A fenti címmel küldött egy figyelemre méltó írást harangozó János bátyai szójatermesztő, aki – ahogy ez az írásából is kiderül – 42 éve foglalkozik (birkózik) e jeles hüvelyes növénnyel.
Ez a tény is igazolja, hogy a szójatermesztés iránt elkötelezett és hiteles személyiséggel állunk szemben, (dehogy szemben, sokkal inkább mellette). Berzenkedéseivel jó ügyet kíván szolgálni, bízva abban, hogy a felvetéseire valaki, valamikor érdemi választ fog adni. B.L.
Bátyán, a Duna mentén 1976 óta foglalkozunk szójatermesztéssel hol több, hol kevesebb sikerrel, de általában eredményesen. Magam is elkötelezett híve vagyok a hazai szójatermesztésnek, korábban a szövetkezet agronómusaként, később a bátyai TERRA-UNIO Kft. ügyvezetőjeként. Ez késztetett arra, hogy papírra vessem a következő néhány gondolatot.
Az utóbbi években nem volt olyan szójatermesztéssel kapcsolatos fórum, ahol ne hangzott volna el, hogy mennyire fontos lenne Magyarországon és Európában is GMO-mentes szójából és egyéb fehérjenövényekből biztosítani az állattenyésztés fehérjeszükségletét. Annak érdekében, hogy kiválthassuk a zömmel GMO-s szója- és szójadaraimportot, a jelenlegi vetésterületet öt-hatszorosára kellene növelnünk.
Nagyszerű dolog, hogy újra meghirdették a fehérjeprogramot, és jelentős támogatás is elérhető a termelők számára, de ezzel együtt sem látom realitását annak, hogy Magyarország önellátó legyen fehérjetakarmányok ügyében.
Nem tudom szó szerint idézni, de az Alaptörvény tartalmazza, hogy minden magyar állampolgárnak joga van GMO-mentes táplálékot fogyasztani /az más kérdés, hogy mikor lesz rá pénze/ de azt hiszem, hogy a jelenlegi körülmények között ez csak ígéret és álom marad.
Mire alapozom ezt a kijelentésemet? – Leginkább arra, hogy az itthon megtermelt GMO-mentes szójánkat sem tudjuk határainkon belül tartani. Ennek valószínű az lehet az oka, hogy a GMO-mentes takarmányokból előállított végtermékre nincs fizetőképes kereslet.
Tudom, hogy Magyarország határai nem állíthatják meg a hazai termésű szója kivitelét, mert a szója is mint minden más árú, szabadon áramolhat az EU belső piacán. Mégis felmerül bennem a kérdés, hogy miért lehetséges az, hogy a környező országok vevőként jelentkeznek a GMO–mentes szójáért, mi meg azt is kiengedjük a kezünkből, amit sok küzdelem árán megtermeltünk. Ott tartunk, hogy az itthon megtermelt szója közel kétharmada elhagyja az országot.
Szűkebb pátriánkban, a bátyai TERRA-UNIO Kft-ben közel ezer tonna szója termett. Ebből a mennyiségből 52 tonnát értékesítettünk hazai piacon, a többi termés határon kívülre került, mert a hazai piacon megalázó árat kínáltak érte, pedig minőségi áruról van szó 35,4 fehérje, és 21 % olajtartalommal. Vajon mi lehet az oka, hogy más országokban meg tudják fizetni az általunk termelt szóját? Talán ott jobban „dübörög a gazdaság”, vagy a gazdasági előnyökön túl komolyabban foglalkoznak polgáraik egészségével és más környezetvédelmi szempontokkal, vagy a „gőz nem a hajókürtre van kötve”, mint nálunk.
Ha valaki ezt meg akarja vagy meg tudja válaszolni, annak válaszát köszönttel várom.
Harangozó János
