A smaragdfa több, egy nemzetséghez tartozó faj (Paulownia elongata, Paulownia tomentosa, Paulownia fortunei) keresztezésével jött létre. Kiemelkedő szén-dioxid-elnyelő képessége miatt jelenleg ez a hibrid fa az egyik legígéretesebb növény a környezetvédelmi projektekben.
Hogy miért? Mert tízszer annyi CO2-ot képes megkötni, mint más hagyományos fajták. Évente akár 60 kilogramm szén-dioxidot is elnyel, így mondhatni, a klímaváltozás elleni harc egyik legfontosabb szereplője.
A smaragdfa nemzetség történelmi múlttal rendelkezik
A Paulownia nemzetség 6-17 fajt tartalmaz. A smaragdfa az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül a Paulowniaceae családjába tartozik. Többféle néven ismert. A legismertebb nevét, a „Paulowniát” a híres orosz nagyhercegnőről, Anna Pavlovna Romanováról kapta, akinek a történészek szerint ez volt a kedvenc fája.
A keresztezett alanyok „császárfa” elnevezése azonban már Japánhoz és Kínához köthető, ahol a császári udvarban ez a fa egyfajta „jelzőzászlóként” működött. Ha ugyanis lány született a családban, ültettek egy császárfát, majd, amikor az ifjú hercegnő férjez ment, a születésekor elültetett fából készítettek neki mindenféle szépséges csecsebecsét – úgymond, kelengye gyanánt.
A harmadik, hazánkban igen elterjedt elnevezés, a „smaragdfa” nem annyira történelmi, inkább talán marketingcélokat szolgál, hiszen a növény élénkzöld színű leveleire utal – és a különleges tulajdonságaira, ami nagyban megkülönbözteti őt a többi növénytől. Nagy, szív alakú levelei valóban egyediek, a fák is impozáns, 10-25 méteres magasságúra nőnek.
A hercegnő fája
A smaragdfa Kelet- és Dél-Ázsiában őshonos, így Kínában, Vietnámban, Észak-Laoszban, Japánban és a Koreai-félszigeten is megtalálható. Eredeti elnevezése Philipp Franz von Siebold bajor botanikustól ered, aki a Távol-Keleten dolgozott az 1800-as években, ő jegyezte fel első ízben a növényt 1835-ben.
Érdekes momentum a történetben, hogy Siebold sosem ismerte I. Pál orosz cár lányát, aki egyébként II. Vilmos holland király felesége volt, és sosem járt az orosz cár udvarában. Döntését afféle tisztelgés gyanánt könyvelte el az utókor, egy olyan hercegnő iránt, aki akkoriban nagy népszerűségnek örvendett – és akinek a nevét akkoriban szimpla v-vel írták: Paulovnia. Így a fa első neve is így hangzott: Paulovnia fa.
A smaragdfa nagy mennyiségben termesztése
Egyre több helyen kezdték el termeszteni ezt a hibridet. Ázsián kívül óvatos becslések szerint is legalább 6 millió hektáron folyik a termesztése. A biomassza iránti növekvő kereslet kielégítése azonban még így is évtizedekig eltarthat. A biomasszából nyert energia klímasemleges, mivel a fa növekedése közben annyi szén-dioxidot köt meg, amennyit a biomassza égetése során felszabadít.
A smaragdfa kb. 10 év alatt éri el a 18 méteres magasságot (de akár évi 3-4 métert is nőhet), ezzel rekordernek számít. A smaragdfaültetvények évi 40 000 dollárt is hozhatnak hektáronként, ha 10 évente betakarítják őket.
A klímaváltozás elleni küzdelem élharcosa
A smaragdfa termesztése hozzájárulhat a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentéséhez, valamint a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. A belőle előállított biomasszát bioenergia, bioüzemanyagok és biotermékek előállítására lehet használni.
A smaragdfa anyaga meglepően erős, úgy tartják, egyes acélötvözetekkel is képes versenyre kelni, ugyanakkor finom szerkezete miatt nagyon szép bútorokat is lehet belőle gyártani. A stabilitása egyedülálló, nem vetemedik meg, nem reped, nem hasad szét.
A szén-dioxid-elnyelő képessége miatt ültetik elsősorban, hiszen ezáltal jelentősen hozzájárul a klímaváltozás elleni küzdelemhez. A kutatások szerint ez a fa 10-szer több szén-dioxidot képes elnyelni, mint a többi fa. Emellett csökkenti a talajeróziót, mivel a gyökérzete stabilizálja a talajt és javítja a levegő minőségét.
Így és ilyen gyorsan fejlődik a különleges fa:
