Sokan azért nem komposztálnak, mert úgy gondolják, hogy büdös lesz. Valójában pedig, ha helyesen végzik, a komposztálás nem jár kellemetlen szagokkal. A kertészeket gyakran elriasztja a komposztálás látszólagos bonyolultsága és időigényessége, hiszen ahhoz, hogy jó legyen a komposzt, időnként dolgozni is kell rajta.

A komposztáló valójában nem szemetes. Tehát ne tegyünk bele ételmaradékot, mert nem az a célunk, hogy a vadon élő rágcsálókat etessük, hanem az, hogy növényi tápanyagot állítsunk elő.

Mit és hogyan tegyünk a komposztra?

Egyszerűen zöld és barna növényi hulladékot. Bővebben pedig: mindezt rétegezve, változó arányban. Nos, tegyük akkor helyre, miként működik, hogy még véletlenül se legyen szaga és kiválóan működjön a komposztrendszerünk.

Zöldhulladék: zöldhulladék lehet a konyhából vagy a kertből, valójában minden, ami zöld. Az ilyen növényi hulladékban található nitrogén kulcsfontosságú a komposztálás folyamatában, mivel a nitrogén segíti az aerob baktériumokat a lebontásban.

Ezek a baktériumok felelősek az organikus anyagok lebontásáért és a komposztálás hőjének generálásáért, vagyis a megfelelő nitrogénforrás biztosítása gyorsabb és hatékonyabb komposztálást eredményez.

Barnahulladék: míg a zöldhulladékot a nitrogén miatt kell a komposztra tenni, addig a barnát a szén miatt. Ilyenek a száraz levelek, apróra vágott ágak és gallyak (ha nagyobb és vastagabb, akkor nehezebben bomlik le).

Amennyiben ezeket szépen rétegezve pakoljuk egymásra, a többit már a természet intézi, és szépen egyszerre fog beérni. Ez úgy működik, hogy a talajban található baktériumok és különböző élőlények fel fognak jönni a komposztládába, és elkezdik lebontani a benne elhelyezett zöldhulladékot.

Amennyiben kicsit jobban megdolgoznánk, akár egy csomag gilisztát is tehetünk rá. Bár nem feltétlen szükséges, mert ha jó a környezet, úgyis feljönnek a talajból. Ők mind azon fognak ezután dolgozni, hogy minél gyorsabban lebontsák a növényi hulladékot, amely eredménye, hogy egy tökéletes minőségű, teljesen organikus tápanyagot kapunk a növényeinknek, mindezt ráadásul ingyen!

A déligyümölcsöket mindenképp kerüljük, mert ezeket kezelni szokták vegyszerrel és senki sem szeretné, hogy a komposztja kis élővilága megsérüljön. A vágott fű nagyszerű zöldhulladék, azonban vigyázni kell vele, nem szabad vastagon tenni, mert akkor az nem kezd el komposztálódni, helyette rothadni fog, és bizony szaga is lesz!

Helyette inkább vékony rétegben dobjuk a komposzt tetejére, majd ezután egy vékony réteg föld vagy barna- esetleg zöldhulladék jöhet rá.

Ami fontos, hogy ne egyben kerüljön fel a komposztra. Amennyiben soknak ítéljük meg a mennyiségét, alternatív megoldásként szolgálhat a mulcsolás a veteményesen vagy balkonládában, és egy vékony rétegben szétszórhatjuk. Miután megszáradt, szórhatunk rá egy réteget, így nyáron ezzel elérhetjük, hogy a víz ne párologjon el olyan könnyen.

Így kezdje

A rétegezés során a barna rész az úgymond száraz rész, amely biztosítja a jó szellőzést, míg ez a réteg nedvességhez jut a lédús zöldből. Magát a rétegezést érdemes a száraz résszel kezdeni, mert segít létrehozni egy szellős alapot a lebomló anyagok számára.

Erre szépen elindulhat a rétegezés, amely rétegek közé teríthetünk vékony földréteget, ha a zöldréteg típusa (mint a korábban már említett fűnyesedék) megkívánja, hiszen a földréteg lesz az, amely elfedi a kellemetlen szagokat.

Ezután már csak 2-3 havonta át kell forgatnunk, amelyet akkor kell megtennünk, ha a komposztunk összeesett. Ehhez elég egy kerti villa segítségével összekevernünk a száraz részeket a nedvessel, vagyis a zöldréteget a barnával.