TALAJMŰVELÉSI TECHNOLÓGIÁK

Talajhasználat a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt.-ben.
(Dr. Kruzsic Pál, Miskucza Péter)
A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. az ország egyik legértékesebb termőföld területén gazdálkodik. A talajok védelmét, termőképességének megőrzését elsődleges feladatnak tekintik, és ennek érdekében alakították ki és fejlesztik tovább a termesztési technológiákat. A talajművelést a biológiai és a nedvességtakarékos törekvések jellemzik. A szántásos rendszerek menetszámát az elmunkálás és magágykészítés korszerűsítésével érik el. Az altalaj állapotát - amely a rendszeresen öntözött talajokon nélkülözhetetlen - periódusos lazítással javítják. A nehézkultivátoros alapművelést a talajszerkezet kímélése érdekében vezették be. Gondot fordítanak a tarlómaradványok talajba juttatására és a talajok kémiai terhelésének csökkentésére. A talajművelés műszaki hátterét korszerű erő- és munkagépek biztosítják.

A talajlazítás módszerei és eszközei.
(Dr. Jóri J. István)
A talajlazítás története Magyarországon egy évszázados. A vonóerő teljesítményétől függően a lazítás mélysége 20-30 cm-től (igaerővel) 60-80 cm (traktorral) mélységig terjedhet. A lazítás mélysége függ az átlazítandó, tömör rétegek elhelyezkedésétől a talajokban: sekély (0-25 cm), középmély (26-50 cm), ill. mély: (50 cm-nél mélyebb) lehet. A talajok állapotának ismeretében a legfontosabbnak a középmélylazítást ítéljük, amely középmélylazítóval, lazítótüskével kombinált ekével, ill. a tárcsával kombinált lazítóval végezhető.

TÁJ-SAJÁTOSSÁGOK ÉS TALAJMŰVELÉS

Több figyelmet a lejtős termőhelyek talajainak védelmére.
(Dr. Krisztián József)
A vízerózió 2,3 millió hektár termőterületet károsít Magyarországon. Évenként 80-100 millió köbméter termőtalaj, benne 1,5 millió tonna szervesanyag lepusztul a lejtős területeken. A domb- és hegyvidéki területek talaja ugyanakkor mészhiányos, savanyú kémhatású. A termőréteg lepusztulása, a talajsavanyodás káros hatásai összegeződnek. Jellemző lejtős területeken a vízhiány is, ami tovább csökkenti e területek termékenységét.
A káros hatások együttes érvényesülése nagymértékben csökkenti az erodált savanyú talajokon elérhető termést, növeli a termesztés költségeit. A lejtős területek talajhasználatának ezért alapvető feladata a talajvédelem, a területek termékenységének növelése.

Az ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségei a Duna-Tisza közén.
(Dr. Cserni Imre)
Napjainkban a mezőgazdaságot csakis az ökológiai adottságok figyelembevételével szabad értékelni. A minőségi élet feltételei szoros kapcsolatban állnak a termőtalajjal és annak hasznosításával. A nemzeti vagyonunk kb. 20 %-át kitevő talajaink sokrétű funkciója térben és időben változik. A talajok heterogenitása miatt a Duna-Tisza közén fokozott hangsúlyt kap a tájtermesztés és a tájfajták nemesítése, az ökológiai adottságok figyelembevétele, a szerves anyag visszajuttatása a körforgalomba, a jó minőségű agrotechnika és a növények igénye szerinti tápanyag-utánpótlás.

Savanyú homoktalajok mélyréseléssel kombinált talajjavítása.
(Dr. Balogh István)
Az erősen savanyú és degradált barna erdőtalajok termékenységének visszaállítására komplex talajjavítási technológiát dolgoztak ki, amely egy kohászati melléktermék, a kohósalak granulátum alkalmazásán alapszik. Ez az anyag javítja a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait, mérsékli a talaj savanyúságát, csökkenti a tápanyagok kemoszorpcióját és a talaj magasabb pufferkapacitását eredményezi. A növények jobb tápanyag ellátásával és a felesleges csapadékvíz mélyebb talajrétegben történő tárolásával nagyobb termésbiztonság érhető el.
A fenti eljárás segítségével a korábbiakban víznyomásos, művelés nélküli, erősen degradált talajok termőképessége visszaállítható. Az időszakosan jelentkező felesleges csapadékvíz mélyebb talajrétegbe történő levezetését a réselés biztosítja, az eljárás nem igényel semmilyen kiegészítő berendezését, így egyéni farmgazdaságban is alkalmazható.

A művelés és trágyázás összefüggései debreceni tartamkísérletekben.
(Megyes Attila, Dr. Nagy János, Rátonyi Tamás, Dobos Attila) 13
A szerzők a talajművelés és a trágyázás összefüggéseit tartamkisérletben, kukoricával, 10 év (1989-1998) elért eredmények alapján értékelik. Megállapítják, hogy adott, csernozjom dinamikájú talajon műtrágyázás nélkül, és kis trágyaadag esetén, átlagos vagy csapadékos években az őszi szántás biztosítja a kukorica számára a legkedvezőbb körülményeket. Kedvező tárgyázási szinten azonban 10 évből 6 évben tavaszi sekélyműveléssel jobb terméseket kaptak, mint őszi szántással. Bizonyították, hogy műtrágyázással részben kiküszöbölhetők a kedvezőtlen termesztéstechnológiai hatások, így pl. a sekélyművelés kedvezőtlensége a túl sok, vagy túl kevés csapadék esetén. Mindezek mellett rámutatnak a több éven át folytatott sekélyművelés talajállapotra gyakorolt kedvezőtlen hatásaira is.

A talajművelés hatásának értékelése öntözött és nem öntözött körülmények között.
(Dr. Nagy János, Dombos Attila, Bodán Imre)
Szerzők a talajművelés hatásait öntözött és nem öntözött körülmények között tartamkísérletben, 6 év eredményei alapján értékelik. Megállapították, hogy a művelés és az öntözés együttesen befolyásolta a kukorica termését. Legnagyobb, és a kukorica termésére kedvező öntözéshatást az őszi szántás tapasztaltak. A tavaszi szántást és a tavaszi tárcsás alapművelést öntözött körülmények között nem sorolhatták a termésnövelő tényezők közé. Szerzők az eredmények alapján az alkalmazkodó talajművelésre hívják fel a figyelmet.

A talajművelés problémái a Kisalföldön.
(Dr. Pocsai Károly, Dr. Schmidt Rezső)
Szerzők a talajművelés eredményességét befolyásoló tényezők közé sorolják a térségben a szakismeret - és tőkehiányt, az eszközellátottság romlását, az elgyomosodást, a csökkenő tápanyag-ellátottsági szintet, és a talajok degradációját. Felhívják a figyelmet arra, hogy bár most a szántóföldek jelentős részét sújtották belvízkárok, a víz mégis a következő évszázad legfontosabb hiánycikke lesz. Éppen ezért az energiatakarékosság mellett bármely talajművelési döntésben legfontosabb tényezőként a talaj vízkészletével való gazdálkodást kell tekinteni. A szerzők, felidézve az 1910-20-as évek dry farming mozgalmát és annak előnyös kihatásait a hazai talajművelésre, új törekvésekre ösztönöznek, amelyek az alkalmazkodó talajművelést és a degradáció megállítását vállalnák fel.

A talajművelés, trágyázás és talajtermékenység összefüggései tartamkísérletekben, barna erdőtalajon.
(Dr. Hoffmann Sándor, Tóth Zoltán, Dr. Kismányoky Tamás, Dr. Balázs Julianna)
Környezeti adottságaink között a forgatásos talajművelés a talaj jobb N szolgaáltatásához, jobb műtrágyhasznosuláshoz, és ezzel műtrágya megtakarításhoz vezethet. Mindig az adott körülmények, az agrotechnikai igény és a lehetőségek döntik el, hogy az intenzívebb talajművelés fenti pozitív hatása vagy a minimális művelés kisebb energia igénye gazdaságosabb-e. Ebben a kérdésben mindig a helyi szakembereknek kell dönteniük az aktuális növény és előveteménye, a talaj állapota és a talajvédelmi szempontok figyelembevételével. Általában bármely talajművelési rendszerhez megválaszthatók azok az optimális trágyázási technikák, amelyekkel a növények igénye kielégíthető.

TALAJMŰVELÉSI KUTATÁSOK

... Gödöllőn, az FVM Műszaki Intézetben
(Dr. Jóri J. István, Dr. Soós Sándor)
... Karcagon
(Dr. Józsa Árpád)
... Mosonmagyaróváron
(Dr. Schmidt Rezső, Dr, Pocsai Károly, Dr. Kerekes Gábor)
... Keszthelyen
(Dr. Hoffmann Sándor, Dr. Kismányoki Tamás)
... Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen
(Dr. Birkás Márta)
A szerzők az FVM Műszaki Intézetben, a DATE karcagi kutatóintézetében, a Pannon Agrártudományi Egyetemen (Keszthelyen és Mosonmagyaróváron), valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen jelenleg folyó talajművelési kutatási programokat és a legfontosabb eredményeket mutatják be.

KRÓNIKA

Talajművelési konferencia Gödöllőn
(Dr. Birkás Márta - Dr. Várallyay György)
A Magyar Talajművelők Társasága a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Intézete Földműveléstani Tanszéke, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete, valamint a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutató Intézete (Karcag) közreműködésével nemzetközi talajművelési konferenciát rendezett 1998 szeptemberében Gödöllőn. A konferencia a talajművelésben elért legújabb kutatási eredmények bemutatását, megvitatását, a jövőbeni kutatások fő irányainak kijelölését, valamint a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségek eddiginél jobb kihasználását tűzte ki célul. A konferencia következtetéseit és ajánlásait 7 pontban összegezték.