Valójában bármilyen laza, jól szigetelő anyag ideális lehet talajtakarás céljára. Fontos észben tartani persze, hogy tavasszal ezt a takaróréteget el kell majd távolítani az ágyásokról, vagy legalább félre kell gereblyézni onnan. Érdemes tehát valamilyen könnyedén kezelhető anyagot használni.
A szalma, a tűlevelek, vagy akár a lehullott lomblevelek mind ideálisak erre a célra, hiszen nemcsak eltávolítani könnyű őket, hanem a talajba is bedolgozhatók. Ha a talaj nem fagy meg a területen karácsony utánig, akkor akár a karácsonyfa ágaival is letakarhatjuk az ágyásainkat.
A hó szintén remek szigetelőréteget képezhet az ágyáson, védelmet nyújtva ezzel a talajnak és a növényeknek is. Egyes növények saját maguk talajtakaróivá válnak, ha hagyják őket – ilyenek például a krizantémok is. Ha nem ültetett talajtakarót használunk, akkor is érdemes legalább egy réteg komposztot, trágyát vagy aprított lombot elteríteni az ágyásokon, hogy megakadályozzuk a talajeróziót. Ez különösen az olyan kertekben fontos, amelyek télire parlagon maradnak (pl. zöldségkertekben). Az örökzöld vagy félörökzöld bokrok, mint például a rododendronok és a bangiták pedig könnyedén kiszáradhatnak a hideg téli szelek miatt.
A fás szárú növények kevesebb védelmet igényelnek télen, mint a lágyszárúak. Egy 10-15 cm vastag réteg kéregtakaró vagy komposztréteg segíthet megőrizni gyökereik számára a talaj víztartalékait. Ügyelni kell arra, hogy ne közvetlenül a száruk körül terítsük el, különben kártevők költözhetnek a takarórétegbe. Továbbá, ha túl közel terítjük el a talajtakarót a növények töve körül, akkor sok nedvesség szorulhat majd a talajtakaró és a növények szára közé, ami ideális körülmény a gombás betegségek terjedéséhez. A téli talajtakarót csak akkor ajánlott eltávolítani tavasszal, ha már nem várható több fagy. Persze ezt nem mindig egyszerű megjósolni, hiszen hazánkban is láthattunk már tavaszi hóviharokat. Amikor azonban a talaj elkezd felolvadni és előreláthatólag nem várható fagy a következő hetekben, akkor ideje eltávolítani a téli talajtakarót az ágyásokról.
A talajtakaró növények vastag rétege a legjobb, amit az őszi kertnek adni tudunk. Magjaikkal vessük be a megüresedett ágyásokat, magas ágyásokat, gyümölcsöst, szőlőt, hogy kertünk talaját a legegyszerűbb módon szuper talajjá alakítsuk át. A takarónövényeket könnyű elvetni, nevelni és egyszerű őket a tavaszi talajba bedolgozni. Ilyenek például a pillangós és keresztes virágú növények, amelyek visszapótolják a talajba a tápanyagot. Ezek a növények zöldtrágyák és gyomelnyomók egyben. A terményt nem betakarítjuk, hanem elszáradás után mulcsként fennhagyjuk, tavasszal pedig beforgatásra kerül.
A keresztes virágú japánretket manapság már nálunk is ajánlják talajtakaró növényként. Különösen mélyre hatoló karógyökerei miatt alkalmazzák előszeretettel. 30-40 nap alatt jelentős zöld- és gyökértömeget fejleszt. Szőlőben, kukoricásban a sorok közé vethető talajjavítás céljából. Vagy szóba jöhet a köztes növényként a mustár is.
A pillangósok közül megemlíthetjük a sziki kendert, amely nemcsak a száraz körülményeket tűri és gyökérzetével hasznosítja a talaj tápanyagtartalmát, hanem a gyökérgümőiben élő nitrogénkötő baktériumok réven lényegében nitrogéntrágyázza is a talajt. Zöldségek és gyümölcsök között kiváló takarónövény. Elnyomja a fonálférgeket. Kb. 8-10 hétre van szüksége az első fagyok beállta előtt.
Az olaszperje szintén mélyre hatoló, nagy tömegű gyökérzetével tűnik ki. Szakemberek ajánlják az olaszperje és a japánretek együttes alkalmazását is. Választható még a lóbab, amely kb. az első fagyok körül a virágzás állapotáig jut el és a talaj nitrogéntartalmát növeli, vagy a facélia, ami a talaj foszfortartalmát növeli.
Forrás:
