Az eddig hazánkban előforduló szúnyogfajok közül egyre több inváziós fajjal is találkozhatunk. Idén számos alkalommal volt dolgunk csíkos lábú, hatalmas és fájóbb csípési tüneteket okozó bestiákkal is – ezeknek a fajoknak jártunk utána.
Egy kis „szúnyogtan”
A szúnyogfélék (Culicidae) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozó család (ebbe a rendbe tartoznak a légyalkatúak is). A szúnyogfélék családját egyéb magyar elnevezésekkel is illetik, pl. csípőszúnyogok, valódi szúnyogok, vagy igazi szúnyogok.
A szúnyogfélék (innentől a cikkben csípőszúnyogok) az egész világon jelen lévő, fajokban gazdag család. Közel 2000 fajuk ismert, Európában kb. 100 fajukat tartják nyilván. Magyarország területéről eddig 48 faj és 1 alfaj észlelése és hivatalos bejelentése történt. Az ide tartozó rovarok kedvelik a meleget és a nedves környezetet, amely a szaporodásukhoz is elengedhetetlen. Minden szúnyogfajra jellemző, hogy általában magányosak, de nagy csapatokban is repülhetnek.
A csípőszúnyogok táplálkozása
Egyes fajok szűkebb, mások szélesebb gazdaspektrummal jellemezhetők. A hím és a nőstény is növényi nektárból szerzi a repüléshez szükséges energiát, viszont a nősténynek a peteérleléshez vért kell szívnia. A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül fejlett.
A vérszívó nőstény szúnyogokat a testből kisugárzó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához. Attól függően, hogy a nőstények táplálkozásához milyen „alanyok” megfelelőek, megkülönböztetünk:
- madarak vérével táplálkozó (ornitofil);
- emberek vérével táplálkozó (antropofil);
- emlősök vérével táplálkozó (mammalofil);
- más gerincesek vérével táplálkozó (zoofil);
- többnyire kétéltűek vérével táplálkozó csípőszúnyog fajokat.
A fajok nagy része sötétedés környékén keres táplálékot, azonban vannak nappal is vért szívó, illetve jellemzően éjjel aktív fajok is.
Legfontosabb csípőszúnyogfajok
A legyakoribb hazai csípőszúnyogfajok:
- Gyötrő szúnyog (Aedes vexans)
- Balatoni szúnyog (Aedes balcanicus)
- Oldalfoltos szúnyog (Aedes sticticus)
- Erdei szúnyog (Aedes cantans)
- Mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii)
- Gyűrűs szúnyog (Culiseta annulata)
- Házi szúnyog (Culex pipiens molestus)
Inváziós fajok:
- Ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus)
- Japán bozótszúnyog (Aedes japonicus)
- Koreai bozótszúnyog (Aedes koreicus)
A csípőszúnyogok megjelenése
A csípőszúnyogok hosszú szárnyú és lábú, karcsú testű, fonalascsápú kétszárnyúak. Legjellemzőbb sajátosságaik, amelyek a hímekre és a nőstényekre egyaránt jellemző:
- szárnyuk szegélyén és az ereken is keskeny, lapos pikkelyek találhatók;
- fejükről hosszú csáp nyúlik ki;
- a csáp 2. ízében helyezkedik el a hallásukért is felelős összetett érzékszervük (Johnston-féle szerv);
- csápostoruk 13 ízű.
A két nem közti legfontosabb morfológiai különbségek:
- szájszerv: a nősténynek hat szúró-szívó sörtéből álló szívókája (szúró-szívó szájszerve) van, a hímek redukálódott szájszervvel rendelkeznek;
- csáp: nőstény csápja fésűs, míg a hímé tollas.
A nőstény a szárnyával lassabban ver, és ezzel zümmögő hangot hallat. A hím ezt a zümmögést hallja meg a tollas csápjával.
A csípőszúnyogok életmódja
Ahogy a táplálkozásnál említettük, a csípőszúnyogok hímjei ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó kétszárnyúak. A nőstény szúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket fogyasztanak, de a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer vérre van szükségük. Ez azért elengedhetetlen, mert a vér (főként emlősöké és madaraké) látja el a petéket fontos tápanyagokkal. Vérszívás nélkül a lerakott peték nem lesznek életképesek.
A hazánkban is honos fajok védett helyen áttelelnek és tavasszal rakják le petéiket pocsolyák, állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére, nedves növényi részekre, kövekre, talajra, faodúba, vagy csomókban, petetutaj formájában helyezik el petéiket. A hímek csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak. A nőstények fajokra jellemzően egyesével vagy csomókban rakják le a petéket, amelyek száma fajtól függően 50-300 között van. A petékből 2-3 nap múlva kelnek ki a lárvák.
A maláriaszúnyogok (Anopheles) lárvái közvetlenül a víz felszíne alatt tartózkodnak, mivel légcsövük redukálódott. A mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) rövid, fogazott hegyű, fűrészes végű légcsövével vízinövényekhez rögzülten él, oxigénszükségletét azok szöveteinek légjáratából biztosítja.
A lárvák a vízből kiszűrt mikroorganizmusokkal táplálkoznak, de a negyedik lárvastádiumban már nem vesznek magukhoz táplálékot. A lárvakori fejlődés általában 1-3 hétig tart.
Négy lárvastádiumot követően bábozódnak be. A báb nem táplálkozik, de képes mozogni (pl.: ha megriasztják, alásüllyed mélyebb vízrétegekbe). A fajok többségének évente több nemzedéke is fejlődik. Az imágók kb. 1-4 hónapig élnek, azonban vannak olyan fajok (pl.: maláriaszúnyogok, dalos szúnyog), ahol a megtermékenyített nőstény áttelel.
A szúnyogok elleni védekezéssel és a szúnyogcsípések kezelésével több cikk is foglalkozik, ajánlom további tájékozódásra a lent felsorolt cikkeket.
Kapcsolódó cikkek:
- Milyen illatok riasztják el a szúnyogokat?
- Miért éppen esővízgyűjtőben szaporodnak el a szúnyogok? És mit tehetünk ellene?
- Így előzhető meg, hogy a szúnyogok megkeserítsék a nyarat
- Valóban hatásosak lehetnek a szúnyogűző növények?
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
