Ha sziklás-köves vagy agyagos talaj miatt nehézségekbe ütközik a veteményes kialakítása, az emeltágyás és a magaságyás lehet a megoldás.
Ezek a módszerek lehetővé teszik a megfelelő talajkeverék használatát és javítják a vízelvezetést, így a kertészkedés sokkal egyszerűbbé válik. Még egy leburkolt kertben is kialakítható egy termékeny veteményes, amely bőséges terméshozamot biztosít.
Ha egy olyan helyen kell kialakítanunk a veteményesünket, ahol a termőtalajba valamilyen probléma miatt nem lehet, akkor a termesztőközeg talajtól való megemelése a legjobb módszer. De melyiket válasszuk: az emelt ágyást vagy a magaságyást?
Mindkét módszer számos előnnyel jár, és a választás nagymértékben függ a kertész igényeitől és a kert adottságaitól.
Emelt ágyás
Az emeltágyás ideális megoldás, ha nem jelent gondot, hogy a termesztett növények gyökerei elérik az eredeti termőtalajt. Az ilyen ágyások csak 15-20 centiméterre emelkednek ki a talajszint fölé, és nem szakadnak el teljesen az alatta található termőföldtől.
Az emelt ágyások célja a termőtalaj összetételének javítása mellett a kert művelhetőségének, öntözhetőségének és tisztántartásának megkönnyítése.
Ezek az ágyások minimálisan emelkednek ki környezetükből, és valamilyen határoló elemmel, például deszkával vannak körülhatárolva, amely szintén a kert könnyű művelhetőségéhez járul hozzá. Jellemzően olyan területeken alakíthatók ki, ahol a talajviszonyok kezelhetők, és az eredeti talaj szerkezete nem jelent komoly akadályt a növények fejlődésében.
Magaságyás
Az emelt ágyással szemben a magaságyás egy szinte teljesen önálló, környezetétől független élőhelyként is értelmezhető kertágyás. Ez a megoldás különösen hasznos olyan területeken, ahol a talaj minősége gyenge, vagy ahol a növények számára speciális környezetet szeretnénk kialakítani.
Ez annak köszönhető, hogy belső rétegrendjének legalsó szintjét gyakran vakondháló vagy fóliaréteg alkotja, amely fizikailag elválasztja az ágyás felső részeit a környezetétől, védve azt a kártevőktől, például a vakondoktól.
Az alsó rétegek fölött különféle anyagok rétegei következnek, melyeket a gazda szándéka, a rendelkezésre álló anyagok és a növények igényei határoznak meg. Oldalfala általában nagyobb, 80-120 centiméter közötti magasságú, ami, mint az emeletágyás esetén, úgy itt is megkönnyíti a hozzáférést.
Most, hogy ismerjük az alapvető különbségeket a két típus között, könnyebben eldönthetjük, melyik lehet a számunkra legjobb választás.
Néhány tanács a kialakításhoz
A keretet, amennyiben faanyaggal építettük meg, érdemes kezelni valamilyen természetesen anyaggal, így tartósabb lesz. A keret hosszúságának és szélességének meghatározása rajtunk áll, azonban a szélességénél érdemes figyelembe venni a gyomlálhatóságot is.
Törekedjünk arra, hogy maximum olyan széles legyen, hogy két oldalról gyomlálható maradjon, tehát mindenhova odaérjen kezünk a gondozás során.
Ilyen veteményeskertnél érdemes jól megterveznünk, mit ültetünk. Célszerű kora tavasszal olyan növényeket választanunk, amelyek körülbelül egyszerre érnek be, így a betakarítás ütemezése sokkal egyszerűbbé válik.
Az egyidőben beérő növények megkönnyítik a kert gondozását és a betakarítást, mivel nem kell folyamatosan figyelni a különböző érési időszakokat.
Másik nagy előnye, hogy egyszeri, vagy közeli időpontban történő betakarítás után az egész ágyást fel lehet frissíteni, újra lehet vetni. Természetesen a második vetés alkalmával olyan növényeket érdemes ültetni, amelyek a nyár közepén hoznak termést a maximális kihasználhatóság érdekében.
