Majdnem minden kertben vannak olyan területek, ahol kifejezetten száraz a talaj, és amelyeket az átlagosnál is több napsütés ér. Amennyiben jól választjuk meg az ide ültetett növényeket, meseszép ágyást alakíthatunk ki a legproblémásabb helyeken is.
Bármilyen palántákat is ültessünk azonban a száraz termőhelyekre, mindig ügyeljünk rá, hogy elegendő vizet kapjanak. A locsolást időzítsük az esti órákra, mert tűző napon a levelekre hulló vízpermet nagyítóként működik és a rajtuk áthatoló erős napsugarak megégethetik a zsenge növényeket.
Most azonban lássuk, mivel érdemes benépesítenünk a szóban forgó területeket!
Skarlát zsálya (Salvia horminum)
Magassága akár egy méteres is lehet a skarlát zsálya. Egynyári növény, 40 cm hosszú fürtökbe rendeződő virágokkal, melynek virágos hajtásából illatos fűszer és illóolaj is készül. A Földközi-tenger vidékén őshonos növény száraz, köves talajon is megél. Orsószerű gyökere akár 130 cm mélyre hatol, főgyökerét sűrűn borítják hajszálgyökerek. Tőlevelei meglehetősen nagyok, 15-20 cm szélesek, szürkészöldek, szélük csipkézett. Ibolyás, ritkán fehér színű virágait kedvelik a méhek és a dongók. Sötétbarna termése tojásdad makkocska, három éllel, ez egyenletlenül érik, pergésre hajlamos. Az elhullott magok a következő évben kicsíráznak. A növény illóolaj-termelésének kedveznek a hosszú, napsütéses órák. Hűvös, esős időben illóolaj-tartalma csökken, levelei azonban dúsabban nőnek. 25-30 fokos melegben érzi jól magát, ennek ellenére jól tűri a téli fagyokat is.
Cipruska (Santolina chamaecyparissus)
A sűrűn elágazó, kis termetű félcserje kerek, ezüstszürke lombjának magassága 20-60 cm. Évelő növény, melynek finoman fogazott, molyhos levelei aromás illatot árasztanak. A nyári hónapokban hozza apró, 1-2 cm nagyságú sárga, gomb alakú virágait, amelyek a levelek fölé nyúló virágzati szálon nőnek. Nem csak a kavicsos, száraz talajt és a tűző napot, de a szelet is jól viseli, az árnyékot azonban nem kedveli. Balkonládákban, mediterrán növények mellett és sziklakertekben egyaránt remekül mutat egész évben, mivel örökzöld, így a téli hónapokban sem dobja le a leveleit. Elvirágzás után célszerű (egyharmadára) visszavágni, különösen, ha szegélyként ültetjük ki a kertünkbe. Dugványozással és bujtással szaporítható, de aki kedvet érez hozzá, a magvetést is megpróbálhatja ősszel vagy tavasszal. Ez esettben a cserépbe tegyünk laza, homokos, jó vízelvezetésű földet, erre kerüljenek a magok és egy nagyon vékony homokréteg. A citrusmag ültetéshez hasonlóan ezúttal is tegyünk egy nejlonzacskót a cserépre, hogy kellőképpen meleg és párás legyen a levegő, a cserép alá pedig tegyünk vízzel teli tálkát. A nejlont akkor távolítsuk el, ha a hajtások elérik a falát.
Levendula stoechas változata
A füzéres vagy bóbitás levendulának is nevezett növény dús növésű bokrokban nő, melyek magassága eléri a 20-60 cm-t. Küllemre meglehetősen eltér a hagyományos levendulától: 2-3 cm hosszú levelei ezüstös színűek, bársonyos tapintásúak, és gyakran nemezesek a szürke szőröktől. A levelek pillangó alakban veszik körül a lila, fehér, rózsaszín vagy sötét bíborvörös bóbitás virágzatot. A füzéres virágokat színes murvalevelek díszítik, ettől még egzotikusabb küllemet kölcsönözve a növénynek. A bóbitás levendula napkedvelő, de vízigényes növény, ezért jó vízáteresztő talajba érdemes ültetni. Nem telel át, ezért érdemes átteleltetni, majd tavasszal újra kiültetni. Magról is szaporodik, de kényelmesebb és hatékonyabb dugványozással szaporítani.
Rozmaring (Rosmarinus officinalis)
Az illatos fűszernövény 1-1,5 méter magasra is megnő. Szára fás, kék, ibolyaszínű vagy mályvás árnyalatú virágokat hoz. Kámforos illata jól érezhető, leveleiből finom gyógytea, kenőcs, fürdő készíthető. Évelő, örökzöld félcserje, ám nem téltűrő, ezért érdemes inkább cserépbe ültetni és úgy a kertbe tenni, mert így az őszi hidegek beállta előtt be tudjuk vinni a házba áttelelni. Nagyon jól viseli a szárazságot, de homokos, humuszban gazdag talajban érzi a legjobban magát. Magvetéssel, dugványozással és bujtással is szaporítható. Leveleit, ha fűszernövényként vagy tealevélként szeretnénk felhasználni, célszerű az esti órákban leszedni, mert ilyenkor a legmagasabb az illóolaj tartalma. Könnyen kiszárítható, porrá őrölhető – ebben a formában nagyon sokáig eláll, és kitűnő ízesítője grill- és sült ételeknek.
Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)
Évelő növény, melynek magassága eléri az egy métert is. Mutatós, szárnyas levelei mellett bogernyőben nyíló sárga, apró virágokkal ékesíti a kertet. Gyöktörzsével erőteljesen terjed a kertben, ezért olyan helyre érdemes ültetni, ahol nem kell attól tartanunk, hogy más növényeket elnyom. Napos, világos helyen érzi jól magát, különleges talajigénye nincs, de a nyirkos humuszos talajban szebben fejlődik. Tőosztással és magról szaporítható.
Nemes gamandor (Teucrium chamaedrys)
Vöröses fürtvirágzattal rendelkező 15-30 cm magasra növő évelő növény. A sarlós gamandornak is nevezett dísznövény az európai és észak-afrikai mediterrán térségből származik. Finom illata miatt nem csak kertbe, de balkonládákba, cserepekbe is szívesen ültetik. Alacsony termetű, ajakos növény, melynek szára 10-30 cm hosszúra nő, félig kúszó töve enyhén fásodik.
Jól mutat oszlopok, teraszok gerendái mellett. Lila vagy rózsaszín alakos virágai 4-6 örvben nyílnak a nyár elején (májusban, júniusban), forrt csészeleveleik hegyes csúcsúak. Fogazott levelei tojásdadok, 2-3 cm hosszúak. Termése makkocska, de kúszó hajtással gyorsabban szaporodik. Nem csak dísznövény, de hasznos gyógynövény is, amelyből remek köszvény elleni krémek, illetve illóolajak készíthetők.
Muskotályzsálya (Salvia sclarea)
A hosszú rózsaszín vagy halványkék árnyalatú virágokat hozó kétéves mediterrán növény a nyár elejétől szeptemberig virágzik. Virágai intenzív balzsamos, aromás illatúak és nagyon mutatósak. Levelei nagyok, fűrészes szélűek, amelyek csodálatosan kiegészítik a magasba törő fáklyaszerűen álló virágokat. Roppant dekoratív növény, ami jól érzi magát a legnagyobb forróságban is. Nem telel át, ezért miután átteleltettük, a második évben érdemes csak kiültetni a kertbe. A humuszos talajban érzi a legjobban magát. A vízigénye nagy, rendszeres öntözést kíván. A napot, szárazságot a megfelelő vízellátottság mellett remekül tűri. Magvetéssel szaporítható. Nem csak dísznövény, hanem kedvelt gyógynövény is egyben, amelyből emésztést elősegítő teák, olajok készíthetők, de ételízesítésre is kitűnően alkalmas.
Forrás:
Atlasz Kiadó: Gyógy- és fűszernövény kalauz
Wikipedia
Terebess online
