Mit jelent az, hogy hozzáadott talajkolloid, és egyáltalán van értelme? Ennek jártam utána és ráadásul gyakorlati tapasztalatunk is van már hozzá!
A talajkolloidok a talaj legfinomabb részecskéi közé tartoznak, amelyek mérete általában kisebb, mint 0,002 milliméter. Ezek a részecskék rendkívül fontosak a talaj kémiai és fizikai tulajdonságainak meghatározásában. A talajkolloidok lehetnek szervetlen (ásványi) és szerves eredetűek.
Főbb típusai a talajkolloidoknak a természetben
Összességében kétféle fő típusuk van, ha a természetes talajkolloidokat nézzük.
Ásványi kolloidok:
- Az agyagásványok képezik a legjelentősebb csoportot.
- Ezek réteges szerkezetűek, nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, és negatív töltésűek, ami miatt képesek ionokat megkötni (kationcsere-kapacitás).
Szerves kolloidok:
- Ezek a humuszanyagokból származnak, például huminsavakból.
- Nagy vízmegkötő és ioncserélő képességgel rendelkeznek.
Mi a talajkolloidok jelentősége?
Tápanyagmegkötés: A talajkolloidok képesek megkötni a növényi tápanyagokat (pl. kálium, kalcium, magnézium), így azok nem mosódnak ki, hanem a növények számára elérhetők maradnak.
Víztartás: A talajkolloidok jelentős szerepet játszanak a talaj vízmegtartó képességében.
Szerkezet: Befolyásolják a talaj szerkezetét, például a morzsás szerkezet kialakulását.
Kémhatás: Hatással vannak a talaj pH-jára és kémiai reakcióira.
A talajkolloidok tehát a talaj termékenységének egyik legfontosabb tényezői.
Miért érdemes átmenetileg hozzáadott talajkolloiddal dolgozni?
Egyre több kertészkedős csoportban olvasni a kívülről hozzáadott talajkolloidokról, és van is több olyan a piacon, mely alapvetően már régóta ismert: főleg tájépítők és parképítők ismerik, hiszen faültetéseknél már régóta használatos a kockázatok elkerülése végett.
Sokáig vártam arra, hogy relevánsan írhassak róla, hiszen egy cikk is akkor értékes, ha valódi adatokat és tapasztalatokat tartalmaz.
Egy gélesedő anyaggal dolgoztunk a gazdaságunk kísérleti ültetvényében a tavalyi évben, méghozzá ezt a kristályos anyagot feloldottuk, ebből egy gélanyag lett, és minden ültetőgödörbe tettünk paprika és paradicsom alá az ültetéskor. Így gyakorlatilag a gyökerek egy zselés anyagon ültek, és ahogy a klasszikus ültetésnél, itt is visszatakartuk a talajt. Több ezer palántánál használtuk és kontrollágyások ugyanazokkal a növényfajtákkal szintén ültetésre kerültek ugyanabban az időben.
A hidrogéllel ellátott tövek már a begyökeresedéskor gyorsabban kezdtek el növekedni a kiegyenlített vízmennyiség miatt.
A termesztési év nagyon nehéz volt: nagyon kevés csapadék és a fóliaházakban lévő forróság a növényeknek is megterhelő volt, de a talajjavító hidrogéles anyaggal elültetett növények jobb hőtűrést mutattak, és sokkal nagyobb méretűre is nőttek.
De mi a helyzet a terméssel? A termésmennyiség ugyanolyan egyéb agrotechnika és növényvédelem mellett igazolhatóan másfélszer-kétszer annyi termést jelentettek a kezelt soron a kezeletlenhez képest.
Ami még nagyon érdekes, hogy a szüret után a kontrollról és a kezelt állományról is raktunk el betárolásra paprikát, és míg a kezeletlen (talajjavító hidrogél nélküli) tövekről vett paprikák hamar elkezdtek vizet veszteni, addig a kezelt állomány tárolhatósága hetekben mérhetően jobb volt.
Beltartalom oldalról nem tapasztaltunk eltérést, csak az úgynevezett pultontarthatóság volt a jelentős különbség.
Ha megfelelő talajjavító hidrogélt választunk, akkor a talajban kb. 3 évig őrzi meg víztározó és újra öntözésnél feltöltődő képességét, fokozatosan csökken a hatékonysága, majd maradékmentesen lebomlik.
Természetesen nem pótolja a tápanyagok utánpótlását és nem csodaszer, de egy olyan talajon, mint pl. nálunk a homoktalaj, egy nagyon víztakarékos és kiegyensúlyozott gazdálkodást eredményezett a növények ellenállósága oldaláról még ebben a nagy forróságban is. Paprika-, paradicsom-, chiliállományokon teszteltük.
Kiemelt kép: Pixabay
