Azt hihetnénk, hogy az időnként szállingózó hó, és a reggelente csontokba maró hideg, no meg az éjszakai fagy megkeseríti a vakondok életét. Aztán meglátjuk a kertünkben vagy egy közeli tó partján a több tucatnyi vakondtúrást és elgondolkozunk: a vakond nem alszik téli álmot?
Az őrbottyáni tó partja december közepén úgy néz ki, mintha miniatűr szőnyegbombázást hajtottak volna végre a zöld gyepen: a horgászok nem győzik kikerülni a vakondtúrásokat, az arra sétáltatott kutyák pedig izgatottan rohannak egyik halomtól a másikig.
Ezt vajon egy vakond csinálja, vagy több? Egy egész család él itt? És vajon miért nem hibernálva ücsörögnek a föld alatt? Miért ásnak? Mekkora a területük, hogy mindenhol előjönnek? És mit csinálnak decemberben, a hidegben?
Élet a föld alatt
A vakondok bizonyos szempontból titkos, rejtett, földalatti életet élnek, így legfeljebb akkor találkozunk csak velük, ha a jellegzetes vakondtúrásokat meglátjuk. Bár sok kertészt bosszantja, ha vakondtúrás jelenik meg gondosan ápolt gyepén (akár a téli hónapokban is), ezek az állatok valójában nem sok kárt tesznek a kertben.
Igaz, a gyepet néha feltúrják, de közben fel is lazítják a talajt, és megesznek rengeteg olyan csigát, pajort és kártevő rovart, amelyek gondot okoznának a veteményesben, a virágágyásban, és összességében, a kertben. Nem véletlen, hogy 2020-ban a vakond volt az év állata, hiszen komoly szerepet játszik az ökoszisztéma működésében.
Nagy területet jár be a sötétben
A vakond vadászterülete nagyságrendileg 3000 négyzetméteres, ekkora területet hálóznak be a földalatti járatai, amelyeket folyamatosan szellőztetnie kell, hogy mindig legyen elegendő levegője.
Nyáron ezek a vakondjáratok 20-40 cm mélyen vannak a föld alatt, télen azonban 60-100 cm mélyre kell leásnia a vakondnak, hogy fagymentes zónában tudjon „dolgozni”. Ilyen mélységben van a fészke, az ún. „vakondvár” is, amely növényekkel van kibélelve és biztonságos, kényelmes menedéket nyújt a vakond számára.
Téli álom, éléstár
A hiedelmekkel ellentétben a vakond nem alszik téli álmot. A föld alatt telel át, de nem alszik, csak meghúzódik a nagy hidegekben. A fészke növényekkel bélelt, mondhatni szigetelt és védett. A mókushoz hasonlóan gazdag éléstárral van kiegészítve. Így, ha a vakond épp nem talál friss táplálékot a zord téli időjárás miatt, akkor is van mihez nyúlnia.
A vakond éléstárában általában különböző férgek és lárvák vannak – a férgek fejét a vakond mindig leharapja, így azok életben maradnak, de nem tudnak elmenekülni. Egy ilyen éléskamrában akár 1280 férget és 18 pajort is találtak már – összesen több mint két kilogrammnyi fehérjét.
Persze, a legnagyobb készletek is idővel el tudnak fogyni, ezért a vakond télen csökkenti az aktivitását: lelassítja a légzését, csökkenti a testhőmérsékletét, és ezzel energiát takarít meg. Mindemellett a vastag bundája melegen tartja a hideg hónapokban is.
Felszíni veszélyek
A felszínre tett utazások télen különösen veszélyesek számukra, főként a fiatal, tapasztalatlan egyedekre, mivel a fehér hópaplannal borított területeken könnyen észrevehetők a túrásaik.
A ragadozók (például baglyok, héják, nyestek, rókák és kutyák) könnyen észrevehetik és levadászhatják őket. Ezt a vakondok is tudják, ezért télen még ritkábban jelennek meg a föld felett, mint nyáron.
