A krizantém ősszel szinte mindenütt feltűnik: kertészetekben, piacokon és áruházakban is tele vannak vele a polcok. Sok növény azonban a virágzás után a komposzton végzi, pedig a krizantém alapvetően évelő, és megfelelő fajtával, jó helyen több éven át megtartható.
A siker egyik kulcsa éppen az, amit vásárláskor sokszor nem tudunk biztosan: mennyire télálló az adott fajta. Ha ezt tisztáztuk, a további gondozása már nem különösebben bonyolult.
Nem minden őszi krizantém való kiültetésre
A Chrysanthemum nemzetség kertészeti változatainak választéka rendkívül nagy, és jelentős különbségek vannak közöttük növekedési mód, virágzási idő és hidegtűrés tekintetében. Ezért abból, hogy egy cserepes krizantémot ősszel kültéren árusítanak, még nem következik, hogy a kertben át is telel.
Ha több évre tervezünk vele, érdemes kifejezetten télálló, szabadföldi kerti fajtát keresni, lehetőleg olyan növényt, amelynek fajtaneve és télállósága is ismert. A késő ősszel megvásárolt, teljes virágzásban lévő cserepes példányokkal nagyobb a bizonytalanság. Ezek között sok olyan fajta van, amelyet elsősorban szezonális cserepes növényként neveltek, és télre védett helyet igényel.
A kiültetés időpontja sem mellékes. Egy tavasszal vagy kora nyáron elültetett krizantémnak hónapjai vannak arra, hogy erős gyökérzetet fejlesszen. Az októberben vagy novemberben, virágosan kiültetett növénynek erre már jóval kevesebb lehetősége marad.
Télen a pangó víz legalább akkora gond, mint a fagy
A kerti krizantém napos, lehetőleg széltől valamelyest védett helyen fejlődik szépen. Tápanyagban gazdag, de jó vízáteresztő talajra van szüksége. Utóbbi különösen fontos, mert a téli hideg és a tartósan nedves talaj együtt lényegesen nagyobb kockázatot jelent, mint önmagában az alacsony hőmérséklet.
Kötött, télen vizenyős talajban ezért még egy viszonylag fagytűrő fajta is kipusztulhat. Ilyen kertben célszerű javítani a talaj szerkezetét, és kerülni azokat a mély fekvésű részeket, ahol hosszabb ideig megáll a víz.
A magasabb fajták ültetésekor a későbbi támasztásra is gondolni kell. A kifejlett, virágokkal teli hajtások ősszel könnyen megdőlnek, különösen eső és szél után. A támaszt jobb még akkor elhelyezni, amikor a növény alacsony, így később nem sérül a gyökérzet.
A bokros krizantém nyáron alapozza meg az őszi virágzást
A fiatal növény hajtáscsúcsának visszacsípésével sűrűbb, több oldalhajtást nevelő bokrot kaphatunk. Erre általában akkor kerülhet sor, amikor a hajtások elérik a 15–20 centiméteres magasságot. Az oldalhajtások további visszacsípésével még tömöttebb növény alakítható ki, de ezt nem érdemes túl sokáig folytatni, mert a késői beavatkozás már az őszi virágzás rovására mehet.
Nyáron a krizantém vízigénye jelentős, különösen cserépben. A földlabda teljes kiszáradása gyorsan meglátszik a növényen, ugyanakkor az állandóan tocsogó közeg sem megfelelő. Edényben ezért a rendszeres öntözés mellett a jó vízelvezetés alapfeltétel.
A cserepes növények a tenyészidőszakban tápanyag-utánpótlást is igényelnek. A tápoldatozásnak főként az intenzív növekedés és a bimbók kialakulása előtt van jelentősége; amikor a bimbók már színesednek és közeledik a virágzás, az erőteljes tápanyag-utánpótlásra nincs szükség.
Maradhat kint télen, vagy be kell vinni?
Erre nincs minden krizantémra érvényes válasz. A valóban télálló kerti fajták jó vízáteresztő talajban kint teleltethetők, de a tövek körüli mulcsozás csökkenti a téli hőingadozás hatását. A takarásnál azonban nem az a cél, hogy nedves, levegőtlen réteg kerüljön a növényre.
A bizonytalan télállóságú és fagyérzékeny krizantémokkal biztonságosabb másként eljárni. Virágzás után a tövek felszedhetők, visszavághatók, majd hűvös, fagymentes helyen teleltethetők. A tárolóközeg télen ne száradjon csontkeményre, de vizesen tartani sem szabad.
A cserépben hagyott növény külön figyelmet érdemel. Egy edényben a gyökérzet sokkal kevésbé védett a fagytól, mint a kerti talajban, ezért ugyanaz a krizantém cserépben könnyebben károsodhat, mint kiültetve.
Tavasszal néhány hajtásból új növény lehet
A krizantém jól szaporítható dugványozással. Tavasszal, amikor a teleltetett vagy szabadföldi tövek tövénél megjelennek az erős, friss hajtások, ezekből nagyjából 5–8 centiméteres dugványok vághatók. Az alsó leveleket el kell távolítani, majd a hajtásokat laza, nedves szaporítóközegbe kell helyezni.
Világos, fagymentes környezetben és egyenletes nedvesség mellett gyorsan gyökeresedhetnek. A túlöntözést ilyenkor is kerülni kell, mert a levegőtlen, tartósan nedves közeg kedvez a rothadásnak. Az idősebb, nagyobb tövek tavasszal tőosztással is megfiatalíthatók.
A levél fonákját is érdemes rendszeresen megnézni
A krizantém egyik jellegzetes betegsége a fehérrozsda, amelyet a Puccinia horiana gomba okoz. A levél felszínén először halvány, sárgás foltok jelenhetnek meg, míg a fonákon világos, később fehéressé váló kiemelkedő telepek alakulhatnak ki. A fertőzésnek a hűvös, nedves, párás idő és a tartós levélnedvesség kedvez.
Éppen ezért az öntözővizet lehetőleg a talajra juttassuk, ne rendszeresen a lombozatot áztassuk. A gyanús, erősen fertőzött leveleket célszerű eltávolítani, az újonnan vásárolt növényeket pedig érdemes alaposan átvizsgálni, mielőtt régebbi krizantémjaink mellé kerülnek.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
