A téli madáretetés során a legtöbben a napraforgómag különféle etetőkben történő kihelyezésével oldják meg a madarak táplálását. Ez a szinte univerzális csemege meglehetősen sok madárfaj téli táplálására alkalmas.
A közismerten magevő madarak, a nagy, kúpos csőrrel rendelkező verebek, zöldikék, meggyvágók mellett szinte valamennyi cinegefajunk előszeretettel fogyasztja ezt a táplálékot. A napraforgómag magas olajtartalmánál fogva képes sok energiát biztosítani a madaraknak a hidegben, ugyanakkor magas és jó biológiai értékű fehérjetartalma révén nemcsak energiát biztosít, hanem a testüket is táplálja.
Van azonban néhány madárfaj, amely nem képes a napraforgómag feltörésére, így ezáltal képtelen is abból táplálkozni. Jellemzően ezek a kisebb termetű, kis csőrrel rendelkező cinkefélék, amelyek egyik különleges küllemű faja az őszapó.
Egységben az erő
Az őszapó (Aegithalos caudatus) meglehetősen kis testű madár, amely hazánkban őshonos költőfaj. A tél folyamán jellegzetesen kisebb (4-10 egyedből álló) csapatokban keresi fel a bokros, fás területeket. Mivel nem egy repülőművészről van szó, szüksége is van a sűrű, fás növényzet adta búvóhelyekre a szárnyas ragadozók, pl. a karvaly támadása ellen.
Bár ez az apró cinkeféle nem a gyors repülés bajnoka, ugyanakkor erre nem is nagyon van szüksége. Mivel szinte mindig kisebb csapatokban mozog, a több szem többet lát elve alapján a csapattársak éles szemei adta segítségben bízva sokszor teljesen zavartalanul repkednek még az emberek közelében is.
Az őszapó télen is kis csapatokban keresgéli táplálékát, és ritkán vegyülnek más, nagyobb testű cinkefélékkel. Még leginkább a szintén kis testű kékcinege, vagy barátcinege az a faj, amellyel alkalmi, laza kapcsolat alakulhat ki egy madárrajban, de ez sem gyakori.
Speciális etetési trükkök
Az őszapónak még a többi, kis testű és kis csőrű cinegefélénél is kisebb a csőre, így azzal képtelen a napraforgómag héjának feltörésére. Éppen ezért a tiszta napraforgómaggal feltöltött etetőkön hiába is várnánk ennek a nagyon kedves kis madárnak a felbukkanását.
Amennyiben szennyezett, vagy megtört, törmelékes napraforgómagunk van, úgy már esélyes az őszapó megjelenése is, mivel a már említett kisebb cinkefajokhoz hasonlóan apró csőre miatt tipikusan „törmelékevő” faj.
Ha nincs napraforgómag, amelyet megtörhetnénk nekik, ne keseredjünk el. Az őszapó rendkívül kedveli a közönséges sertészsírt, amelyet egy kilógatott fél dióban kifüggesztve, vagy a fák, bokrok ágaira kikenve könnyedén elláthatjuk élelemmel.
A madáretetés céljára lehetőleg a legolcsóbb, magasabb csöppenéspontú zsírt válasszuk, amely nem olvad meg egy melegebb téli napon, ha éppen rásüt a nap. E célból célszerű az etetés helyszínét a fák északi, északnyugati oldalán elhelyezni.
Az őszapó a többi cinkeféléhez hasonlóan kedveli a marhafaggyúba kevert magok keverékét is, amelyet gömb alakúra formázva és hálóba csomagolva „cinkegolyó” néven már igen sok helyen be lehet szerezni.
Ugyanakkor annak sem kell kétségbe esnie, aki nem jut hozzá cinkegolyóhoz. Ezek a madarak folyamatosan vándorolnak, télen is keresik a természetes táplálékot és meglepően sok dolgot képesek elfogyasztani.
Ilyen például a bokrok, fák ágaira felfutó erdei iszalag (Clematis vitalba) termése is, amelyet előszeretettel fogyasztanak. Olyan kertekben, ahol bőségesen terem ez a fás szárú, évelő gyomnövény, ott az őszapók rendszeres téli vendégek. A talajszinten ugyanakkor nem szívesen tartózkodnak, így nem célszerű bármilyen, a földre kiszórt táplálékkal etetni őket.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
