Február első felében sorra dőltek meg a nappali és éjszakai hőmérsékleti melegrekordok, ami elősegítette a növények kényszernyugalmi állapotának megszűnését. Az egyébként is korán fakadó ribiszke- és köszmétefélék rügyei megpattantak, de néhány dísznövényféle is ugyanígy reagált az átlagosnál korábban jött tavaszias időre.
Az ősszel elvetett spenót, az őszi fokhagyma, az őszi fejessaláta sorra hozza újabb leveleit, de az átteleltetett póréhagyma és a leveleskel is friss leveleket mutat. A növények fejlődésével párhuzamosan sorra jelentkeznek a sürgősen megoldandó növényvédelmi problémák.
A téli álmukból felébredő katicabogár fajok lázasan kutatnak táplálék után a fák vesszein és a növekedésnek indult dísznövényeken. Nem is kell sokáig várniuk, mert ebben az időszakban már elkezdődik a ribiszke és az alma levélpirosító levéltetveinek a károsítása.
Kevésbé gyakorlott kertész szeme előtt ez csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már megtörtént a baj, az épphogy kifakadt levélkéken jellegzetes piros torzulásos foltok védelmében megtaláljuk a szívogató levéltetveket.
Az elszíneződést és a torzulást a levéltetvek szívogatása okozza. Ebben az időszakban olajos lemosó készítményekkel még megelőzhető a károsítás, rügyfakadás után már csak felszívódó hatású rovarölőkkel védekezhetünk.
Az őszibarackfák metszése előtt el kell végezni a rezes lemosó permetezést, mert ilyen hőmérsékleti viszonyok mellett, csapadékos időben fertőz a tafrinás levélfodrosodás.
A kórokozó kifejezetten hidegkedvelő kórokozó, és a rügypikkelyek közé bemosódva fertőzi meg a levélkezdeményeket, így rügyfakadáskor már eleve beteg levelek bújnak ki. A kórokozóra legérzékenyebbek a sárgahúsú és a nektarin típusú fajták.
Teendők metszés után
Gyümölcsfélétől függetlenül egyébként is aktuális a télvégi lemosó permetezés, lehetőleg a fák metszése után. Ilyenkor távolítsuk el (ha ősszel nem tettük meg) a sérült, beteg ágakat, szedjük le a gyümölcsmúmiákat, almafákon a vértetű kolóniákat drótkefézzük le, akárcsak a pajzstetű fertőzés nyomait, az atkatojásokat.
Ezután jöhet az alapos, lemosásszerű permetezés valamelyik lemosó készítménnyel. Ha nem találunk rovarfertőzésre utaló nyomokat, akkor elegendő a rezes-kénes kombináció, de abban az esetben, ha az előzőekben felsorolt kártevők nyomaival találkozunk, vagy már a tavalyi szezonban is meggyűlt velük a bajunk, akkor az olajat is tartalmazó kombinációkhoz kell folyamodnunk.
Az idei, tavaszias február érdekessége, hogy az üvegházi és a mezei molytetű már most aktivizálta magát. Legnagyobb tömegben a kertben telelt káposztaféléken (kelkáposzta, leveles kel), illetve néhány zöld levéllel telelő dísznövény (hunyorok, sásliliom) környezetében megbújva figyelhetjük meg.
Úgy tűnik, a téli fagyok nem gyérítették a kártevőt, tehát nagyon korai kártételre kell számítani. Most sárga ragacsos fogólapok kihelyezésével gyéríthetjük a molytetveket.