Az előző gazdatippek blog a borsó vetésének körülményeiről szólt, jelen írásban pedig az őszi szántások minőségéről szerettem volna beszámolni több évre visszamenőleg. Ám a napokban megakadt a szemem az őszi káposztarepce télvégi helyzetének elemzésén a szakcikkek között. Arra jutottam tehát, inkább ezt a témát egészítem ki saját megfigyeléseimmel. Ugyan a repce előtti talajművelési technológia tulajdonképpen nyári aktualitás, mégis úgy gondolom, talán most többekhez eljutnak soraim, mint a nyári munkacsúcs idején. Akinek pedig most gyengélkedik a repcéje, jobban megragadja mondanivalóm lényege.
A hosszúra nyúlt bevezetést követően agrármúltunk kiemelkedő alakjának, Gyárfás Józsefnek (1875-1965) szavaival folytatom: „Az okszerű talajművelés nem is lehet merev (…) alkalmazkodnia kell elsősorban a talaj típusához és állapotához, nem kis részben az időjáráshoz (…) sémának, sablonnak (…) nincs helye.”
Azért idézem e sorokat, mert évről évre találkozom gazdálkodókkal, akik megszokásból, séma szerint gazdálkodnak. A 2016-os csapadékos nyáron gazdaságunk szántóterületein a repce alá már augusztus első napjaiban szántottunk és elmunkáltunk, mert ekkor igen kedvező volt a talajállapot a szántásos alapművelésre. Akik augusztus második felében, a szárazabb periódusban szántottak, még azonnali elmunkálás esetén sem kaphattak olyan aprómorzsás magágyat, amelyet a repce igényel. Ezek a gazdálkodók július végén és augusztus elején még az aratást követő tarlóhántás erőltették nedves talajon – több, de leginkább kevesebb sikerrel. Igaz, a korai elmunkált szántásaink felszínét még két sekély rövidtárcsás műveléssel kellett gyommentesen tartanunk vetésig, de az eredményül kapott kellően ülepedett, aprómorzsás magágyat meghálálta az elvetett repce. Magágyat közvetlenül a vetőgép előtt síktárcsával készítettünk. A sík tárcsalapok 5-6 cm mélységben átmunkálták a talajt, nyirkos, porhanyós magágyat hátrahagyva a magnak. Így a csírázás és kelés zökkenőmentes volt. A robbanásszerű kelésnek és kezdeti fejlődésnek köszönhetően, továbbá a vetés előtti kétmenetesen mechanikai gyomírtás okán nem kellett vegyszeresen gyomírtani a repce állományokat. A kelő gyomokat elnyomta a repce.
A repce a talajelőkészítésen túl a felvehető tápelemekre is kifejezetten igényes növény. A vetőágyba komplex műtrágyát kell bedolgozni, mivel a nitrogén mellett a foszfor jótékonyan hat a gyökérzet erősödésére, míg a kálium a télállóságot segíti elő. A vetőgéppel kijuttatott mikro-granulátum indítóműtrágya meghatározó az őszi fejlődés szempontjából. A repce 6-8 leveles állapotában mikroelem tartalmú levéltrágyát (kén, bór), illetve regulátort kell kijuttatni az állományra. Az azolok kivételével nem ismert olyan fungicid hatóanyag-csoport, amely növekedésszabályzó hatással bír. A tebukonazol markáns regulátor hatású fungicid, amely a gombabetegségek ellen is védelmet nyújt. A tavaszi első (és második) fejtrágyát már abban az időszakban célszerű kijuttatni, amikor a nappali hőmérséklet eléri a + 3-5 Celsius fokot, de éjszakánként még legalább -3 Celsius fok van. Így a kora reggeli óráktól délelőtt 9-10 óráig taposási kár nélkül lehet műtrágyát kijuttatni.
S végezetül önkritika gyanánt, valamint alátámasztva az „aki nem halad, az lemarad” szállóigét, említek néhány fejleszteni kívánt technológiai elemet gazdaságunkban. Tervezzük olyan elmunkáló beszerzését, amellyel a szántással egymenetben le lehet zárni a talajfelszínt, ezáltal csökkenteni a menetszámot. Fontos beruházás lesz magágy-készítő tárcsasorokkal szerelt vetőgép vásárlása. A repcénél kifejezett előnyt jelent, ha friss, nyírkos magágyba kerülnek az apró magvak. Betakarítógépünkre pedig pelyvaterítő egységet tervezünk felszerelni, mert alkalmazásával a vetésterület egy részében újra próbálkoznánk szántás nélküli alapműveléssel a repce vetése előtt. Hiányában a kombájn rostáiról lehulló törtszem, törek és pelyva frakció okán 1,5 méteres sávokban jelentős vadkár éri a vetést, amennyiben nem szántásos alapművelést végzünk.
