A tuja (Thuja occidentalis és Thuja plicata) az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb sövény- és dísznövénye lett a magyar kertekben. Gyors növekedés, sűrű lomb, egész évben díszítő örökzöld hatás – ezek a jellemzők tették vonzóvá.
Az utóbbi években azonban egyre több kerttulajdonos szembesül azzal, hogy tujasora sárgul, pusztul, vagy foltokban kihal. A jelenség nem elszigetelt, és hátterében összetett okok állnak.
Klímaváltozás: új stresszfaktor a tujáknak
A hazánkban is tapasztalható nyári hőhullámok, csapadékszegény időszakok és hirtelen hőmérséklet-ingadozások rendkívül megterhelik a tuját. Bár a faj eredetileg sem a száraz, forró éghajlatot kedveli, a mikroklíma változása mostanra meghaladja tűrőképességét. A legérzékenyebb időszak a késő tavasz és a kora nyár, amikor az új hajtások növekedésnek indulnak, de nincs elegendő nedvesség a talajban. Ilyenkor a tuja legyengül, és fogékonyabbá válik más problémákra is.
Tápanyaghiány, túlöntözés, rossz talajszerkezet
A helytelen gondozás is hozzájárulhat a tuják leromlásához. A túlöntözés éppúgy gond, mint a vízhiány: a pangó víz miatt a gyökerek oxigénhiányos állapotba kerülnek, és rothadásnak indulhatnak. A meszes, kötött talaj sem ideális: a gyökér nem tud megfelelően fejlődni, a tápanyagfelvétel zavart szenved.

A nitrogén- és magnéziumhiány gyakran sárgulással, majd barnulással jár. A talaj pH-értékének, szerkezetének és tápanyagtartalmának rendszeres ellenőrzése sok esetben megelőzheti a pusztulást.
Kártevők és kórokozók: újabb támadási front
Az utóbbi években a boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva) is megjelent hazánkban, amely a tuják törzsét és ágrészeit támadja meg. A gombás betegségek – például a Pestalotiopsis– vagy Phyllosticta-fertőzés – szintén komoly károkat okoznak. Ezek főként akkor ütik fel fejüket, ha a növény már amúgy is legyengült, vagy nem megfelelő a légjárás a sűrűre nőtt sövény belsejében.
Megelőzés és helyes növényválasztás
A megoldás kulcsa a megelőzés: jó vízgazdálkodású talaj, mérsékelt, de rendszeres öntözés, időszakos trágyázás, metszés és a beteg részek eltávolítása. Emellett érdemes megfontolni ellenállóbb fajok vagy fajták ültetését, például a keleti tuja (Platycladus orientalis) vagy egyes boróka-fajták alkalmazását. Egy vegyes sövénysor nemcsak esztétikusabb, de biológiailag is stabilabb lehet, jobban ellenállva a kártevőknek és a szélsőséges időjárásnak.
Képek: Pixabay.