A kerti lomb körül minden évben nagy vita van. Egyesek elégetik, mert növényvédelmi oldalról próbálják alátámasztani a hosszú füstölgést. Mások komposztálnak, de van, aki otthagyja a gyepen, ágyásokban, mint talajtakarást.
Kinek van vajon igaza ebben a nagy lombcsatában? Vagy létezik a témában egyetlen jó megoldás? Nézzük a problémát egy kicsit távolabbról, hogy érzelemmentesen (inkább indulatoktól mentesen) tudjunk gondolkodni.
Van igazság a növényvédelmi kérdésben is
A kártevők és kórokozók áttelelő képletei sok esetben a lehulló lomb között telelnek át. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, akkor az égetésre lehet úgy is tekinteni, mint növényvédelmi “feladat”. De a helyzet ott lesz kérdéses, hogy az őszi lomb többnyire már nedves a hajnali dértől és lecsapódó párától. A nedves lomb viszont inkább csak füstölög és nem igazán ég, ami nagy környezetszennyezést is jelent, az üvegházhatású gázok képződése miatt sem ajánlott.
Tehát ha az égésről van szó, akkor a kártevők a hő hatására valóban elpusztulnak, de a másik oldalon ez nem egy környezetbarát megoldás.
Mi a helyzet a komposztálással?
Az allelopátiás növények, mint pl. a dió, lombjának komposztálhatósága mindig vita tárgyát képezi. A legnagyobb tábor azt vallja, hogy ne komposztáljuk, mert visszaveti a növények fejlődését, ha azt a komposztot juttatjuk vissza. A valóságban viszont az allelopatikus anyagok lebomlanak, ha tökéletes a komposztálódási folyamat.
Komposztálási folyamatból is többféle van, és sokan nem is igazán tudnak jól komposztálni. A tökéletes komposztálódásnál egy finomszemcsés, porhanyós, jó vízmegtartó képességű, magas mikrobiológiai értékű keverék keletkezik. A komposztban található giliszták, mikroorganizmusok munkájának köszönhetően viszont nagyon sok biokémiai folyamat megy végbe, többek között az allelopatikus anyagok nagy részének lebomlása, átalakulása is.
Tapasztalat: sok éve komposztáljuk a diófáról lehulló faleveleket és nem tapasztaltunk megfelelő komposztminőség mellett és komposztálási idő után visszaesést termésmennyiségben vagy növekedési erélyben. Évente közel 100 köbméter saját komposztunk van, melyhez öreg diófák is bőven adnak zöldhulladékot.
Hagyjuk vagy sem a lombot a gyepen, ágyásokban?
Az erdőkert rendszerű kertekben a lombot nem seperjük össze, hanem adott felületeken hagyjuk a növények között a talajon. Ilyenkor nemcsak egy védelmi réteg keletkezik a lomblevelekből, de búvóhely is lehet a hasznos állatoknak, és hozzájárul a természetes körforgáshoz is, mint szerves anyag.
A humusztartalom így tud nőni gyenge minőségű talajokon is, egyfajta természetes egyensúlyi állapot alakulhat ki.
Felmerülhet a kérdés, hogy a kártevők és kórokozók így védve maradnak-e? Részben igen. Viszont egy ökológiailag harmóniában lévő kertben idővel beáll egy olyan kényes egyensúly, ahol a kártevők mellett a hasznos rovarok és jótékony gombák, illetve a fontos egyéb mikroorganizmusok is otthonra találnak, és bár a kártevők nem tűnnek el, de a hasznos szervezetek miatt szinte észrevétlenek lesznek.
