Akinek a kertjét megszállták már ezek a – jóindulattal is – visszataszító küllemű puhatestűek, az pontosan tudja, hogy nem könnyű elüldözni őket. Mert a meztelencsigák, ha számukra kellemes veteményest vagy virágágyást találnak, addig maradnak, amíg mindent fel nem falnak.
A mi kertünkben első ízben a fejes salátát, majd a káposztát támadták meg. Rettenetes pusztítást végeztek, és annyian voltak, hogy már-már elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is megszabadulunk tőlük.
Ráadásul a meztelencsigának ragacsos nyálka borítja a testét, ami nem jön le a cipő talpáról, ha óvatlanul rájuk lépünk. Kézzel pedig egyenesen tilos emiatt megfogni őket! Van, aki hatékonynak tartja éjjel, locsolás után, lámpafényben összeszedegetni és kidobni őket, de ehhez edzettebb gyomor kell, mint amilyen az enyém.
És akkor a legszörnyebbről még nem is beszéltünk: a kutyák elpusztulhatnak attól, ha meztelencsigát esznek/hurcolnak a szájukban (és sajnos meg is teszik, főleg a kölyökkutyák és a tapasztalatlanabb, lakásban élő ebek).
A meztelencsigák sokszor rendkívül veszélyes, kutyákra nézve halálos, de legalábbis súlyos betegséget okozó vírusokat, baktériumokat hordoznak. Ezért minden évben óva int minket az állatorvos, hogy vigyázzunk a meztelencsigákkal.
Mivel nálunk sok a gyerek, és kutyánk, macskánk – no meg sok zöldségünk és virágoskertünk – is van, muszáj harcolnunk a meztelencsigák ellen. Akkor sem látjuk őket szívesen, ha némelyik fajtájuk éppenséggel hasznos, vagy remek eledelként szolgál egy-egy madárnak, hiszen nagyon gyorsan képesek elszaporodni, és vannak fajaik, amelyek képesek áttelelni is. Így hát az évek során sokféle módszert kipróbáltunk, hogy távol tartsuk őket a kertünktől.
Az alábbiak hellyel-közzel működtek is:
Összetört tojáshéj: Ez volt az első trükk, amit bevetettünk. Olcsó volt, kéznél volt (hiszen folyton főtt tojást kér valaki a családban), ráadásul tudtuk, ha az éles tojáshéj-darabkák távol tartják a meztelencsigákat, máris nyert ügyünk van…
Nos, a módszer voltaképp működött (de néhány csiga azért simán átkelt rajta), ugyanakkor nagyon rondán nézett ki az amúgy rendkívül takaros kertünkben. Olyan volt a veteményesünk, mintha a sorok közé szemetet szórtunk volna. Az esőzések után azonban bemosódtak a tojáshéjak, a meztelencsigák pedig újra nekilódultak, és még többen keltek át a tojáshéj-sáncunkon, mint azelőtt.
Sörös csapda: Mivel a meztelencsigák imádják a sört, a szomszédaink azt javasolták, hogy befőttes üvegbe öntsünk sört, azokat ássuk be a veteményesbe úgy, hogy a szájuk a talajszinttel azonos magasságban legyen.
A meztelencsigák jöttek is, csapatosan, beleestek, belefulladtak (rettenetesen nézett ki az üveg!). De jöttek a szegény méhek, darazsak, dongók is, mert ők is szeretik a sört… Őket viszont véletlenül sem akartuk bántani, mégis áldozatul estek.
Szúrós mini kerítést is javasoltak a kertész barátaink (amit tövises ágakból könnyen meg lehet építeni), de azt elvetettük, mert akkoriban pont totyogósak voltak a gyerekeink és imádtak tenni-venni a veteményesben. Ez a módszer valószínűleg működött volna, de sosem próbáltuk ki.
A fűszernövények telepítése jó ötletnek bizonyult. Rengeteg zsályát, levendulát, rozmaringot, kakukkfüvet ültettünk (hasznos még a fokhagyma, az ánizs és a majoránna is), amitől mesés küllemet öltött a veteményesünk széle, és el is üldözte a meztelencsigákat. Akik ezután a kert másik felében, a virágágyásokat kezdték el pusztítani és ellepték a füvünket és a kocsibejárót is.
Mindenhová nem akartunk földfűszereket ültetni, így a problémás helyekre vettünk kertészeti áruházban kapható meztelencsiga-csapdát. (Amúgy ez pont úgy nézett ki, mint a sörös csapdánk, csak ebbe nem repültek méhecskék). Ez a módszer sem volt rossz, de ezek a csapdák sem tartottak sokáig és nem akartunk folyton újat venni.
Sokan a sószórást javasolták, sőt a közösségi oldalakon be is mutatták, mennyire irtóznak a csigák a sótól, de azt sosem szórtunk ki, hiszen az a talajnak és a növényeknek is rossz lett volna.
És ami igazán bevált a meztelencsiga ellen
Búzakorpa: a leghasznosabb ötletet a TikTokon találtam. Egy kertész búzakorpát szórt ki a veteményese mellé. Még csak nem is sávokban, hanem egy kupacba, kvázi etetőhelyként. A meztelencsigák megszállták, felfalták a búzakorpát és mind elpusztultak. A kertész úgy magyarázta, kiszárította őket a búzakorpa. Kipróbáltuk, működött, így arra jutottunk, ennél a módszernél maradunk.
Persze, a csigák elleni háború sosem ér véget, mert elég egy-egy esősebb időszak és a meztelencsigák kirajzanak.
Mivel meglehetősen vadregényes és burjánzó a kertünk, mindig „veszélyben vannak” a növényeink, akkor is, ha rövidre van vágva a gyep és patikarend van minden sarokban. Idén azonban már nem is vettünk csigacsapdát, csak a búzakorpa van bekészítve, 2-3 csomaggal.
(Fotó: Michel van der Vegt/Pixabay)
