A rebarbarát ismét kezdjük felfedezni és egyre többen ültetjük a kiskertjeink veteményeseibe. Nemcsak ízletes és egészséges zöldségnövényünk, de impozáns mérete és különleges megjelenése miatt díszítőértékéért is becsülik. Termesztése nem bonyolult, és bizonyos trükkökkel befolyásolni is tudjuk a növekedését.
A rebarbarát hallottam már a régi idők mostohanövényének is emlegetni – szerencsére nem azért, mert kiirthatatlan, mint a csicsóka, vagy áthatolhatatlan, mint egy madárberkenye, egyszerűen csak szokatlanul nagy mérete miatt nem egy szomszédját ki tudja szorítani a veteményesben. Éppen ezért már a helyének kijelölésénél megfontoltnak kell lennünk, hogy ki tudja szolgálni az akár két méter szélességű helyigényét is! Ezt a méretet évekbe telik a rebarbarának elérni, megfelelő víz-és tápanyag-ellátás mellett, de nem árt már az elején tudni!
Kicsit speciálisabb igényei vannak a többi ágyáslakó zöldségnövényhez képest, de ez nem teszi bonyolultabbá a kiskerti termesztést, sőt kifejezetten szívós növénnyel van dolgunk.
Dióhéjban a rebarbaráról
A rebarbara lágyszárú évelő növény. Levélszárai felfelé törnek, ezért a 1,5-2 méteres magasságot is elérheti a többéves növény. Impozáns színei és tömegesen növő, óriási, élénkzöld színű, tenyeres levelei, és pirosló, hosszú levélnyelei miatt jelentősen kirí a többi zöldségnövény közül. És akkor még nem említettük magasra emelkedő, sárgásfehér virágzatát.
Nagyméretű gyökértörzsén rostszerű főgyökereket és kiterjedt mellékgyökérzetet nevel. A gyökértörzsön található hajtásrügyekből évente tőrózsa és magszár fejlődik. Tőlevelei rendkívül nagy méretűek, elérhetik a 30-45 cm-es hosszúságot is. Alakjuk hosszúkás, enyhén hullámosak, simák, színük élénkzöld.
Levélnyelei 25-40 cm hosszúak, zöldesfehér vagy piros színezetűek, húsosak. Virágzati szárának magassága elérheti a 120-200 cm-t is. Bogas fürtvirágzatán sárgásfehér virágokat nevel. Termése kerek, szárnyas (lependékes) makkocska termés.
A rebarbarának magas a foszfor-, a magnézium- és a vas-, valamint a K-, C- és E- vitamin-tartalma, emellett jelentős rostforrás és antioxidáns hatása is jelentős. Az ókorban gyógyászati célokra alkalmazták, ma már élvezeti értéke miatt fogyasztjuk. Készíthetünk belőle többek között finom kompótot, levest, lekvárt és süteményeket, de a rebarbarával ízesített csokoládé is nagyon finom.
Fontos tudni!
A rebarbara évelő, fagytűrő növényünk, és a téli hónapokban igényli a hideget a nyugalmi időszakhoz: 4 oC alatti levegőhőmérsékletre van szüksége ahhoz, hogy át tudjon telelni. Az ősszel megmaradt levelei elszáradnak, de a gyöktörzsén található hajtásrügyek segítségével már februárban elkezdheti hozni az új hajtásokat.
A rebarbarának lédús szárát fogyasztjuk, a levele pedig kiváló komposzt-alapanyag. Ám az ültetést követő első évben még ne szüreteljünk a növényről, hagyjuk, hogy a gyökerei meg tudjanak kicsit erősödni! Ugyanez vonatkozik egy különleges trükkjére is, a rebarbara erőltetésére.
Mit jelent a rebarbara erőltetése?
A rebarbara „erőltetése” azt jelenti, hogy a napfényigényes növényt letakarjuk egy vödörrel, cseréppel vagy erősebb kartondobozzal, hogy semmilyen fény ne jusson el hozzá. 6-8 héten keresztül kell a „barlangban” maradnia, ezt követően szüretelhetjük is. De mire jó ez?
A növény számára ez egy jelentős stresszhatás, hiszen gátoljuk a fotoszintetizálást. Ezáltal a növény biokémiai folyamatai megváltoznak, és a következő hatásokat váltja ki a növényből:
- gyorsabban nőnek a hajtásai;
- halványabb színű lesz a levél és a levél szára;
- jóval édesebbek és zsengébbek lesznek a szárak.
Ezzel a technikával mindenképpen várjuk meg, hogy a növény kellően megerősödjön, és legalább 3 évet fejlődjön a kertünkben. Nagyon fontos, hogy minden évben sem szabad élni ezzel a módszerrel, legfeljebb 2-3 évente, mert ez eléggé kimeríti és megviseli a növényt.
Kapcsolódó cikkek:
