A mulcsnak lehet negatív hatása, kerüljük el a buktatókat

A talaj takarása mulccsal csökkenti a talaj párologtatását, gátolja a gyomok kelését és alkalmazása a kert rendezett hatását kelti. Ezen hasznos tulajdonságai miatt sokan döntenek a mulcs mellett a kertjükben.

Amellett, hogy a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a gyomszabályozás és a tápanyag-utánpótlás szempontjából kedvező hatása van a mulcsozásnak, növényvédelmi szempontból rejt némi kockázatot magában. A talaj felszínén a mulcs által fenntartott sötét, nedves környezet bizonyos kártevők, ill. kórokozók számára kedvező körülményeket jelentenek.

Mivel takarhatjuk a talaj felszínét?

Talajtakarásra szerves és szervetlen anyagokat is használhatunk, mindegyiknek megvan a maga előnye, hátránya, ezeket mérlegelve kell kiválasztanunk a számunkra megfelelő megoldást.

Szervetlen talajtakaró lehet a geotextil, melynek előnye, hogy csökkenti a talaj párologtatását és gátolja a gyomok kelését. Hátránya a szerves talajtakarókhoz képest, hogy tápanyagok nem kerülnek belőle a talajba. A talajt kavicsokkal is takarhatjuk, geotextil nélkül is.

Szerves talajtakaró lehet a fenyőkéreg, faapríték, levágott fű, ősszel és télen a lehullott lomb. Ezek mindegyike lassítja a talaj kiszáradását, akadályozza a gyomok kelését, és lassú bomlásuk tápanyagforrást jelent a talaj számára. Ugyanakkor a sötét, nedves környezet kedvez a csigák, különféle gombák megtelepedésének.

Szerves mulcs alkalmazása

Bár a mulcsozásnak is lehet negatív hatása, pl. a csigák megjelenése, összességében több előnnyel jár a természetes anyagok mulcsként való alkalmazása. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, az őszi lehulló lomb elhelyezésének is jó módja a bokrok alatti területek mulcsozása, ami a környezetünkben élő állatok, pl. sünök, énekesmadarak számára is kedvező. Így a lomb elhelyezése is és a bokrok alatti talajfelszín takarása is megoldott, a levelek bomlása során tápanyag jut a talajba, és a télen a sünök is menedéket találhatnak.

Képek forrása: pixabay.com