Lelkes hobbikertészek sokasága szeretne gazdagon burjánzó paradicsomágyást vagy tele terméstől roskadozó bokrokat. De vajon mi a titka a paradicsomnak, amitől rengeteg termést szüretelhetünk róla? Bevált praktikáim hoztam el, melyeket mi is eredményesen használunk saját kertészetünkben.
Fajtakérdés: Nem mindegy milyen fajta
A hozzám forduló hobbikertészek gyakori kérdése, hogy hogy van az, hogy a vetett paradicsom gyengélkedik, bezzeg a komposzton nőtt, netán már szinte kivadult paradicsomok burjánzanak és már virágban vannak. Közben a palántáról nevelt paradicsom meg senyved, lassan növekszik és olyan „semmilyen”?
Paradicsom és paradicsom között is sok különbség van. A fajta alapvető jellemzői nagy eltéréseket is mutathatnak kiskerti körülmények között is.
Másfajta nevelést igényel egy San Marzano fajta, mint egy fekete paradicsomfajta, vagy akár egy folytonnövő koktél. Ez azt is jelenti, hogy míg egyik egy kordonos nevelést szeret jobban (pl. Varga-féle kordonnevelés), addig a másik fajtánál a karó melletti nagy bokorban nevelés az ideális a sok terméshez.
Hogy a „kivadult” szabadon kelt paradicsom kérdésre is váalszoljak: amikor egy paradicsomot hagyunk természetes növekedésében fejlődni, akkor gyakran megfigyelhetjük, hogy a talajra boruló hajtásrészek hamar legyökereznek. A szerteágazó és nagy gyökértömeg viszont egy sokkal egyenletesebb fejlődést, kiegyensúlyozottságot is eredményez, sőt sokkal több vizet tud felvenni, mivel több helyről gyökerezve erre is nagyobb lehetősége van a növényeknek. Ez a szabadon nevelés amúgy a nagyon aszályos kertekben lehet aduász, mert kevesebb öntözést is igényelhetnek egyes fajták. Viszont nem minden fajta alkalmas erre a termesztésre.
Kálcium és más tápelemek
Bár fajtakérdés is, de a paradicsom egy tápanyagigényes növény. Ha találkoztunk már feketedő aljú paradicsombogyókkal, akkor szinte biztos, hogy a feketetalpasság ütötte fel a fejét, vagyis ideje a kálciumot pótolni. Ugyanígy a sárgatalpasságnál, ahol nem tud rendesen a paradicsom pirosodni, ott a kálium és kalcium egyformán hiányban lehet. A zöldtalpasság is nagyjából hasonló okok miatt alakul ki: magas sótartalom vagy káliumhiány okozza. Tehát a kiegyenlített és megfelelő tápanyagellátottság szükséges a szép termésért és megfelelő fejlődésért is.
Amikor megfúrja valami
A paradicsomon a levéltetvek és poloskák mellett a hernyókártétellel is érdemes számolni. Természetesen mindegyik problémára már biológiai készítményeket is lehet kapni vagy házilag készíteni, nem árt, ha idejében észrevesszük a problémát.
A hernyók esetében ha nem kacsolunk, akkor az rendkívül jó számukra, mert árnyékot is biztosít a növény dús zajtásrendszere és levele a nyári melegben.
A megfelelő ápolási munkákkal a növényvédelmi feladatainkat is minimalizálhatjuk.
Kacsolás, hajtásválogatás
A paradicsom tipikusan az a hasznonnövény, ahol a levélhónaljakból előbújó „kacsokat”, mint kis növendékeket letörhetjük és meggyökereztethetjük. Így ha van egy jó fajtánk, akár saját kerti szelekciónk, melyből több bokorra is szükség van, bátran törjük ki ezeket a fiatal hajtásokat, amikor már egy arasznyi magasak és tőzeges talajban könnyen meggyökeresednek.
A kacsok kitörése megkönnyíti a növénynek a bogyókra fordított figyelmét is, dúsabb terméssel hálálják meg a kötözést és kacsolást.
A felesleges hajtások leszedegetése másra is jó: ha lassan beérő koktélparadicsom fajtáink vannak, akkor a (nem minden levél!) levelek eltávolításával az érést is egyöntetűbbé tudjuk tenni.
