A mozgékonyság becslésekor és a környezeti egységek közötti megoszlás vizsgálatakor számos tényező hatását kell figyelembe venni. A legfontosabb jellemzők az adszorpciós/deszorpciós tulajdonságok, a bemosódás és az illékonyság. Az alkalmazás során fellépő elsodródás és az eróziós folyamatok következtében való elmozdulás itt most nem kerül ismertetésre.

Adszorpció/deszorpció

A hatóanyag és a talaj adszorpciós/deszorpciós folyamatainak vizsgálata fontos adatokat szolgáltat a vegyület környezeti megoszlásának előrejelzéséhez. A talajba történő bemosódást és a nedves talajfelületről való elpárolgást az adszorpciós/deszorpciós egyensúly közvetlenül befolyásolja. Az adszorpciós/deszorpciós jellemzők meghatározása minden olyan növényvédő szer esetén szükséges, amely feltehetően eljut a talajba vagy a vízi környezetbe. A talajadszorpciós vizsgálatok előtt értékelni kell a vegyület stabilitását és ismerni kell a vizsgálandó vegyület vízoldhatóságát. A kísérleti talajok fizikai és kémiai jellemzőit előzőleg meg kell határozni.

A talajon történő adszorpció/deszorpció vizsgálatára a legszélesebb körben alkalmazott eljárás a rázatásos (Batch Equilibrium) módszer. Itt a talajt állandó hőmérsékleten, a hatóanyag ismert koncentrációjú vizes oldatával az egyensúly beállásáig rázatják, majd fázisszétválasztás után meghatározzák a vizes fázis növényvédőszer-koncentrációját. Az adszorpció leírására alkalmas matematikai modellek közül a leggyakrabban a Freundlich- és a Langmuir-típusú összefüggést alkalmazzák. A deszorpciós viselkedést jellemző adatok szintén fontos információkat nyújthatnak a vegyület környezetben való megoszlására vonatkozóan. A növényvédő szer/talaj rendszerben zajló szorpciós folyamatok kutatási területén alkalmazott vizsgálati módszerek köre folyamatosan bővül.

Forrás:

Konda L. (2003): Agrokémia és Talajtan (52) 1-2: 195-210