A komposzt tulajdonságai, eredete és alkalmazása

Komposzt készítése évszázadok óta különböző hulladékokból, hogy ezzel trágyázzák a növényeiket. A görög költő, Homérosz már a Kr. e. 8. században beszámolt az Odüsszeusz udvarában érlelt aromás trágyadombról, amelyet később a földeken terítettek szét. De vajon milyen különleges és titokzatos szuper-erő teszi a komposztot olyan értékessé az ember számára, hogy a kertészek sokszor már „fekete aranyaként” emlegetik? Cikkünkben bővebben olvashat a kialakulásáról és eredetéről, tulajdonságairól és alkalmazásáról.

Mit tudunk a komposztról?

A komposzt olyan elhullott szerves anyagokból álló végtermék, amelynek „építőelemei” rothadási folyamatokon mentek keresztül. A rothadás során a bomlás először a levegőt használó mikroorganizmusok által megy végbe. Ezek úgy bontják le a szerves anyagok egy részét, hogy az gáz formájában szén-dioxidként a levegőbe távozik. A folyamat során a nyersanyagok lassan egyre apróbb részekre, végül pedig akár különálló molekulákra vagy atomokra bomlanak. Ezekből az „elemekből” a „humifikáció” (humuszképződés) során újfajta anyagok, nevezetesen huminsavak („humuszmolekulák”) keletkeznek. Ezek a savak és az agyagrészecskékkel kémiailag egyesülve olyan látható morzsákat és szemcséket alkotnak, amelyeket komposztként vagy humuszként ismerünk fel.

Most talán azon tűnődik, hogy pontosan mi a különbség a humusz és a komposzt között, ami egy nagyon jogos kérdés. A „komposzt” szó a latin compositum szóból származik, ami nagyjából azt jelenti, hogy „ami összeáll”. Az elnevezés tehát azokra a különböző alapanyagokra utal, amelyekből a komposztáló – azaz az ember – humuszt képez. A komposztról mondható, hogy egyfajta humusz. A humusz viszont természetes úton is képződik, ezért nem azonos a komposzttal.

Miből áll a komposzt?

Mint minden, ami organikusan fejlődik – vagyis az állatok, a növények, a gombák vagy akár az algák –, a komposztálható hulladék is különböző arányú szénvegyületekből áll. A növények sejtfalai például nagyrészt cellulózból, hemicellulózból és pektinből állnak. Ezek mindegyike szénhidrát, azaz olyan szénvegyület, amely oxigén- és hidrogénkötésekkel is rendelkezik, és molekuláris szinten hosszú, stabil láncokat alkotva kapcsolódik egymáshoz. Amikor egy sejtfalat megesznek és megemésztik a mikroorganizmusok, tulajdonképpen ugyanaz történik, mint amikor szénhidrátokat eszünk, például egy szelet kenyér formájában: a szénvegyületek a sejtlégzés során átalakulnak, és energiát termelnek, majd a szén-dioxid (CO2) végtermékként vízzel együtt kilégzésre kerül.

Összefoglaló: Mit kell megjegyeznünk a komposztról?

• Humusszá alakított rothasztott anyag.
• A kifejezés az emberek által összeállított különböző humuszos alapanyagokra utal.
• A komposzt humuszmolekulákból áll, amelyek önmagukban és agyagszemcsékkel együtt szemmel látható részecskéket alkotnak.
• A komposztálás során szén-dioxid szabadul fel, mivel a mikroorganizmusok az anyagában lévő szénvegyületekkel táplálkoznak.

A komposztnak a tulajdonságai

A komposzt általában – a rothadás mértékétől függően – durva és szálas vagy barnás és morzsás, és gyakran mondják, hogy kellemes, „fás” illatot áraszt. Körülbelül kétszer olyan nehéz, mint a tőzeg és fele olyan nehéz, mint a homok. A komposzt számos közepes méretű pórussal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy javítsa a talaj levegőztetését és a vízháztartást. Az alapanyagoktól függően enyhén savas, semleges vagy akár enyhén lúgos is lehet. Tápanyagtartalma az alapanyagoktól és az érlelési időtől függ: lehet nagyon magas vagy nagyon alacsony. A nitrogén, a foszfor és a kálium – a növények három fő tápanyaga – egyensúlyban lehetnek egymással, de a foszfor és a kálium aránya gyakran jelentősen megnő a nitrogénhez képest. A komposzt általában minden olyan nyomelemet tartalmaz, amelyre a növényeknek szükségük van. A komposztálás talajra és növényekre gyakorolt hatása is jelentősen eltérhet: míg az érett, tápanyagszegény, zöld komposzt a humusztartalom növelésével fenntarthatóan javítja a talaj tulajdonságait, addig a friss, tápanyagban gazdag szerves komposzt jobban használható a növények trágyázására, mert sok tápanyagot szabadít fel, de nem növeli a talaj humusztartalmát.

A komposzt rothadásának mértéke: A rothadás mértéke a stabilitását jelzi a mikroorganizmusok által végzett lebomlás szempontjából. A talajban tehát a komposztnak a kijuttatásakor a rothadási foktól függően különböző mértékben történik a lebomlás. A stabilitás a rothadási fok és az érettségének növekedésével nő, míg a tápanyagok felszabadításának képessége csökken. Ennek oka a humifikációban keresendő, mivel ilyenkor a bomlás után felszabaduló szerves építőelemekből új, stabil humuszmolekulák keletkeznek, amelyek immúnisak a lebomlásra. A nyers komposztanyag rothadási foka a legalacsonyabb, azaz 1-es, a friss komposztnak a rothadási foka 2-es vagy 3-as, a kész komposzté pedig 4-es vagy 5-ös.

Összefoglaló: A tulajdonságai

• A tulajdonságai a nyersanyagoktól és a rothadási foktól függenek.
• Durva és rostos, vagy barnás-morzsalékos, vagy a kettő keveréke.
• Kellemes, fás aromájú.
• Nehezebb, mint a tőzeg, de könnyebb, mint a homok.
• A komposzt sok közepes méretű pórusú, ami magyarázatot ad a megfelelő víz- és levegőellátottságra.
• pH-értéke 6,2 és 8,4 között van.
• Tápanyagtartalma a nagyon alacsonytól 50 térfogatszázalékig terjed.
• Sok foszfort és káliumot, és általában kevesebb nitrogént, valamint nyomelemeket tartalmaz.
• Növényi trágyaként vagy talajjavítóként – vagy mindkettőként – működik.

Honnan származik a komposzt?

Mint ahogyan azt már említettük, a humusz egy mesterséges formája. A humusz a fentiekben vázolt folyamatok útján számos természetes helyen is létrejöhet, ahol elegendő szerves hulladék és mikroorganizmusok vannak jelen. Itt egy különleges aranyszabály érvényes: ha az érintett mikroorganizmusok életfeltételei tűrhetőek, de nem teljesen ideálisak, akkor sokkal több humusz keletkezik, mint amennyi tápanyag felszabadul. És ezzel meg is van a magyarázat az erdőkben és mocsarakban található vastag humuszrétegekre: ezeken a helyeken általában túl savas vagy túl nedves a talaj a mikroorganizmusok számára – ráadásul sok más ilyen humusztermelő hely is van. A humuszosodás az Ön kertjében is létrejöhet, ha csak egy kicsit is megismeri a humuszosodást elősegítő feltételek szabályozásának módját.

Komposztáló giliszták és más komposztálók

Valószínűleg már most is tisztában van azzal, hogy a komposztálás semmiképpen sem kizárólag egy mechanikus vagy kémiai, hanem sokkal inkább egy biológiai folyamat. Ennek során a talaj növény- és állatvilágának különböző szereplői együttműködve végzik el a komposztálást. A komposztban különösen magas az egy térfogatra jutó mikroorganizmusok száma, hiszen itt igazi csemege várja őket. Egy köbméter nem kevesebb, mint 10 kilogramm élő szervezetet tartalmaz! Az érintett élőlények csoportjai közé tartoznak a baktériumok, a gombák és más egysejtűek, a fonálférgek, a rovarok és lárváik, az atkák, a különböző nemzetséghez tartozó földigiliszták, az ászkarákok, az ikerszelvényesek és a csigák. Az uralkodó életkörülményektől függően a növény- és állatvilág összetétele eltérő lehet. Feladataik közé tartozik a szerves eredetű anyagok lebontása, humifikálása, kémiai átalakítása, összekeverése és lebontása. Természetesen mindezt nem azért teszik, hogy nekünk örömet szerezzenek: inkább táplálkozni és szaporodni jönnek, ha optimális életkörülményeket találnak. Ezek közé tartozik a szerves anyagok jelenléte, a megfelelő nedvesség és oxigén, az enyhén savas vagy enyhén lúgos pH-érték és a lehető legmelegebb hőmérséklet. Ha az összes szerves anyag humusszá alakult, a baktériumok elpusztulnak vagy elvándorolnak.

Nem árt tudni – Hatékony mikroorganizmusok (EM): A kereskedelemben kapható különböző, széles körben elterjedt mikroorganizmusok (például élesztőgombák és baktériumok) keverékeit EM-nek nevezik, amelyek a komposztban, a Bokashi erjesztésben vagy a szennyvíztisztító telepeken adalékként a szükséges anyagcsere-folyamatok felgyorsítására szolgálnak. A felhasználás során a por alapú keverékeket cukoroldattal kombinálják és hosszú ideig melegen tartják. Ezt követően a mikroorganizmusokat „aktiváltnak” nevezzük, mivel a cukoroldat lehetővé tette számukra, hogy a kezdeti állandó inaktív formájukból aktív mikroorganizmusokká alakuljanak és erősen elszaporodjanak. Ezután a cukros vízzel a feldolgozandó anyagra öntik őket. Sajnos az EM alkalmazásának hatásait még nem sikerült bizonyítani, és még mindig vannak megalapozott kétségek azzal kapcsolatban, hogy a megfigyelt eredmények valóban a mikroorganizmusoknak vagy egyszerűen csak a cukoroldatnak köszönhetőek-e. Emiatt nem tudunk szakmailag indokolt ajánlást megfogalmazni az EM komposztálásban történő alkalmazásával kapcsolatban.

Újrahasznosító központokból származó komposztok

Az újrahasznosító központokban értékesített komposztot a zöldhulladékból és a szerves hulladékgyűjtőből származó szerves hulladékból állítják elő. A terméktől függően az alacsony tápanyagtartalmú és a tápanyagban gazdag anyagokat komposztálják, és együtt vagy külön-külön értékesítik őket. A zöld komposzt alacsonyabb tápanyagtartalmú, míg a szerves magasabb tápanyagtartalmú. Különböző komposztáló rendszerek is léteznek, amelyek némelyike hatalmas mennyiségű komposztanyagot képes feldolgozni. Ezek a hagyományos hordós komposztálástól és a folyamatosan alkalmazott „utazó hordóktól” a nyomás alatt lévő, levegőztetett rothasztó tornyokig vagy az akár 1000 köbméter térfogatú tartályokig terjednek, amelyek a komposztanyagot dinamikusan, folyamatosan keringtetik. Természetesen nem minden újrahasznosító központ működtet ilyen létesítményt – ezeket csak olyan területeken használják, ahol sok anyagot kell gyorsan feldolgozni.

Meleg és hideg komposztálás: Ha egyszerre sok komposztanyag keletkezik, mint például az újrahasznosító központokban, akkor egy menetben egy új komposzthalom, azaz egy komposztkupac jön létre. Ennek következtében a bomlási folyamatok nem rétegenként mennek végbe (mint a háztartási komposztkupacban), hanem az összes anyag esetében egyszerre. A mikroorganizmusok élettani folyamatainak eredményeképpen sok hő keletkezik. Ráadásul egy nagy komposztkupacnak saját szigetelése van, ami 60-80 °C-os maghőmérsékletet eredményezhet. Mivel az intenzív rothadásnak ez a szakasza több hétig tart, a teljes térfogatot egyszer, szisztematikus átmozgatással erősen fel lehet fűteni. Ily módon a kórokozók és a gyomnövények magjai elpusztulnak, így steril lesz. A magánkézben lévő komposztkupac a réteges felhalmozás miatt csak jóval alacsonyabb hőmérsékletet képes elérni, és ezért sajnos magában hordozhatja a különböző növényi betegségek csíráit és kórokozóit.

Készítsen saját komposztot!

A természetben az Ön közbenjárása nélkül is folyamatosan képződik humusz. A mögöttes folyamatokat azonban kihasználhatja, és maga is előállíthat kiváló minőségű szerves trágyát vagy talajjavító anyagot, és eközben tehermentesítheti a szerves vagy egyéb hulladékgyűjtőjét. Néhány pontban összefoglaltuk azokat a lépéseket, amelyekkel saját komposztot készíthet.

• Válasszon egy komposztálót: egy egyszerű komposztálót, egy gyors- vagy hőkomposztálót, esetleg egy mozgatható (guruló) komposztálót.
• Keressen egy megfelelő helyet: ez félig árnyékos, védett helyen, a kertben, szabad és porhanyós, egészséges talajon legyen.
• Készítse el a komposztot: halmozza fel a komposztanyagot; a durva, szilárd anyagot felváltva a puha, tápanyagban gazdag anyaggal. Szükség lehet mész vagy nitrogénműtrágya kiszórására is.
• A kész komposzt rétegezése vagy egy kanna komposzttea ugyanolyan gyorsító hatású, mint a komposztindítók vagy komposztgyorsítók használata.
• A komposztot vagy nagyon gondosan rétegezze, vagy – ha szükséges és lehetséges – évente egyszer forgassa át, hogy az optimális keveredést és levegőztetést biztosítsa.
• A legjobb körülmények között négy-nyolc hét múlva készül el a friss komposzt, amelyet műtrágyaként használhat.
• Hat hónap elteltével kész komposztot kap, amely trágyázásra és talajjavításra egyaránt használható.
• Két-három év múlva érett komposztot kapunk, amely erősen feljavítja a talajt.

Komposzttea készítése

A komposzttea alapja hasonló módon készül, mint ahogyan a fent említett hatékony mikroorganizmusok (EM) aktiválódnak. A mikroorganizmusok forrása azonban ebben az esetben nem egy megvásárolt keverék, hanem néhány grammnyi komposzt. A cukrot vagy szirupot vízben összekeverjük a komposzttal, majd 25 °C-on egy napig állni hagyjuk. Itt is fontos a jó oxigénellátás, amit levegő befúvásával vagy keverőberendezéssel biztosítunk. A lében gyorsan el kell szaporodniuk a komposzthoz tartozó mikroorganizmusoknak. Ezután beolthatja vele a talajt vagy a komposztot, hogy elősegítse a biológiai aktivitást. A különböző internetes fórumokon a növények komposztteával való permetezését is ajánlják, a növényekre szánt hasznáról azonban ritkán vagy csak nagyon felületesen esik szó. A talajban élő mikroorganizmusok nem találnak élőhelyet a növényen, és maguktól nem telepednének meg rajta, ezért a pozitív hatás elsőre valószínűtlennek tűnik. Ugyanakkor a komposztindítóként való használata és a mikrobiális aktivitás növelése az ültetési területeken, a szerves anyag (pl. mulcs) egyidejű bevitelével, pozitív hatást eredményezhet. Ez különösen a nagyon szegény, csekély biológiai aktivitású talajok újonnan alkalmazott komposztjaira vonatkozik. Kérdéses, hogy nem lenne-e legalább akkora hatása annak, ha magát a komposztot alkalmaznák.

Komposzttea készítése házilag

• Öntsön 100 liter esővizet vagy kútvizet egy tiszta tartályba (például egy esővizes hordóba). Ha csapvizet használ, akkor azt előtte körülbelül hét napig állni kell hagyni, időnként megkeverve.
• Melegítse fel a vizet kb. 25 °C-ra egy merülőfűtővel (100-150 W).
• Oldjon fel a vízben 500 g cukorrépaszirupot, keverjen bele 250 g kőzetport, keverjen bele 500 g komposztot, vagy lógassa be egy nagy térfogatú hálóban.
• Kapcsolja be a kerti levegőztető szivattyút (lehetőleg karbonátorral).
• Hagyja állni 12-18 órán át, majd eressze le, szükség esetén szűrje le, hígítsa esővízzel, kútvízzel vagy állott csapvízzel (talajkezelés esetén 1:5 arányban, komposztkezelés esetén 1:1 arányban), és négy órán belül juttassa ki.
• Alaposan tisztítsa meg a komposzttea-tárolót.

Nem árt tudni: Mivel a komposzttea és az EM számos leírt hatása még nem bizonyított minden kétséget kizáróan, kevés kereskedelmi mezőgazdasági és hulladékgazdálkodási vállalat támaszkodik e módszerek bármelyikére. Ennek ellenére a vállalatok számára nagyobb volumenű termelésre alkalmas eszközök már forgalomban vannak. Ez azonban egyelőre inkább egy alternatív megközelítés, ezért nem tanácsoljuk, hogy bármiben is bízzunk, amit a képviselői hirdetnek. A magán- és tudományos alkalmazások során évek óta mindenesetre bebizonyosodott, hogy az alkalmazása javítja a talajt.

Összefoglalás: Honnan származik?

• A humusz különböző természetes helyeken eltérő mennyiségben képződik, a kertjébe is bekerülhet virágföld formájában – erre a legjobb példa a tőzeg.
• Mindig számtalan, változatos összetételű mikroorganizmus tevékenysége révén jön létre
• Komposztot vásárolhat az újrahasznosító központokban, vagy saját maga is előállíthatja a saját komposzt-dombján.
• A hatékony mikroorganizmusokat, illetve a komposztteákat a hasznos mikroorganizmusok szaporítása érdekében hozzák létre, majd hígított formában a talajba és a komposztba juttatják őket. A hatás azonban eddig még nemigen volt definiálva vagy bizonyítva.

Hogyan kell helyesen kiszórni a komposztot?

A komposztnak számos előnyös tulajdonsága van, amely javítja a termőföldet és a növények növekedését. A kijuttatásakor azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy különböző mértékben lebomlott és humifikálódott anyagok különböző keverékeinek gyűjtőfogalma, és ennek megfelelően a tulajdonságai sem állandóak. Alapvetően a következő alkalmazási lehetőségek állnak rendelkezésre:

• Kész komposztok használata a növények és a talaj trágyázására.
• Mulcsozás és trágyázás friss komposzttal.
• Kész vagy érett komposztot felszíni kijuttatása ágyásjavítás céljából.
• Földdel vagy más adalékanyagokkal való összekeverés saját virágföld készítése céljából.
• A gyep és a cserjék számára előnyös a komposzttal való ellátottság.
• A pontos felhasználási területtől függően más-más típusú, más tulajdonságokkal rendelkező komposzt a legmegfelelőbb.

Komposzt a mezőgazdaságban

A mezőgazdaságban is kitűnően felhasználható. A talaj egészségére és a termésre gyakorolt pozitív hatását már számos tanulmány bizonyította. Az embernek lassan fel kellene tenniük maguknak is a kérdést: miért nem kerül több „fekete arany” a legelőkre és a szántóföldekre? Természetesen, mint minden más műtrágya-fajta, ez is a törvényi előírások hatálya alá tartozik, amelyek szabályozzák, hogy milyen mennyiségben, mikor, milyen területen és milyen növények termesztésére lehet felhasználni.

A gazdálkodóknak, a kertészeti áruházaknak és a faiskoláknak is nyilvántartást kell vezetniük a műtrágya-kihelyezésekről. Különösen a nitrogénbevitellel kapcsolatos adatokat kell pontosan rögzíteni és szúrópróbaszerűen ellenőrizni. A mezőgazdasági vállalkozások kiszámítják a műtrágyaigényüket az alábbi szempontok alapján:

• A terményeltávolítás okozta kivonás.
• A talajban jelen lévő nitrogéntartalom.
• A nitrogén feltöltődése a szerves anyagok révén.
• A nitrogén feltöltődése a korábbi növénytermesztések növényi maradványaiból.
• A nitrogén feltöltődése a korábbi zöldtrágyázásból.
• A nitrogén feltöltődése a három előző év szerves trágyázásából.

Ezt a listát összevetik a növény tápanyagszükségletével, és ehhez igazítják a jövőbeli trágyázást. A „tápanyag-összehasonlításban” az évente bejelentett nitrogénbeviteleket és -kivonásokat egymással szemben kiegyenlítik, és azoknak a lehető legnagyobb mértékben ki kell egyenlítődniük, vagy legalábbis nem szabad meghaladniuk a meghatározott határértékeket.

Összefoglaló: Komposztról a mezőgazdaságban

• A komposzttal történő trágyázás pozitív hatással van a talaj egészségére és a termésre nézve.
• A komposztot jelenleg nagyon nehéz figyelembe venni a műtrágyaszükséglet kiszámításánál és a tápanyagszükséglet-összehasonlításnál, ez jelenleg még inkább megnehezíti a komposzt mezőgazdasági felhasználását.

Forrás: https://plantura.garden/uk/gardening-tips/compost/what-is-compost