Nem könnyű az idegesítő zümmögés és az automatikus csapkodás közben behatárolni, hogy milyen szúnyogfajjal van dolgunk, de ha van lehetőségünk, vessünk egy pillantást a falon pihenő vagy légycsapón maradt áldozatunkra!
Nemcsak a beporzó rovarokkal érdemes tisztában lennünk, hanem a melegebb évszakokat megkeserítő szúnyogfajokat is megéri figyelni. Nem is gondolnánk, milyen sok szúnyogfaj vesz körül bennünket, hiszen a zümmögésükben és megítélésükben mindegyiknek egyformának tűnik a vérszívó nősténye. Ráadásul az is előfordulhat, hogy inváziós fajjal akadtunk össze.
A legyakoribb hazai fajokról összeállítottunk két rövid ismertető cikket, sorban a harmadik cikkben pedig a Magyarországon rendszeresen előforduló inváziós szúnyogfajokról lesz majd szó. Most a következő fajok kerülnek részletesebb bemutatásra:
- gyötrő szúnyog,
- balatoni szúnyog,
- oldalfoltos szúnyog,
- foltosszárnyú maláriaszúnyog,
- erdei szúnyog.
Gyötrő szúnyog (Aedes vexans)
A gyötrő szúnyog Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában és Afrikában általánosan elterjedt szúnyogfaj. Az angol szakirodalomban inland floodwater mosquito vagy tomguito néven találjuk meg. A nőstény csípése igen fájdalmas. Magyar neve igen találó, ugyanis az esetek döntő többségében ez a faj a felelős a nyári esti séták megrontásáért és a szúnyog kiiktatásának reményében előadott légiakrobata-mutatványainkért.
Késő tavasztól kora őszig aktívak a kifejlett egyedek. Jellemzően ligetekben, parkokban, erdőkben egész nap támad ebben az időszakban. Táplálékát tekintve a nőstény nem válogatós: bármely élőlény vérével táplálkozni képes, de jellemzően antropofil faj (ember vérével táplálkozó). A nőstény és hím egyedek nappal jellemzően a fák között húzódnak meg, és kerülik a növényzet nélküli területeket. Tenyészőhelyétől messzire, akár 5-15 km távolságra is elvándorol.
A gyötrő szúnyognak évente több nemzedéke is fejlődik. A nőstény petéit egyesével rakja le, de nem a vízre, hanem a növényekre vagy a nedves talajra, ahol az esőzések alkalmával, vagy a talajvíz emelkedésekor a peték előbb-utóbb víz alá kerülnek, és a tavaszi nap a vizet fokozatosan fel fogja melegíteni. Pete alakban telel át. Balszerencsénk, hogy a pete akár évekig életképes marad.
Növekedésük más fajokhoz képest gyors: a lárvák a meleg időben 4-5 nap alatt kifejlődnek, amelyhez elegendő egy kevés napos, sekély víz (pl. pocsolya, gödör, vizesárok stb.). A bábok víz nélkül is képesek befejezni a fejlődésüket.
Balatoni szúnyog (Aedes balcanicus)
Hazánkban általánosan elterjedt faj, amely a magyar nevét arról kapta, hogy sekély, part menti növényzetben gazdag hazai tavak, valamint a Balaton környékén is gyakran előfordul. Közepes méretű, mintás lábú szúnyogfaj, amelynek nősténye a gyötrő szúnyoghoz hasonlóan május elejétől augusztusig aktívan keresi az embert és az emlősállatokat a táplálkozáshoz. Leginkább a sötétedés utáni órákban és hajnalban aktív.
Habár bosszantó és fájó csípése van, a trópusi rokonaival ellentétben Magyarországon nem tartják számon kiemelt veszélyességű fajnak, mert nem terjeszt tömegesen veszélyes trópusi betegségeket.
Évente egy nemzedéke fejlődik ki, lárvái az időjárás alakulásától függően már márciusban fejlődésnek indulhatnak. A lárvák vízzel borított területeken, árterekben fejlődnek ki.
Oldalfoltos szúnyog (Aedes sticticus)
Az oldalfoltos szúnyog (újabb taxonómiai besorolás szerint Ochlerotatus sticticus) Magyarország egyik leggyakoribb, nagy egyedszámban előforduló ár- és belvízi csípőszúnyogfaja. Közepes testméretű szúnyogfaj, amely gyakran együtt jelentkezik a gyötrő szúnyoggal. Főként a nagy folyók és az erdők ártereihez kötődik, ahol a kiöntések után hatalmas tömegben fejlődhetnek ki a lárvái.
A nőstény a gyötrő szúnyoghoz hasonlóan agresszíven és aktívan repül emberi környezetben is, hajlamos nagy távolságra elvándorolni az árterektől, és fájdalmas csípéseket okoz. A petéket a talajra rakja a vízpart közelében, és a következő árhullám vagy nagyobb esőzés idején elöntött területeken kelnek ki a lárvák. Életciklusáról keveset tudunk, feltételezhetően a pete telel át.
Foltosszárnyú maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis)
A maláriaszúnyog az Antarktisz kivételével mindegyik kontinensen általánosan elterjedt faj. Elsősorban emlős háziállatok – főként szarvasmarha és sertés – vérét kedveli, embert ritkábban támad – akkor is főként tavasszal, az áttelelést követően.
A nőstény a peterakást vérszívást követően végzi, egy alkalommal nagyjából 200 petét rak egyenként a víz felszínére, mozaikszerű alakzatban. Lárvái zavartalan (nem hullámzó) édesvízben (pl. nádasokban, vizesárkokban stb.) fejlődnek, itt is bábozódnak be. A nőstényeknek nyári melegben 3-4 naponként vérszívásra van szükségük, amely nélkül egyáltalán nem képesek petét rakni. A peték úszókészülékkel rendelkeznek, amely meggátolja a lesüllyedésüket a vízben. A nőstény főként álló, vagy alig mozgó vízbe helyezi a petéket, amelyekből a lárvák nyáron 2-3 nap alatt kelnek ki, hidegebb időben akár 3 hétig is pete alakban maradhatnak.
A kifejlett rovar tenyészőhelyétől legfeljebb 1,5-2 km távolsága repül el. Kedvelt tartózkodási helyei az állattartó épületek (istállók, ólak). Szerencsére a kifejlett maláriaszúnyogoknak a lakás túl világos és száraz, ezért nappal sötétebb helyre menekülnek. Kisebb részük a falon, többségük a mennyezeten, főleg annak pókhálós, sötét sarkaiban keres rejtekhelyet. Éjszaka repül és táplálkozik, szúrása szinte észrevehetetlen. Imágó alakban telel át. A rejtekhelyre vonuló, zsírtartalékot gyűjtő, megtermékenyített nőstények 6-8 hónapig is életben maradhatnak.
A foltosszárnyú maláriaszúnyog a malária betegség terjesztője. A kórokozó a szúnyog testében képes szaporodni. Hazánkban jelenleg csak import, vagy reptéri malária esetek előfordulásával kell számolni.
Erdei szúnyog (Aedes cantans)
Az erdei szúnyog Nyugat-Európától egészen Kína határáig előfordul, Magyarországon is gyakori faj. A kifejlett szúnyogok átlagos méretűek, 6-8 mm hosszúak. Életmódjuk erdei környezethez kötött: nappal az árnyékos, nedves környezetben, például erdőszéleken és nedves bozótokban tartózkodnak, a kifejlett példányok jellemzően alkonyatkor és este aktívak.
Az oldalfoltos szúnyoghoz hasonlóan az emberi vért részesíti előnyben a nőstény erdei szúnyog a vérszíváshoz, de ahogy lehetősége engedi, szarvasmarha és egyéb nagy testű, erdei emlős vérével is táplálkozik. Évente csak egy nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett egyedek késő tavasszal és kora nyáron jelennek meg. A nőstény erdei szúnyog csípésére késő tavasztól egészen nyár közepéig számítani lehet, alkonyat tájékán. Ebben az időszakban rakja le a nőstény a petéket. Ezek a peték telelnek át, majd következő évben fejlődnek ki a lárvák az erdők avarral borított sekély és időszakos vizeiben (pl.: pocsolyák, mélyebb fekvésű avar borította felszínek). Ezt követően általában áprilistól lehet számítani a kifejlett egyedek megjelenésére.
A következő cikkben további, hazánkban honos szúnyogfajokat mutatunk be, köztük a mocsári szúnyogot, a dalos szúnyogot, a gyűrűs szúnyogot és a házi szúnyogot.
Kapcsolódó cikkek:
