Az utóbbi hetekben több olyan hír is napvilágot látott, ami különösen fontos a biodiverzitás és az agrárium kapcsolatát illetően. A csökkenő fecskeállomány, az aszálynak ellenálló gólyapopulációk, az év madara, valamint a pocokgyérítő erdei fülesbaglyok is arra hívják fel a figyelmet, hogy az agrár ökológiai programban (AÖP) is a hosszútávú, komplex hatású megoldásokat érdemes választani - még ha azok adott esetben több munkával is járnak.
62 tonna elfogyasztott rágcsáló
Az Agrofórum ZÖLDÍTŐ rovatában már korábban is írtam az erdei fülesbaglyok agrártájakra gyakorolt áldásos szerepéről, hiszen 2020-ban az év madara volt. A faj a nyílt, füves területeket, a szántókkal határolt erdőfoltokat, facsoportokat kedveli, tehát nevével ellentétben klasszikus „agrármadár”. Így aztán tevékenységéből is főként a gazdálkodók profitálhatnak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület februári közleményéből pedig az is kiderült, hogy számszerűsítve milyen mértékben.
Az erdei fülesbagoly a hideg hónapokban jellemzően városokban telel. Ezt használja ki az MME, amikor a lakosság és a média segítségét kérik, hogy a Magyarországon telelő erdeifülesbagoly-csapatok országos felmérését elvégezzék január végén. A 2023-ban így beérkezett adatokból kiderült, hogy a számolás idején hazánk legalább 550 településén, 957 helyszínen, 9 975 erdei fülesbagoly telelt. De miért is fontos ez?
Vizsgálatok szerint egy-egy erdei fülesbagoly átlagosan naponta legalább 2,5 egér vagy mezei pocok méretű zsákmányállatot fogyaszt el. „A kicsivel több mint három téli hónap 100 napos telelési időszakával számolva, a felmérés alapján biztosan Magyarországon tartózkodó 9 975 bagoly minimum 2 493 750 (!) mezőgazdasági kárt is okozó rágcsálót pusztít el a 2022/2023-as telelési időszakban. Hogy ez mekkora szám? Ennyi mezei pocok méretű zsákmányállat össztömege (25 grammos egyedenkénti átlag testtömeggel számolva) több mint 62 tonna! A gazdálkodóknak ennyi mezőgazdasági kárt is okozó egér és pocok ellen nem kell drága és a környezetre is veszélyes irtószerekkel védekeznie, mert ezeket a baglyok teljesen ingyen, biológiai úton, plusz környezetterhelés nélkül távolítják el a földekről” – olvasható a természetvédelmi szervezet közleményében.
Ezek a számok is igazolják, hogy mennyire fontos a baglyok védelme, a költésük segítése. Ahogy arra is rávilágítanak, hogy amikor az AÖP támogatásain gondolkodunk, akkor hosszútávon érdemes a mezővédő erdősávok telepítését és az egyéb élőhely-fejlesztési megoldásokat választani, hiszen ha a biodiverzitás növekszik, akkor minden más is javul; a talaj állapota, a mikroklíma, a terület vízháztartása. A biodiverzitás ugyanis ezeknek kiváló indikátora. Ha már pénz jár érte, érdemes a komplex és jövőbemutató megoldásokat választani, bár kétségtelenül nem ez a legkönnyebben kivitelezhető technológia, illetve lehetőség, ami pontokat ér.
Felére esett a hazai fecskepopuláció
A magyar vidék elválaszthatatlan eleme a nyáron a határban vagy a falvak házai közt cikázó fecskék látványa. Vagy mégsem? Mert a jelenlegi trendek alapján fel kell készülnünk arra, hogy lassan ritkaságnak számítanak a közkedvelt, rengeteg rovart elpusztító madarak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a tavaszi, kiemelt fecskevédelmi időszak előtt hívta fel a figyelmet arra, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 50 százalékkal csökkent a hazai fecskeállomány, azaz mára legalább minden második madár eltűnt az ereszek alól.
Pedig a denevérekhez hasonlóan a rovarok elleni biológiai védekezésben nagyon fontos szerepe van a parti, füsti és molnárfecskéknek. Az MME szerint minden fecske legalább 1 kilogramm, a muslicától a nagyobb légy mérettartományába tartozó repülő rovart fogyaszt el csak a költési időszak alatt.
Figyelembe véve, hogy Magyarországról akár kétmillió fecske is hiányozhat, ez azt is jelenti, hogy legalább kétezer tonna kártevő és betegségeket terjesztő rovar évről évre a környezetünkben marad
– hangsúlyozták. Ez pedig az állattartás szempontjából egyáltalán nem mellékes információ.
De mi okozta a drasztikus állománycsökkenést? Többek között az élőhelyek átalakítása, a klímaváltozás, és a társadalmi változások. Utóbbi első sorban a fecskefészkek leverésében, a madarak elzavarásában merül ki.
Állománycsökkenésük megállítását, megfordítását a meglévő, aktív természetes fészkek és telepek fokozott védelmével (a fészekleverések hatósági bejelentésével), valamint az ezek mellé még március-áprilisban kihelyezett műfészkekkel (ilyet otthon is készíthetünk), sárgyűjtőhelyek létesítésével, valamint az ember-fecske konfliktusok hátterében álló ürülékpotyogást megszüntető fecskepelenkák felszerelésével, a parti fecskék esetében pedig költőfalaik felújításával, ásóval, lapáttal függőlegesre faragásával segíthetjük
– ad fontos tippeket az MME, jelezve, hogy ezek elvégzésére megérett az idő, hiszen a tavasz beköszöntével egyre közelebbivé válik a fecskék hazatérésének időpontja.
A gólyák ellenálltak az aszálynak
Van azonban jó hír is, hiszen elsőre meglepő módon a hazai fehér gólyák költése a tavalyi extrém aszály ellenére is átlagos sikert hozott.
Azt, hogy a kirepült fiókák milyen kondícióval vágtak neki a vonulásnak, nem tudhatjuk. Erre az ad majd választ, hogy a 2022-ben meggyűrűzött 1 207 fióka közül mennyiről kapunk visszafogási adatokat a vonulási útvonalak és a telelőterületek országaiból, illetve közülük hány tér majd vissza három-öt év múlva ivaréretten költeni
– olvasható az MME másik sajtóközleményében, amiből az is kiderül, hogy a hazai becsült állomány 4 100 pár lehet.
A szakemberek természetesen arra a kérdésre is válaszoltak, hogy minek köszönhető a fehér gólyák költési sikere a 2022-es csapadékhiányos időszakban. Rávilágítanak arra, hogy a faj ugyan kedveli a vizes, tocsogós élőhelyeke, mocsarakat, nedves réteket, a valóságban mindent elfogyaszt, amit képes lenyelni, legyen az földigiliszta, egér, pocok, bogár, lótücsök, szöcske, sáska, kisebb számban hal, béka, kígyó. A szárazságban kiégett gyepeken tehát a gólyák találhattak maguknak elegendő mennyiségű élelmet.
A természetvédők mindemellett arra is felhívták a figyelmet, hogy tavaly elmaradtak a májusi, júniusi hűvösebb, esős időszakok, amik során a fiókák tömegesen megfázhattak és elpusztulhattak volna. Ez pedig ellensúlyozta az aszály okozta nehézségeket.
A sikertelen párok aránya 17% volt, az összes költőpárra számított fiókaszám pedig 2,33 értéket mutatott
– számolt be a konkrét adatokról az MME.
A közlemény arra is kitért egyébként, hogy a legtöbb agrártájhoz kötődő madárfajjal ellentétben a fehér gólyák populációcsökkenése az elmúlt néhány években megállt. Jó lenne a fecskék kapcsán is hasonló információkról beszámolni a ZÖLDÍTŐ rovatunkban.
A vizes élőhelyek fontosságára hívja fel a figyelmet az év madara
Biztosan sokan hallottak már arról, hogy a 2023-as év madara a barkóscinege lett. A faj egész életét a természetes és a mesterséges vizek széles nádasaiban, gyékényeseiben tölti, így nem számít klasszikus madárnak az agrártájakon. Az új támogatási rendszer kapcsán ugyanakkor érdemes beszélni róla, hiszen csökkenő állományának előnyös lehet, hogy a Közös Agrárpolitika új szabályrendszere szerint többek között a nádasok, nádfoltok is támogathatóvá válnak, így a termelőknek innentől kezdve nem érdekük minden áron feltörni, megszüntetni ezeket a vizes élőhelyeket. A kényszerhasznosítás esetleges csökkenése pedig nagy lehetőségeket rejthet az év madara számára is.
Az MME szerint
a melegedő és szárazodó klíma különösen kedvezőtlen kilátásokat jelent a vizes élőhelyekre, így a barkóscinege élőhelyét jelentő nádasokra is. Ezeket azonban napjainkban még közvetlenebbül fenyegeti a nádasok parti beruházásokhoz köthető illegális vagy nemtörődöm irtása, illetve a nem megfelelően végzett nádaratás.
A barkós cinege egyébként eurázsiai elterjedésű madár, Európa a faj elterjedési területének csak mintegy 15 százalékát teszi ki. Világállománya 1,5-3 millió pár, az európai 232-437 ezer, a hazai 5 400-6 300 pár közé becsülhető. Védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Nem vonul. Fészeképítési sajátosságának köszönhetően költése segíthető varsababák, nádkontyok kialakításával – hívta fel a figyelmet az egyesület.
