strapabíró, vastagabb kesztyű lesz, ami megakadályozza, hogy a kő- és szikladarabokkal lehorzsoljuk a kezeinket. Szükségünk lesz még egy kis kerti ásóra vagy kapára, amivel a gyomnövényeket eltávolítjuk, és egy vödörre vagy zsákra, amivel elvisszük a kiszedett növényeket a komposztig. Opcionálisan szükség lehet még gereblyére és ásóra is.
Amikkel ráérünk akár a terület megtisztítása után is foglalkozni, az a virágföld (vagy komposzt), és a növények megvásárlása. Főként a növényeket ráérünk beszerezni, miután látjuk, hogy pontosan mennyi helyünk lesz az új sziklakert benépesítéséhez.
Ezenkívül már csak egy jó adag türelemre, tervezői szellemre és erős karizomra lesz szükségünk.
Egyszerre csak kis területen!
A legnehezebb dolgunk a már helyben lévő kövek és szikladarabok miatt van. Ezért én felosztottam a területet kisebb szakaszokra, és a következő sorrendben haladtam:
- Kiemeltem vagy elgördítettem a köveket (vigyáztam az alattuk lakó és mozgolódó rovarsokaságra).
- Kiszedtem a gyomnövényeket, különös gonddal a kövek alatt is megbújó gyökereikre.
- Kézzel elegyengedtem a talajt – ha nagyon összeállt a kövek alatt, ásóval vagy kapával fellazítottam. Vízszintes terepen érdemes gereblyével is elsimítani a területet, mielőtt visszahelyezzük a köveket. Az én esetemben ez sajnos nem volt opció, mert két szintkülönbséget összekötő kisebb rézsűn helyezkedik el a sziklakertünk, amit nehéz lett volna gereblyével megdolgozni.
- Visszahelyeztem a köveket, nem túl zsúfoltan, elegendő helyet hagyva az érkező növényeknek. A kövek visszahelyezésénél ügyelni kell arra, hogy stabilan „belefeküdjön” a földbe, ne csússzon el vagy mozduljon el.
Az én esetemben túlságosan sok kő volt felhalmozva, ezért én „ritkítottam” is köztük. Nem muszáj az összeset visszapakolni ugyanarra a területre, akár ki is lehet bővíteni a sziklakert terjedelmét, ha van rá lehetőség. A felesleges köveket egyelőre arrébb raktam.
Ha mindezzel készen vagyunk, jöhet a következő szakasz, ugyanígy!
Tisztítás: kész!
Ha a végére értünk a területnek, visszahelyeztünk minden követ, és eltávolítottuk az összes gyomnövényt, akkor megtervezhetjük, hogy nagyjából mennyi növényt és hova ültessünk a sziklakertbe. Ilyenkor tavasszal sokféle növényt kaphatunk a kertészetekben, a legkedveltebbek közülük az ikravirág, a kökörcsin, a kövirózsa és a kőtörőfű. Ezek az évelő lágyszárú növények jól bírják a szárazabb időszakokat, kifejezetten szeretnek kopárabb, akár sziklásabb területeken élni. Mivel azonban túlzottan is jól érezhetik magukat, a ritkításukat esetenként el kell végezni, nehogy egymás nyakára nőjenek.
Növényválasztás
Egy kevésbé napos, szárazabb vagy egyéb okból perifériára szorult kerti területen lévő sziklakertbe tökéletes választás a fentebb felsorolt növénytársaság, azonban túlnyomóan árnyékos kertrészekbe válasszunk inkább örökzöld cserjéket! Itt jól érzik majd magukat az árnyékliliomok, az erdei szamóca, a tüdőfű és a gímpáfrány is.
Amikor elültetjük a növényeket, érdemes az ültetőgödörbe és környékére általános virágföldet vagy egy kis komposztot szétteríteni, hogy legyen indító tápanyaguk az új lakóknak. Ezt követően gondosan beültetjük a növényeket, és megöntözzük őket.
Az ikravirágok, kőtörőfüvek és kökörcsinek már most meghálálják a gondos ültetést: szépen lassan nyílnak ki a virágaik a kertünkben.
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
