Sealicittel természetes módon, „belülről” csökkenthető a pergési veszteség.
Az őszi káposztarepce a napraforgó után a második legnagyobb vetésterülettel rendelkező olajnövényünk, melynek profitábilis termesztése nagy szaktudást és odafigyelést igényel. Az augusztus végén, szeptember elején elvetett repce valamikor a következő év júliusában kerül majd betakarításra, és a közben eltelt körülbelül 10 hónap alatt számos károsítótól kell a növényeket megvédeni. A gyomirtás, a növekedésszabályozás, a gombák és a rovarok elleni védelem miatt a repce folyamatos törődést igényel. A hibridek gondos megválasztása, a tápanyag-utánpótlás, a talajművelés, a vetés szintén sarkalatos pontjai a technológiának, melyeket az évek során szerzett tapasztalatok alapján tudunk a leghatékonyabban alkalmazni. A technológiai fegyelem szigorú betartása és persze az időjárás kedvező alakulása mellett a betakarítás közeledtével a repcetermesztő izgatottan várja, „vajon mit mutat majd a mázsa”. Sikerült-e a kitűzött termésszintet megközelíteni, elérni, netán túlszárnyalni?
Utoljára, de nem utolsósorban: a betakarítás technológiája
A repcetermesztés utolsó szántóföldi eleme a betakarítás, amelynek időzítésére szintén nagy figyelmet kell fordítani. Ha túl korán kezdjük az aratást, sérül az olajbeépülés a magvakba, ami egyrészt rontja a repcemag minőségét, másrészt az ezermagtömeg is kisebb lesz a vártnál, azaz kisebb lesz a betakarított termés. Az optimálisnál későbbi betakarítás során viszont megnő a kipergés mértéke, vagyis szintén termést veszítünk. A kipergett repcemagvak a terméscsökkenés mellett további problémákat okozhatnak, hiszen kikelve a következő kultúrában már gyomnövényként lesznek jelen a területen.
A repce virágzása a körülményektől függően általában 3-4 hétig is eltarthat, és a folyamatosan kinyíló és megtermékenyülő virágok miatt az érés sem lesz egyenletes, hiszen a korábban kinyílt virágokból hamarabb fejlődik ki a becő. A gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy a főhajtáson fejlődő virágok hamarabb nyílnak és termékenyülnek, mint az oldalágakon fejlődőek, így tehát eltérő időpontban fognak beérni is. Olyan időpontot választani a betakarításra, amely mind a korábban, mind pedig a később érő becők számára optimális, gyakorlatilag lehetetlen.
A becőfelnyílás megelőzésére, mérséklésére a különféle becőragasztók már évek óta a repcetermesztők rendelkezésére állnak. Alkalmazásuk a becősárgulás-érés során javasolt, ami viszont egy plusz permetezést igényel. Kétségtelen, hogy ezek a kezelések csökkentik a becők felnyílását és így a kipergést, de vannak korlátaik is. Hidas permetezőgéppel kipermetezve a becőragasztókat számolnunk kell azzal, hogy a permetezőgép bizonyos mértékig mechanikai sérüléseket fog okozni a becőkön, aminek során megnő a kipergés veszélye. Másrészt a kívánt hatékonyság eléréséhez a sűrű, mély becőréteg egyenletes le- és átpermetezése szükséges, ami nem mindig lehetséges.
Becőfelnyílás: természetes, de nemkívánatos
Ahhoz, hogy a becőfelnyílás folyamatát jobban megértsük, kicsit vizsgáljuk meg alaposabban ezt a kérdést. A természetben az érés után a magvak kiszóródása biztosítja egy adott növényfaj fennmaradását. Tulajdonképpen ez történik a repce estében is, hiszen a repcebecő felnyílása része a növény életciklusának, és alapvetően ugyanazt a feladatot tölti be, vagy is a faj túlélését, fennmaradását szolgálja. Csakhogy amíg a természetben a magvak kiszóródása szükséges, addig a repce esetében ez egy nemkívánatos jelenség, hiszen a betakarított termés mennyiségét csökkenti. Vagyis a kipergett magvak egy olyan részét képviselik a termésnek, amelyet megtermeltünk ugyan, de nem takarítottunk be, azaz veszteség. Hogy ez mekkora, azt sokszor csak becsülni tudjuk a tarlón kikelő árvakelések mennyiségéből, de súlyos esetben a termés 5-10 %-át is elérheti.
De mi lenne, ha jóval korábban be tudnánk avatkozni a becőfelnyílás mérséklésébe, és az erre a célra szánt készítményt nem kellene külön kipermetezni, hanem össze lehetne kötni egy tervezett permetezéssel? Na itt jön képbe a Sealicit!
A Sealicit DNS-szinten hat
A Sealicit hatóanyaga az Ascophyllum nodosum nevű barna tengeri algából kivont, biológiailag aktív anyagok (poliszacharidok, hormonok stb.) együttese. Ezeket az anyagokat egy különleges technológiával vonják ki az algából, és választják szét őket (PSI® = Plant Signalling Induction). Attól függően, hogy az így kivont „biomolekulákból” melyeket és milyen mennyiségben és arányban keverjük össze, olyan anyagot kapunk, amelyet a növényre permetezve befolyásolni tudjuk bizonyos tulajdonságait, reakcióit (1. ábra).
És itt egy kicsit, ha csak nagyon felszínesen is, de kalandozzunk el a genetika világában. Mint ahogyan fentebb szó volt róla, a becő felnyílása természetes folyamat. A becőben történő lignintermelés megindulásával és felhalmozódásával kezdődik, aminek következtében megindul a becőben a fásodás. Vagyis a becő folyamatosan elveszíti a rugalmasságát, egyre merevebbé és törékenyebbé válik, majd végül felreped. A lignintermelés megindulását és felhalmozódását az érés közeledtével bizonyos fehérjék indítják el, melyeknek a termelődését gének szabályozzák (2. ábra).
A gének olyan nukleinsavszakaszok a DNS-ben vagy az RNS-ben, amelyek a szervezet működését és növekedését befolyásoló fehérjék szabályozásához és előállításához szükséges információkat tartalmazzák. Molekuláris biológiai értelemben a gén a DNS olyan része, amelyet a sejt mRNS-be ír át, majd a fehérjeszintézis során, annak egy részéből származó információ alapján, fehérjét készít. A sejt vagy a szervezet génjeiben tárolt információk összességét, egy egyed genetikai felépítését nevezzük genotípusnak. Valójában ritka, hogy egy gén önmaga határoz meg egy tulajdonságot. A legtöbb esetben a gén (illetve több gén) és a környezeti hatások közötti szoros összhang játszik ebben szerepet. Ennek az összhangnak az eredményét nevezzük fenotípusnak, vagyis a fenotípus egy adott élőlény megfigyelhető jellemzőinek vagy adottságainak összességét jelenti. Egy egyed fenotípusán érthetjük teljes fizikai megjelenését vagy egy specifikus jelleg megjelenését (fenotípus = genotípus + környezet). Leegyszerűsítve, a génekben tárolt tulajdonság megjelenését a környezet megváltoztathatja, azaz a génben tárolt információ másképpen jelenik meg. Ezt nevezzük génkifejeződésnek (génexpresszió).
A Sealicit alkalmazása során is ez a folyamat játszódik le a növényben. A készítmény kipermetezését követően a benne lévő meghatározott típusú, mennyiségű és arányú „biomolekulák” olyan körülményeket teremtenek a repcenövényben, amelyek befolyásolják, lassítják a lignintermelődésért felelés DNS-szakasz (IND gén) működését, így a lignintermelés sokkal visszafogottabb lesz, és a becő tovább megtartja a rugalmasságát, tehát nem nyílik fel. Alapesetben az IND gén kifejeződése (génexpressziója) normális, vagyis az érés beindulásával beindul a lignintermelés is. Ha sikerül ennek az IND génnek a génkifejeződését, megnyilvánulását visszafogni, akkor a lignintermelés jelentősen kisebb mértékű lesz. A lignintermelés megindulását viszont nemcsak a természetes elindulása válthatja ki, hanem stresszhatás is. A Sealicit alkalmazásával az IND gén aktivitásának visszafogására ekkor is van lehetőség (3. ábra).
És mikor alkalmazzuk a Sealicitet? Mivel a fenti folyamat beindulásához hosszabb idő kell, a Sealicit alkalmazását jóval az érés előtt javasoljuk. A kísérleti eredmények és (ahol már a repcetermesztők számára a Sealicittel elérhetők) a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kijuttatásra alkalmas időpont rendkívül tág, a szárba indulás kezdetétől addig tart, amíg a fővirágzat egyedi bimbói már elkülöníthetők (BBCH 30–55). Az alkalmazandó dózis 1,0 l/ha. A készítmény kipermetezhető rovarölő és gombaölő szerekkel egyaránt, ezért az alkalmazása nem igényel plusz permetezést. Mivel a hatóanyagok felszívódnak a növénybe és egyenletesen oszlanak el, nem lesznek „kezeletlen” részek. A kezelést még akkor el tudjuk végezni, amikor még nem okozunk mechanikai sérüléseket a permetezőgéppel a növényeken.
A repce aratásának optimális ideje eléggé szűk intervallum. Ha az optimális időből valamilyen okból kicsúszunk (időjárás, kombájn meghibásodása stb.), az fokozottan növeli a kipergés veszélyét. A Sealicit alkalmazásával ebben az esetben is kisebb veszteséggel takarítható be a termés (4. ábra).
Mi a Sealicit előnye a hagyományos becőragasztókkal szemben?
- Felszívódó hatásának köszönhetően egyenletesen oszlik el a növényben, biztosítva ezzel az egyenletes „belső fedettséget”.
- Tág, rugalmas felhasználási idő (BBCH 30–55).
- Becősérülés veszélye nélkül alkalmazható.
- Gombaölő, rovarölő szerekkel jól keverhető, kijuttatása nem igényel plusz permetezést.
- Barnaalga-kivonat, mely 100%-ban természetes és fenntartható.
Molnár Szabolcs
fejlesztési vezető
Nufarm Hungária Kft.
www.nufarm.com/hu
