Amit a puszpáng neveléséről tudni kell

A buxus (Buxus), vagy más néven puszpáng igencsak sok kertész és kertbarát szívében foglal el különleges helyet, hiszen a 19. század óta elválaszthatatlanul hozzátartozik a díszkertek fenséges látványához. Ezek az örökzöld növények fa, bokor, sövény vagy árnyékolók, illetve (mivel könnyen metszhetők és alakíthatók) olykor különböző állatok formájában díszítik a kertek és parkok pázsitjait. Ahhoz azonban, hogy a buxusa szépen fejlődjön, nem árt, ha megfogad néhány jó tanácsot. Olvasson tovább, hogy az ültetéstől a gondozáson át egészen a szaporításig vagy a teleltetésig mindent megtudjon erről a meseszép örökzöld cserjéről.

Érdekességek a Buxusról

• A puszpáng neve a latin „buxus” és az ógörög „púxos” szóból származik.
• Az ókori Görögországban rengeteg tárgyat készítettek a puszpáng fájából. Ma hangszerek és hangszer-alkatrészek, rózsafüzérek, esztergált dísztárgyak készülnek belőle.
• A buxusfélék családjába (Buxaceae) világszerte 70 faj tartozik.
• A buxusokat leggyakrabban cserjeként vagy sövényként nevelik, de faként is elültethetjük – ez esetben kicsi és lassan növő (egy év alatt mindössze 10-20 centimétert növő) fával kell számolnunk:
• A puszpáng levelei örökzöldek, sötétzöldek és bőrszerűek. A növény helyigénye meglehetősen csekély és általában kevés karbantartást igényel.
• Jól bírja a gyakori metszést.

A buxus megvásárlása

A buxus vásárlásakor győződjön meg arról, hogy a kiválasztott növény egészséges és megfelelően gondozott. Ellenőrizze, hogy nem tapasztalja-e bármilyen betegség vagy kártevők jeleit a növényen. A buxus levélzetnek dúsnak és élénk zöldnek kell lennie. Ne felejtse el ellenőrizni a gyökereket is!

A buxusfákat kertészeti központokban, barkácsáruházakban vagy faiskolákban lehet megvásárolni. Számos online kiskereskedő is kínál buxusokat, amelyeket közvetlenül az otthonába szállítanak. Érdemes mindig akár drágább, de egészséges, jó kinézetű növényt vásárolni.

Buxus fajok

A kertészek körében két faj, a Buxus sempervirens és a Buxus microphylla a legnépszerűbb. A Buxus sempervirens, a közönséges puszpáng, amely a mediterrán térségben őshonos. A Buxus microphylla, a japán vagy kislevelű puszpáng Koreából származik, ugyanakkor Japánban is már évszázadok óta termesztik. A következőkben e két faj legnépszerűbb alfajait mutatjuk be.

Buxus sempervirens:

• „Suffruticosa”: A virágágyások szegélynövényeként, illetve szegélyek kialakítására legalkalmasabb fajta. Hosszúkás, közepes méretű, világoszöld leveleket képez, és általában nem magasabb 50 cm-nél.
• „Blauer Heinz”: Ez a fajta szintén alkalmas szegélyekbe, mivel alacsony növekedésű és fagyálló. A levelek enyhén kékes árnyalatúak.
• „Aurea Pendula”: Ez a faj különleges levélszínezete miatt érdekes. A frissen kihajtott levelei ugyanis aranysárga színűek, ám később fokozatosan mély zöldre színeződnek.
• „Globosa”: Amennyiben gömb alakú buxusra vágyik, mindenképp ezt a típust válassza, mivel természetesen is gömbölyded formájúra nő.

Buxus microphylla:

• „Faulkner”: A Buxus microphylla egyik igencsak népszerű alfaja, amely fényes olajzöld leveleket hoz, ráadásul igencsak szívós, mivel jól viseli mind a szárazságot, mint a hideget. A Faulkner buxusok szépen és gyorsan bokrosodnak, ezért jól használhatók talajtakaró növényekként.
• „Herrenhausen” Ez egy másik kedvelt buxusfajta, amely különösen alkalmas sövénynek vagy ágyásszegélynek, mivel meglehetősen kicsi, viszont ellenálló a gombás megbetegedésekkel szemben.

A buxus elültetésének optimális körülményei

A buxusok nagyon sok helyen megélnek, de a növekedésük ideális feltételeinek megteremtéséhez figyelembe kell vennünk a következőket.

• A buxusok ideális helye mindig napos és meleg kell, hogy legyen.
• A buxusok a reggeli és késő délutáni napsütést kedvelik, az erős déli napot nem szívelik.
• Ügyeljünk arra, hogy a buxus talaja laza és jó vízelvezetésű legyen. Ha a talaj túl tömör, dolgozzunk bele homokot, hogy elkerüljük a vízpangást.
• A 6,5 és 7,5 közötti pH-értékkel rendelkező, enyhén nedves, lúgos talaj ideális feltételeket biztosít a buxus növekedéséhez.

A buxus ültetéséhez legoptimálisabb hely:

• Napos vagy félárnyékos
• A talaja laza szerkezetű és jó vízelvezetésű
• Humuszban gazdag
• pH-értéke 6,5 és 7,5 között van

A buxusokat tavasszal, március és május között célszerű elültetni. A cserje ültetéséhez ásson egy kellően nagy ültetőgödröt. Ezután tegye be a buxust a gödör közepébe, majd – lehetőleg komposzttal dúsított földdel – töltse fel a kiásott gödröt, és öntözze meg alaposan. Ha sövényként ültetjük el a buxusokat, készítsünk egy hosszúkás árkot, és alacsony sövény esetén egymástól 20 centiméter, magasabb sövény esetén egymástól 30-35 centiméter távolságra ültessük el a buxusokat.

Buxus-ültetési útmutató lépésről-lépésre

• Ásson ki egy gödröt az ültetéshez (az ültetési távolság alacsony sövény esetén legalább 20 cm, magas sövény esetén pedig 30-35 cm legyen).
• Tegye a buxust az ültetőgödör közepébe.
• Töltse fel a gödröt kiásott föld és komposzt keverékével.
• Öntözze meg a növényt.

A buxusok

A buxusokat át lehet ültetni – még akkor is, ha már nagyon idősek. Válasszon ki egy fagymentes, de nem túl meleg napot. A buxus kiásásához használjon ásót: emelje ki óvatosan a gyökérlabdát (egy legalább olyan széles körben, mint amekkora a buxus koronája). A földes gyökérlabda mérete mindig a buxus méretétől függ – ez általában egy kisebb bokor esetén legalább 40 centiméter, egy nagyobb bokor esetén azonban legalább 60 centiméter. Ásóval /villával lazítsa fel a bokor alatti talajt, amennyire csak lehetséges, ezután emelje ki a buxust, és vágja vissza a sérült gyökereket. Ezután hagyja a kiásott buxust egy vödörben, egy kevés vízben, legalább fél órán át. Miután ez letelt, nekiláthat elültetni a buxust az új helyére vagy egy virágcserépbe, a fent leírtak szerint.

A buxusfa szaporítása

A buxusfa szaporítására kétféle módszer alkalmas: a dugványozással vagy a tőosztással történő szaporítás. A következőkben mindkettőt bemutatjuk.

A buxusfa dugványozással történő szaporítása

A dugványozással történő szaporítás legideálisabb időszaka a nyár vége, illetve az ősz. Az erős, bokros növények idősebb, elágazó hajtásait használja, ezek a legjobbak, de ha nincs idős növénye, fiatal (legalább egyéves) növényeket is használhat a dugványozásra.

Összegzés:

• A kétéves hajtásokat kb. 15 centiméter hosszúságban, a növekedés irányával szemben vágja le.
• A hajtáscsúcsok harmadukra rövidüljenek meg.
• Távolítsa el a leveleket az újonnan levágott ág alsó harmadáról.
• Vágja le a kiálló kérget (ha van ilyen).
• Ültesse a dugványokat cserépbe (az első levelek magasságáig a földbe nyomva).
• Alaposan öntözze meg a földet, és eztán is folyamatosan locsoljon a nedvesség megtartása érdekében.
• Hagyja a dugványokat szobahőmérsékleten növekedni.
• A következő évben ültesse ki a növényt a szabadba.

A buxus tőosztása

Ebben az esetben a buxus tövét kell két részre osztani. A módszer azonban nem teljesen veszélytelen, mivel a vágások mentén olyan apró sérülések keletkezhetnek, amelyeken a betegségek vagy kártevők könnyebben megtelepedhetnek. Éppen ezért ez az eljárás egyértelműen kényesebb, mint a dugványozással történő szaporítás.

Összegzés

• A gyökérlabda körül egy nagyobb sugarú körben ássuk ki a földet a növénnyel együtt (a kör legyen legalább a fa jelenlegi magasságával azonos nagyságú).
• A fa tövét ásóval vagy egy fűrésszel ossza ketté.
• Az újonnan létrehozott növényeknek legalább két hajtással rendelkezniük kell.
• A buxusokat ültesse ki a szabadba vagy egy cserépbe.

A buxus ápolása

Bár a buxusfa általában könnyen gondozható, egyenletes öntözésre és trágyázásra van szüksége. Olvasson tovább, hogy megtudja, hogyan kell a növényt megfelelően öntözni és trágyázni, valamint visszametszeni és a hideg hónapokban átteleltetni.

A buxus öntözése

Mivel a buxus gyökerei nem nyúlnak mélyre, a növény nem tudja felszívni a vizet a mélyebben lévő talajrétegekből, ezért a száraz időszakokban rendszeresen öntözésre szorul. A cserepes növényeknél különösen ügyelnünk kell arra, hogy a talaj ne száradjon ki – még télen sem. Ha téli hónapok levonulása után barnás leveleket és hajtásokat találunk a növényen, az arra utalhat, hogy a buxusunk télen nem kapott elegendő vizet. Nyáron ugyanígy ügyelni kell a növényre: a legforróbb, legszárazabb napokon permetezzük le a buxust slaggal vagy öntözzük meg locsolókannával, hogy eltávolítsuk a leveleiről a rájuk rakódott port és egyéb szennyeződéseket.

A buxus trágyázása

A nitrogénhiány tipikus tünetei közé tartozik a mérsékelt növekedés és a levelek sárgás elszíneződése. Ennek megelőzése érdekében a növénynek rendszeres trágyázásra van szüksége. A trágyázás optimális ideje a tavasztól kora nyárig terjedő időszak. Később nem javasoljuk a trágyázást, mivel a műtrágya miatt élénken előbukkanó hajtások a fagyok alatt gyorsan elhalnak. A buxusokhoz olyan műtrágyát használjon, amely hosszú távú szerves ellátást biztosít – például komposztot egy tetszőleges, buxusokhoz való műtrágyával kombinálva. A szerves, lassan oldódó műtrágya hosszú távon biztosítja a növények tápanyagellátását, javítja a talaj egészségi állapotát és elősegíti a humusztermelést.

A buxus metszése

A metszés fontos szerepet játszik a buxusok gondozásában: elősegíti a növekedést, általa a bokrok sűrűbbé, szebbé és dúsabbá válnak. Ezenkívül a buxus metszése lehetővé teszi a növények lombozatának igény szerinti formálását. A metszést április és szeptember között célszerű elvégezni. Fontos, hogy a metszéshez mindig olyan napot válasszunk, amikor enyhe az idő – nem túl napsütéses és nem esik az eső. A metszéshez metszőollót és elektromos sövényvágót egyaránt használhatunk, csak arra ügyeljünk, hogy a szerszám éles legyen. A forma kialakításához meglehet, érdemes sablont használnunk.

A buxusok teleltetése

A buxusok általában biztonságosan átvészelik a telet, akár kerti ágyásban, akár sövényként díszítik a kertünket. A cserepes buxusok azonban érzékenyebbek a hidegre, ezért bizonyos óvintézkedéseket kell tennünk, hogy ne fagyjanak meg a keményebb hidegben. Ha a cserepes buxusunk nem túl nehéz, egyszerűen helyezzük át télire egy védett helyre (például a házfal mellé vagy a teraszra). Az is fontos, hogy alulról is védjük a cserepet és a buxust, ezért célszerű egy deszkát alá helyezni. Ha a cserép túl nagy vagy túl nehéz a mozgatáshoz, akkor jutazsákokkal vagy télvédő fóliával óvhatjuk meg a növényt a hidegtől. A különösen hideg napokon és éjszakákon tekerjük be a buxust egy jutazsákos „takaróba”. Télen se felejtsük el rendszeresen öntözni a buxust – de csak fagymentes napokon, hogy elkerüljük a gyökerek fagykárosodását.

A buxus betegségei

Számos olyan betegség van, amely negatív hatással lehet a buxusokra, ráadásul ezek közül nem egy súlyos következményekkel járhat. Az alábbiakban a leggyakoribb buxus-betegségekről olvashat:

• Volutella-fertőzés

A Volutella buxi (puszpángrák) gomba a növény kérgén keresztül hatol be a növénybe, ami a hajtások elhalását okozhatja. Ha az Ön bokorfáját a Volutella buxi fertőzte meg, vágja vissza és távolítsa el a beteg részeket.

• A puszpáng vagy a buxusfa levélfoltossága

A Cylindrocladium buxicola gomba által kiváltott levélhullás, ahogy a neve is mutatja, a buxus leveleinek elvesztését és elsorvadását okozza. A fertőzés első jelei a leveleken megjelenő barnás vagy narancssárga foltok, amelyek a betegség előrehaladtával egyre nagyobbak lesznek. Végül a bokor minden levelét eldobja, és a hajtások csupaszokká válnak. Súlyos fertőzés esetén csak a fertőzött növények eltávolítása segíthet; más alternatívaként a gombaölő szerek is segíthetnek.

• A puszpáng rozsda

Egy másik, gombák által okozott betegség a puszpáng rozsda. A rozsdagombák általában rozsdavöröstől kezdve akár sötétbarnára színezik a növény leveleit. Az érintett növényi részeket egyszerűen vágjuk le és semmisítsük meg.

A buxus kártevői

A buxus leghírhedtebb kártevője minden bizonnyal a buxusmoly. Vannak azonban más élőlények is, amelyek szívesen rágcsálják az örökzöld cserjét. Íme, egy rövid lista a leggyakoribb buxus-kártevőkről.

• Buxusmoly

A buxusmoly (Cydalima perspectalis) egy Európában nemrégiben megtelepedett kártevő, amely az elmúlt években jelentős károkat okozott az európai buxusokban. Ez a faj május közepétől szeptemberig aktív. A buxusmoly hernyói ebben az időszakban teljesen tönkretehetik az örökzöld cserjék levélállományát.

Tipp: Egy e célra kapható csapdával könnyen felismerheti a buxusmoly-fertőzést már a legkoraibb stádiumban is, ez pedig lehetővé teszi a gyors reagálást és a kártevő elleni azonnali védekezést.

• Fehér atkák

A felpödrődő hajtásokat és leveleket az atkák okozzák. Bár a buxust nem károsítják, a növény esztétikai vereséget szenved. Ha fertőzött növényi részeket fedezünk fel, egyszerűen távolítsuk el azokat, hogy megakadályozzuk az atkák terjedését.

• A buxus pszilidája

A buxusfa psyllida szintén a buxus levélállományát zsákmányolja ki. A fertőzöttséget a kanál alakú, befelé görbülő levelekről ismerhetjük fel. A fertőzés visszaszorítása érdekében a legjobb, ha az érintett leveleket visszavágjuk.

Mérgező a buxus az emberekre és az állatokra nézve?

A buxus molyok és más buxus-kártevők számára a buxusból való táplálkozás biztonságos, minden más élőlény számára azonban az örökzöld bokor erősen mérgező a gyökereiben és a leveleiben található 70 különböző alkaloida miatt. A buxus leveleinek íze azonban meglehetősen keserű, így nagyon valószínűtlen, hogy bárki nagy mennyiségben enne belőlük. A gyerekekkel azonban legyünk óvatosak, mert számukra már egy kisebb mennyiségű méreg is szörnyű következményekkel járhat – a kicsik alacsony testtömege miatt. Ezért, ha buxusokat nevel a kertjében, mindig tartsa felügyelet alatt a kisgyermekeket, és a lehető legkorábban tanítsa meg nekik, hogy soha ne egyenek a növényből. A háziállatokkal (különösen a rágcsálókkal) is legyünk óvatosak a buxusok környékén. Ha ezeket az óvintézkedéseket megtesszük, gond nélkül nevelhetünk szebbnél szebb buxusokat.

A cikket fordította: Ordódy Eszter